Észak-Koreában kilőtt az ingatlanpiaci rakéta

(FILES) In this picture taken on November 29, 2007, Kumgang Reunion Centre is seen under construction at North Korea's Mount Kumgang resort. North Korea said it would start expelling South Korean personnel from a mountain resort in the communist state on August 10, 2008, amid growing tensions over the shooting of a Seoul tourist. The move would include officials from the state-run Korea Tourism Organisation and government officials in charge of a newly-built facility for reunions of separated families, it said. REPUBLIC OF KOREA OUT AFP PHOTO / KOREA POOL / AFP PHOTO / AFP FILES / STR

A tavasz közeledtével, az észak-koreai ingatlanpiac is ébredezik téli álmából. Sőt, nemcsak egyszerűen erőre kap, hanem rögtön magasabb fokozatba kapcsolva folytatja a tavaly megkezdett növekedést. Persze ez is – mint annyi minden Észak-Koreában – sajátos jegyeket mutat. Az országban az ingatlanpiac száguldása rendszerszintű földvásárlási korrupcióval és az építőipari cégek kenőpénz-adási gyakorlatával jár együtt. Ami – ahogy a lator állammal foglalkozó híroldal, a Daily NK írja – van, hogy dollár. De van, hogy rizs.

Kézzelfogható változások jelentkeztek a világtól elzárt, szankcióktól sújtott ország gazdaságában annak köszönhetően, hogy a phenjani vezetés 2017-ben sokat lazított a magánvagyonnal kapcsolatos tiltásokon. Észak-koreai források szerint a mostani ingatlanpiaci felfutás és építőipari növekedés egyik legfontosabb előzménye az, hogy – bizonyos megkötések mellett, de – az állam engedélyezi a magánvagyonok mozgását, állami kontroll nélkül. Ennek eredménye egy felemás szerkezetű ingatlanpiaci modell, amelyben nagyjából minden érintett szereplőt legalább meglegyinti a korrupció, ha nem épp ő maga az elindítója. Az egészből – nem meglepő módon – most is a rezsim húz hasznot.

Komoly gazdasági változás, hogy az ingatlanpiac szárnyal a világtól elzárt államban Forrás: AFP

Résnyire nyitott ajtó

Az Origo is beszámolt arról, hogy az ország első számú vezetője, Kim Dzsongun, elődeihez képest sokkal kevésbé ragaszkodik a zárt és kizárólag az állam részvételére épülő gazdasági modellekhez. Az elmúlt években sokat lazítottak a korábbi merev szabályozásokon, és bár az éves gazdasági növekedés alacsony bázison van, annak 4-5 százalékos GDP-növekedéssel kifejezett mértéke, jelentősnek mondható.

Természetesen – értenek egyet külföldi elemzők – távolról sem lehet azt állítani, hogy a Kim-család rezsimje hirtelen a nyugati típusú kapitalizmus útjára lépett volna. Az azonban kijelenthető, hogy a korábbi merev szigor enyhítése jót tett az országnak, és legalább lakosainak egy része profitált abból (ennek példáiról itt és itt olvashat az Origon). Sőt, az országban már külön vállalkozói kurzusok megtartását is engedélyezték külföldi trénereknek.

Apartmanházak Phenjanban, a fővárosban Forrás: AFP/Gavin Hellier

Észak-Korea gazdaságával kapcsolatban továbbra is nagyon nehezen, illetve csak fenntartásokkal lehet lényegében bármilyen kijelentést tenni. Ottani források azonban arról számolnak be, tavaly kezdődött és idén folytatódhat az építőipar szárnyalása, ami a gazdaság egészét magával húzza.

Földbiznisz rizzsel

Az ország ingatlanpiacának élénkülését megelőzi, illetve erősíti a földek adásvétele és a virágzó építőipar teljesítménye. Kérdés persze, hogyan valósulhat meg mindez egy olyan országban, ahol az állam (és annak hivatalos ideológiája) az élet lényegében minden szférájában jelen van. A válasz az, hogy nem tiltott, nem támogatott, viszont megtűrt telekmutyival.

Észak-Koreában korábban nem volt gyakorlata a földek és az ingatlanok kapitalista típusú kereskedelmének. A kormány – a hivatalokon keresztül – polgárai számára azok songbunja alapján adott földet vagy ingatlant.

Méghozzá ingyen – bár a polgárok jövedelmi szintje a vásárlást nem is tette volna lehetővé.

Ebből fakadt az a sajátos helyzet, hogy Észak-Koreában az éhínség időről időre visszatérő veszély, de hajléktalant nem lehetett és mostanában sem lehet látni az országban.

Családi hátterű politikai kasztrendszer

A songbun egy sajátos, leginkább kasztrendszerhez hasonlító társadalmi differenciálódás Észak-Koreában, a családi háttéren alapuló társadalmi-politikai rétegződés kifejeződése. Működésének megértése kívülállóként – egyes szakértői kommentárok szerint – rendkívül nehéz, annyi azonban bizonyos, hogy a songbun szerinti hovatartozás az egyén lehetőségeit élete minden területén meghatározza. Egyúttal pedig eszköz a rezsim számára a lojalitás növeléséhez.

A központosított szétosztást követte az állam beleegyezésével végrehajtott tranzakciók időszaka. Míg korábban érvényben volt a rendelkezés, miszerint aki ingatlant ad el, vásárol vagy bérel, kényszermunkára ítélhető, mostanra ott tart a dolog, hogy

az állam hallgatólagosan áldását adja a kisebb földdarabok, parcellák adásvételére is.

Észak-koreai kisváros a demilitarizált zónához közel, melyet főként katonák laknak Forrás: AFP/Ed Jones

Egy észak-koreai forrás szerint, különösen nagyon idős emberek vannak az eladók között, akik korábban megkapott földdarabkájukat most értékesítik.

Az ellenérték igen gyakran a telek terméshozama alapján adott időtartamra kalkulált rizs mennyisége.

Egy másik forrás pedig arról számol be, hogy a rizs mellett más alapanyagok, de olykor dollár is lehet a fizetség a parcellákért.

Ezeket a kis parcellákat az erősödő középosztály tagjai, illetve ingatlanfejlesztő cégek vásárolják meg. Utóbbiak részéről – állítják a források – teljesen természetes gyakorlattá vált a hivatalnokok megkenése azért, hogy az engedélyeket biztosan megkapják az építkezésekhez. A hivatalok részéről pedig az a természetes, hogy elfogadják – a gyakran szintén terményben érkező – többletértéket, ami a munkatársak zsebében landol, miközben a cég az állam fele is befizeti a szükséges illetéket.

Bár a szabályozás - papíron - még most is szigorú, az állam félrenéz az ingatlanügyleteknél Forrás: AFP/Ed Jones

Az észak-koreai kormány pedig emiatt – úgy tűnik –, szemet huny a szektor egészét átjáró ügyeskedések felett. Ennek magyarázata az lehet, hogy a szankciók miatt egyre szorultabb helyzetbe jutó Phenjan így végső soron újabb, belső erőforrásokhoz jut. 2013-ban a kormány ugyan megkísérelte visszaszerezni az ingatlanpiac feletti ellenőrzést, állami tulajdonú ingatlanfejlesztők felállításával, ám mostanában ennél gyakorlatiasabb. Inkább a hasznot igyekszik lefölözni a piac szárnyalásából.

Itt a tavasz

A jó idő közeledtével, a cégek folytatják a megkezdett építkezéseket és újabbakba fognak bele. Úgy tűnik, az ingatlanpiac jogilag rendezett működésének továbbra sincs minden feltétele kidolgozva Észak-Koreában, de az állam itt is inkább megengedő, mintsem szankcionáló. Szemet huny a tisztviselők megvesztegetése felett, és a belülről érkezett információk szerint, azzal sincs gond, ha a szükséges adminisztráció csak nagyjából teljesül.

Az építőipar ugyanis rengeteg dolgozónak ad munkát, és úgy tűnik, van is kereslet az épülő lakásokra.

A kereslet a donju felől jelentkezik.

Ez Észak-Korea új, még vékony, de felemelkedő jómódú középosztálya.

Az ide tartozók azok, akik megengedhetik magunknak a belföldi luxusüdüléseket és a fővárosban a nyugati típusú áruházakban való vásárlást. Ők azok, akik maguk is parcellát vesznek, vagy a felhúzott új otthonokba költöznek be.

Az ügyletekből természetesen Phenjan itt is profitál.

Modern épületek Phenjan központjában: az utóbbi években felszaladtak az ingatlanárak Forrás: AFP/Gavin Hellier

A lakások építése egyébként hasonló elven működik, mint számos más országban.

Nagyjából 10 ezer dollárnak megfelelő előleget kell befizetni a vásárló részéről, amit később hasonló összegű részlet vagy részletek is követhetnek.

S míg korábban észak-koreai ingatlanpiacról – a tiltó szabályozások okán – nem nagyon lehetett beszélni, néhány éve ez is értelmezhető fogalommá vált az országban. A Reuters 2015-ös beszámolója szerint, a phenjani lakásárak egyes városrészekben rövid idő alatt megtöbbszöröződtek. Egy Szöulba átszökött forrás azt mondta, van olyan, aminek értéke a 100 ezer dollárt is elérte.

Ennek oka, hogy a főváros központi részén viszonylag folyamatos az ivóvíz- és áramellátás.

Az ingatlanpiac pedig nem csak itt, hanem a Kínával közös határszakasz településein is felélénkült. Erre magyarázat a szankciók hatására felerősödő feketekereskedelem, és a két ország közötti határforgalom.