A nyerésre álló Berlusconitól várják a gazdaság rendbetételét

2018.01.21. 09:10

Kevesen gondolták volna, hogy egyszer majd a liberális média veszi a szárnyai alá a többször leírt Silvio Berlusconit. A közhivatal viselésétől adócsalás miatt eltiltott, 81 éves négyszeres volt kormányfőtől a történelmének leghosszabb válságán épphogy túllépő Olaszországban megerősödő szélsőséges pártok megállítását várják. Hat héttel a választások előtt a veterán politikusnak sikerült összehoznia a jobbközép pártok koalícióját, és nyerésre áll.

Sosem tetszett, és mindig is fárasztott a politika, de 1994-ben kötelességemnek éreztem, hogy ringbe szálljak, nehogy az ország a kommunisták kezébe kerüljön, most pedig azért, hogy ne rombolhassa le a veszélyes 5 Csillag Mozgalom – mondta a Corriere della Sera olasz napilapnak adott csütörtöki interjújában  Silvio Berlusconi. A 81 éves, négyszeres volt miniszterelnöknek a várakozásokkal ellentétben az utolsó pillanatban sikerült tető alá hoznia az egymással civakodó jobbközép pártok választási szövetségét, és

a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint egyértelműen befutó a március 4-re kitűzött választásokon.

Az Ipsos pénteken közölt felmérése szerint a Forza Italia vezette szövetség 266 helyet szerezne a képviselőházban, míg nagy meglepetésre a legnépszerűbb pártnak számító, Beppe Grillo humorista vezette 5 Csillag Mozgalom (M5S) mindössze 170-et, és a jelenleg kormányzó, belső pártvitákkal terhelt balközép koalíció pedig csak 154-et.

A mindig is kaotikus olasz belpolitikában azonban egy ilyen vagy hasonló kimenetelű választás egyet jelent azzal, hogy valószínűleg senki nem szerez minősített többséget a törvényhozásban, és akár az is megtörténhet, hogy kormányfő maradhat az eredetileg átmeneti időre kinevezett Paolo Gentiloni.

Paolo Gentiloni olasz kormányfő, a balközép pártok szürke eminenciásaForrás: AFP/NurPhoto/Massimiliano Ferraro

A helyzet fonákságát mi sem mutatja jobban, hogy a piacok – jobb híján -- leginkább ennek a forgatókönyvnek örülnének, az elhúzódó bizonytalanság ugyanis letérítené a leghosszabb válságot épphogy csak túlélt olasz gazdaságot a kilábalás útjáról.

A Gentiloni-kabinet válságkezelésből legalább jól vizsgázott, igaz, egy erős támogatottságú politikai erő kormányzóképessége teremtené a legkiszámíthatóbb helyzetet, bár ez utóbbi az olasz belpolitikában relatív jelentéssel bír.

Euróval vagy nélküle

Az euróövezet harmadik legnagyobb gazdaságában a választásokra leginkább azért tekintenek aggodalommal Brüsszelben, Berlinben és Párizsban, mert az euró támogatottsága sosem számított magasnak Olaszországban. Jelenleg

a lakosság mindössze 45 százaléka európárti, ami az egyik legalacsonyabb elfogadási arány a valutaövezetben.

Ezért az euróövezet elhagyását ígérő, a legnépszerűbb önálló pártnak számító 5 Csillag Mozgalom euróval kapcsolatos kijelentéseit komolyan kellett venni, egészen január 9-ig. Ekkor ugyanis a párt 31 éves kormányfőjelöltje, Luigi Di Maio maga ismerte el, hogy „jelenleg" levették napirendről a kilépést, egész pontosan már az euróról tartandó népszavazást sem szeretnék. Korábban a mozgalom hevesen támadta a közös valutát, amiért jelentősen rontott Olaszország exportképességén, bevezetésekor drágulást hozott, és az önálló monetáris politika feladása összességében az övezet perifériájára sodorta az országot.

Luigi Di Maio, az 5 Csillag Mozgalom 31 éves kormányfő-jelöltje. Diplomát ugyan nem sikerült szereznie, de az olasz képviselőház legfiatalabb elnöke lehetett 26 évesen.Forrás: AFP/Alessandro Fucarini

Ezért Beppe Grillo komikus már évekkel ezelőtt az eurózónából való kilépésről, vagy maradásról szóló referendumot helyezett kilátásba, amennyiben az 5 Csillag kerülne hatalomra. A lehetséges népszavazáson Di Maio néhány héttel ezelőtt még nemmel "szavazott volna" a közös valutáról, mára azonban változott az álláspontja.

Ezzel párhuzamosan sokat szelídült az eurót élből elutasító Északi Liga (Lega Nord) is: Berlusconi szerint a párt ezt a fenyegetést csak a brüsszeli tárgyalási pozíciójának javítására használja, valójában ők is tudják, hogy „egy brexithez hasonló kilépés tönkretenné Európát". A volt kormányfő szerint ez egy diplomáciai eszköz, amivel olyan irányba gyakorolnának nyomást az Unióra, hogy az Olaszországnak kedvező belső reformokat kikényszeríthessék.

Az Északi Liga vezetője, Matteo Salvini most hallgat a kérdésről, de önmagában a koalíció megkötése azt jelenti, hogy nem lehet reális veszély az euróövezeti tagság feladása.

5 Csillag

Ha ezt a fenyegetést kipipálhatjuk, még mindig megmarad az euróellenes és zöldpárti  5 Csillag Mozgalom (Movimento 5 Stelle, M5S) népszerűsége, ez azonban sokat olvadt az utóbbi hónapokban. Hiába vezetik ugyanis a pártpreferencia listát, mint önálló párt,az új választójogi törvény a koalícióknak kedvez, márpedig az 5 Csillag az eddigi politikai elit egyik tagjával sem szeretne összefogni, és nem alakított választási koalíciót. Nem is véletlen, hogy a bal- és jobbközép pártok által megszavazott választójogi törvényt egyfajta „puccsnak" tartják, amely az időközben párttá alakult mozgalomnak okozta a legnagyobb kárt. Azt ugyanakkor látni kell, hogy a hagyományosan sok kisebb pártból álló, nem kétosztatú olasz belpolitikában a koalíciók kikényszerítése a politikai stabilitásra való józan törekvésként is felfogható, bár valóban „bünteti" az 5 Csillagot.

Az M5S gazdasági programja egyébként sokat "mérséklődött", és ma már leginkább egy zöld pártéhoz hasonlító. Kétségtelen azonban, hogy sok elitellenes és elszámoltató intézkedést is tartalmaz főleg a veszteséget okozó állami vállalatok vezetői, egyes bankárok, és a piaci monompóliumukkal visszaélő vállalatok ellen. Támogatják a fenntartható gazdasági fejlődést, a zöld energia használatát, a régi történelmi városrészek védelmét, és a hazai élelmiszeripari termékeket a nemzetközi kiskereskedelmi láncokkal szemben. Ezen kívül megszüntetnék a pártok állami finanszírozását és a politikusok álláshalmozását, valamint korlátoznák a tőzsdei nagyvállalatok vezetőinek fizetését.

Beppe Grillo komikus, az 5 Csillag Mozgalom alapítója és vezetője. Egy korábbi büntetőügy miatt ő sem viselhet közhivatalt.Forrás: AFP/NurPhoto/Michele Spatari

Ugyanakkor az euróövezetben a legeladósodottabb országnak számító Olaszországban (az államadósság a GDP 133 százaléka) az „állami pazarlás csökkentésével" vinnék lejjebb az adósságrátát, amit nem lehet igazán kidolgozott intézkedésnek tekinteni.

Nem mintha a választási ígéretekből ki lehetne hámozni, hogy a többi párt pontosan milyen intézkedésekkel, költségcsökkentő lépésekkel kezelné az adósságszintet, ami 2008-ban, a válság kitörésekor is már a GDP 100 százaléka körül járt. Az ugyanakkor valóban az 5 Csillag ellen szólhat, hogy - szerintük a legdemokratikusabb úton - internetes szavazással szüntetnének meg több száz törvényt, ami legalábbis kiszámíthatatlanságot hozhatna.

Kérdés azonban, hogy mennyire vehető komolyan ez az ígéretet, különösen az euró feladását követő pálfordulásuk után.

Az olasz történelem leghosszabb gazdasági válsága

A még kormányzó balközép pártok egykori népszerűségén sokat rontott, hogy a 2011-ben a válságba (és a botrányaiba) belebukott Berlusconi után nem tudták kihúzni a gazdasági bajokból az ország szekerét.

A munkanélküliség az utóbbi két évben minimális mértékben csökkent, de még mindig 11 százalékos, miközben fájóan magas az állástalan fiatalok aránya, ami az Eurostat adatai szerint 30 százalékos.

A beruházások, az ipari termelés, és az építőipar még mindig nem érte el a válság előtti szintet, és a gazdasági növekedés is nagyon szerénynek mondható, mindössze 1,3 százalékos.

A bérek továbbra is csökkennek az OECD adatai szerint, miközben az euróövezet legtöbb országában már a béremelkedés jellemző. További jelentős probléma a bankszektor instabil helyzete: tíz évvel a válság után a bankok egy része még mindig nem keveredett ki a rossz hitelekből. A világ legrégibb bankjaként számon tartott, a harmadik legnagyobb olasz banknak számító Banca Monte dei Paschi di Siena-nak többször is állami mentőövet kellett dobni, de a helyzete még mindig nem stabil. Az Alitalia is a csőd szélén vergődik évek óta, amit az éppen aktuális kormány mindig csak a tűzoltásra elegendő tőkeinjekcióval tart életben. A munkát terhelő adók magas szintje soha ennyire nem rontotta az olasz versenyképességet, ráadásul most nem rendelkeznek azzal a monetáris függetlenséggel, ami – például a 90-es években - a líra gyengítésével kisegítette az exportra termelő olasz vállalatokat. Összességében a történelme leghosszabb válságából csak nemrég kászálódott ki az ország, miközben az államadósság és az adók csökkentésének nem látni a forrását. Az új kabinetnek elengedhetetlen lesz tehát a politikai stabilitás, a kilábalás ugyanis csak hosszú távú stratégia mentén lehetséges.

Berlusconi hozhatná el a konszolidációt?

A már többször is leírt, de a politikai ringbe eddig mindig visszatért Silvio Berlusconi és az általa frissen összehozott jobbközép koalíció szerepe ezért is tűnik most megkerülhetetlennek. A munkahelyteremtésért korábban kitüntetett „Lovag" 81 évesen mutathatja meg, még mindig van benne annyi erő, hogy kikormányozza az országot a politikai káoszból és stabil növekedési pályára tegye a gazdaságot.

Mindezt most különösen nehezített pályán kellene végigvinnie. 2013-ban ugyanis (évekig elhúzódó eljárás után) adócsalásért elítélték, ezért most nem vállalhat közhivatalt, így  Berlusconi az Emberi Jogok Európai Bíróságától várja a rehabilitációját.A Lovagot egyébként közmunkára ítélték és egy idősotthonban kellett dolgoznia. Virágot, bonbont és ajándékokat vitt az idős asszonyoknak, sokszor már a bejáratnál várták a rajongók, miközben tovább erősítette a „végre dolgozó" politikus imázsát.Amíg a felmentése meg nem érkezik Strasbourgból – amiben Berlusconi olykor kételkedik - különböző kormányfő-jelöltekkel próbálkozik.

Silvio Berlusconi volt kormányfő kampány-üzemmódba kapcsolt: 81 évesen kaphat még egy esélyt.

Forrás: AFP/Andreas Solaro

Eddig már bedobta a köztudatba az Európai Központi Bank elnökének, Mario Draghinak a nevét, de elhangzott a Fiat-Chryslert vezető Segio Marchionne és Antonio Tajani, az Európai Parlament elnökének szerepvállalása is, de miután az érintettek udvariasan kitértek a feladat elől, a Lovag most már inkább nem szeretné megnevezni a szerinte biztosan befutó kormányfő-jelöltjét. Mindenesetre a már szintén többször leírt Forza Italia megerősítése, az Északi Liga megtörése, és az öt-hat százalékos Fratelli d'Italia pártocska koalícióba terelése már önmagában is sikernek tekinthető az olasz belpolitika ingoványos talaján.

A balközép oldalon ráadásul az a Matteo Renzi a vezető, aki az alkotmányreformról szóló, saját maga által szorgalmazott 2016-os népszavazás miatt bukott meg kormányfőként, de azóta sem találtak nála alkalmasabb személyt a széttöredezett koalíció összefogására.

Matteo Renzi volt kormányfő, a balközép pártok vezetője.Forrás: AFP/NurPhoto/Paolo Manzo

A politikusok megítélése egyébként még a szokásosnál is rosszabb Olaszországban, amit Berlusconi remek érzékkel felismert.Egy Forza Italia vezette esetleges kormányban - ígérete szerint - a tagok több mint fele szakértő lenne, és az eddiginél sokkal kevesebb politikus kapna kulcspozíciót (Matteo Salvinit, a Liga vezetőjét például belügyminiszter-jelöltként nemrég már meg is nevezte).

Ha tehát elérné a minősített többséget, végső soron nem is jönne neki rosszul, hogy eltiltották a közhivatal viselésétől, és a háttérből irányítaná az ügyeket. Mindenesetre a fennmaradó hat hét alatt még bármi megtörténhet, de egy biztos: a saját állítása szerint „elpusztíthatatlan" Lovag mindig is remek formába lendült, amikor kampányolni kellett.