Újabb állam lehet tagja az olajexportáló országok kartelljének

2018.01.22. 11:53

A Kongói Köztársaság vezetése – vagy más néven, Kongó-Brazaville, nem a Kongói Demokratikus Köztársasággal – január elején döntött arról, hogy az ország felvételét kéri az OPEC-tagországok sorába. Az erről szóló dokumentum csak ezen a héten jutott el a sajtó munkatársaihoz, írja a Reuters, és Kongó szándéka kapcsán rögtön felmerül az a kérdés is: miért most döntöttek így, amikor az ország gazdasága évek óta gyengélkedik, és épp az olaj miatt?

A Kongói Köztársaság a szubszaharai régió harmadik legnagyobb olajtermelő állama. A kitermelést főként francia és olasz nagyvállalatok végzik. A kormány szerint jelentős előrelépést jelentene az államnak, ha OPEC-taggá válnának, az ötletet pedig - állításuk szerint - a szaúdi kormány külügyminiszteri szinten is támogatja.

A gazdaságát szinte csak az olajra építő Kongói Köztársaság szeretne belépni az OPEC-tagországok soraiba (illusztráció)Forrás: AFP/Karim Sahib

Nem mindennapos a változás az OPEC-ben

Bár nem számít kivételes fejleménynek az, ha változás történik a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének, azaz az OPEC-nek a soraiban, de jelentőségét sem szabad alábecsülni. A szervezetet eredetileg azért hozták létre, hogy koordinálja a legnagyobb kőolaj-kitermelők tevékenységét.

A kartellszerű tömörülésből azonban később komoly, világpolitikai és világgazdasági súlyt nyert szerveződéssé alakult a szervezet.

Gazdasági és politikai fontosságát az arab-izraeli konfliktusok kiéleződése, az 1973-as olajembargó, és a leggazdagabb országok – USA, Nagy-Britannia, Norvégia – energiafüggősége adta. Utóbbiak saját kitermelésének felfuttatását az is elősegítette, hogy ezek az erős, globális viszonylatban is jelentős gazdaságok, megpróbálták legalább részben függetleníteni magukat az OPEC olajár-diktáló hatásától.

Az OPEC 2016 novemberi, bécsi kongresszusaForrás: NurPhoto/Liu Xiang/Avalon/Nurphoto/Liu Xiang
Az 1960 szeptemberében, Bagdadban, öt ország részvétel alapított tömörülés jelenleg 14 (plusz egy, jelenleg felfüggesztett státuszú) országot számlál. Irán, Irak, Kuvait, Szaúd-Arábia és Venezuela mellé később Katar, Indonézia, Líbia, az Egyesült Arab Emirátusok, Algéria, Nigéria, Ecuador, Gabon, Angola, majd tavaly Egyenlítői Guinea csatlakozott. Ecuador 1992 decemberében felfüggesztette tagságát, amit 2007-ben megújított. Indonézia 2009-től 2016-ig volt ebben a státuszban, majd 2016 végén újra kérte tagsága ideiglenes szüneteltetést. Gabon 1995-től 2016-ig állt parkolópályán OPEC-tagsága tekintetében.

Az OPEC-tagság elvi feltételrendszere önmagában kevés konkrétumot vár el a tagállamoktól.

Az elvi vállalásokon túl, az OPEC-tagságnál a kitermelési kvóták szabályozása körül forog mindenForrás: AFP/Ryad Kramdi

Az Alapszabály számos vonatkozásban általános, tágan értelmezhető kritériumok teljesülését várja el a csatlakozóktól.

A dokumentum szerint bármely jelentős mennyiségű nyers kőolajat exportáló állam lehet tag, amennyiben érdekei hasonlóak a már tagországok érdekeivel.  

A csatlakozást a teljes jogú tagok háromnegyedének kell jóváhagynia. A szervezeten belül három státuszt különítenek el, az alapító és a teljes jogú tagországok mellett vannak társult államok is.

Az OPEC jelentőségét talán az mutatja meg leginkább, hogy tagállamaik ülnek a Föld ismert olajkészletének nagyjából kétharmadán, a világtermelés körülbelül 40 százalékát adják, és az olajexport fele köthető ezekhez az államokhoz. Bár a szervezet névleg befolyást gyakorol arra, hogy a kitermelést a tagországai az előzetesen bejelentett kvótához igazítsák, így ügyelve a világgazdasági egyensúlyra, a gyakorlatban sokszor a kvótákat igazítják utólag a kitermeléshez. Annak pedig könyvtárnyi irodalma van, milyen globális gazdasági problémákat okozhat az olajárak hirtelen elszállása vagy beszakadása, megújuló energiák térnyerése ide vagy oda.
Az OPEC friss, 2018 januári jelentése szerint pedig idén növekvő kvótát vár a kitermelésben. A szervezet előzetesen úgy becsli, hogy 2017-ben 32,9 millió hordó volt az átlagos napi kitermelés, ami 600 ezer hordóval magasabb, mint a megelőző évben. Az OPEC 2018-ra 33,1 millió hordó napi kitermelést valószínűsít.

A szervezet – papírforma szerinti – szigorú kvótái azonban nehézséget jelenthetnek a középnyugat-afrikai ország számára, amelynek gazdasága lényegében csak az olajüzletre épül.

Elnöki akarat és spóroló állam

A csatlakozást az ország elnöke, Denis Sassou Nguesso szorgalmazza. Az elnök kabinetfőnöke a szándéknyilatkozat kapcsán azt mondta, az államfő szerint a csatlakozással a világ sorsára meghatározó befolyást gyakorló országok közé kerülhet a szerény gazdasági teljesítménnyel bíró ország.

Kongó olajkitettsége mind külső, mind belső oldalon jelentős. A GDP kétharmadát a fekete aranyhoz kapcsolódó bevételek adják, ezek a kormányzati kiadások 75 százalékát fedezik. Kongó exportteljesítményének 90 százaléka szintén a nyersanyaghoz köthető.

Kongó gazdasága nagymértékben az olajra épül, emiatt nehéz egyensúlyi helyzetbe hozni (illusztráció)Forrás: Imaginechina/Tong jiang - Imaginechina/Tong Jiang

Kongó vezetése abban bízik, hogy az új, Moho Nord-i olajmező kitermelésével, az éves kibocsátás elérheti a 117 millió hordót. Ehhez a terület napi 100 ezer hordóval járulna hozzá, a kitermelés elvileg 2018-ban folyamatossá válhat.

Vélhetően ez a magyarázata annak, hogy az állam vezetése úgy döntött, most jelentkezik be az OPEC-nél.

2017-ben az ország, 225-250 ezer hordót termelt naponta. Az utolsó negyedévben 260 ezer hordóra növelte a mennyiséget. A nagyjából 5 millió lakosú ország 2016-ban 7,8 milliárd dollár GDP-t állított elő.

A kormány abban bízik, egy új olajmező bevonásával, felvétel esetén, megfelelnek majd az OPEC-kvótának (illusztráció)Forrás: Imaginechina/Feng renhua - Imaginechina/Feng Renhua

Mindazonáltal a kormánynak akkor sem lesz könnyű dolga, ha a kitermelést sikerül az OPEC meghatározta szintre fejlesztenie. Az elmúlt években a gazdaságot súlyosan megviselte az olajár zuhanása, a kormányzati bevételek 2015 óta csaknem harmadával csökkentek. Az ország GPD-hez viszonyított államadóssága közelít a 110 százalékhoz. A kormány a tavalyi nagymértékű visszavágás után, az állami kiadások további, közel 9 százalékos mérséklésére tett ígéretet.

Egyes elemzők szerint ugyanakkor mindez kevés lehet a szélsőségesen olajra épülő gazdaság talpra állításához. Az OPEC-tagság esetleges megadása mellett is szüksége lenne arra, hogy a szegényebb államok sorába tartozó Kongó diverzifikálja gazdaságát és a fejlődés útjára léphessen.