Meg kell újulniuk a temetkezési vállalatoknak akkor, ha gazdasági értelemben stabilak, illetőleg sikeresek kívánnak maradni. A nyugati országok egy részében ugyanis háttérbe szorulnak azok a szolgáltatások, amelyeket az elhunytakkal kapcsolatban eddig a legtöbbször nyújtaniuk kellett. Helyükre korábban marginális igények iránti keresletnövekedés lép, olyan új szolgáltatásokkal, amelyek nemrég jelentek meg a halálipar palettáján.
Átlagosan percenként száznál is több ember hal meg világszerte. A halálesetek természetesen általában sokaknak fájdalmat és szomorúságot okoznak, de ugyanakkor gazdasági értelemben tekintett profit is köthető azokhoz. Amely a baby boom generáció népes számú tagjainak öregedésével majd azok eltávozásával – a második világháború után született, most 50-60-70 évesek korosztályai – várhatóan csak növekedni fog.
Feltéve, ha a temetkezési vállalkozók képesek reagálni a halálozás kapcsán jelentkező változásokra és a fogyasztói igényekre.
Ez utóbbi ugyanis sokszor valójában az elhunytnak még életében rögzített igénye arra, hogyan és milyen körülmények között adják meg számára a végtisztességet, és nemcsak a hozzátartozók kívánsága.
Néhány gazdasági vonatkozású adat arról, milyen helyzetben van most a temetkezési szektor néhány fejlett országban:
Az egyre idősödő társadalmak miatt, az előzetes számítások szerint, a
halálozási ráta éves mértéke arányosan emelkedni fog.
Például az USA-ban most minden 1000 emberre 8,3 napi haláleset jut, ez 2050-re átlagosan 10,2-re emelkedik. Olaszországban 10,6-ról 13,7-re, Spanyolországban 9,1-ről 12,8-ra nő ez az arányszám.
A temetkezési szolgáltatások pedig eddig is a viszonylag stabilan tervezhető bevételszerző tevékenységek közé tartoztak. Ennek magyarázata, hogy – eltérően a gazdaság egyéb ágazataitól – a legnagyobb veszélyt az infláció mértéke jelenti azokra, és lényegében nem függ más szektorok teljesítményétől.
Ez a kiszámíthatóság pedig arra sarkallja a befektetőket, hogy mind nagyobb összegeket áramoltassanak ezekbe a vállalatokba.
Például tavaly az Ontario Tanárainak Nyugdíjpénztára befektetésként megvásárolta egy brit kockázatitőke-kezelőtől Spanyolország egyik legnagyobb temetkezési vállalatát. Az üzlet értéke 117 millió font, azaz több mint 41 milliárd forint volt.
A temetkezési vállalkozásoktól azonban csak akkor lehet a várt üzleti eredményekre számítani, ha azok képesek alkalmazkodni a fogyasztói igényekhez.
Észak-amerikai temetkezési vállalkozók arról számolnak be, az utóbbi években mind jobban megváltozik munkájuk napi gyakorlata. Egyöntetűen állítják, korábban néhány kérdést kellett csak a hozzátartozóknak feltenniük, például azt, hogy nyitott vagy zárt koporsós ravatalt állítsanak-e, hamvasztás keretében vagy sírgödörbe helyezett koporsóval vesznek-e búcsút a halottól, és még néhányat. Most viszont sokan azt mondják,
döbbenetes mértékben megváltozott a temetésekhez való kulturális hozzáállás, és sokat lazultak az egyes vallási hagyományokhoz köthető szabályok is.
Pizzarendelés, karaoke, tűzijáték, vagy – jobb híján – műsorvezetőnek hívott profi valamelyik rokon helyett, akinek feladata az, hogy a gyászolóknak a végső búcsú előtt bemutassa az elhunyt életpályáját: csak néhány azok közül a szolgáltatások közül, amelyeket igényeltek már temetésre a hozzátartozók.
A régimódi temetkezési vállalkozók pedig nehezen tudnak megbarátkozni az új helyzettel. Többen közülük megemlítik, korábban nem igényelték tőlük azt, hogy a szolgáltatáscsomag elemeit tételesen árazzák be: megállapodtak a hozzátartozókkal abban, hogyan szeretnének búcsút venni az elhunyttól, és hogy ez mennyibe fog kerülni a rokonoknak, barátoknak.
Általában arra sem volt szükség, hogy ezt a megállapodást papíron is rögzítsék. Manapság viszont már egyre több olyan eset van praxisukban, amikor a temetéshez kapcsolódó szolgáltatásoknál, azok igényléséről érezhetően dönt az áruk is.
A vállalkozók azt mondják: a korábbiaktól eltérően, munkájuk gyakran hasonlít egy eseményszervezéshez,
mintsem a búcsúztatás és a végső nyugalomra helyezés körülményeinek megteremtéséhez.
Ezek a szokatlannak tűnő kérések nem egyediek a világon. Az Origo is beszámolt arról a Kína egyes vidéki térségeiben elterjedt gyakorlatról, amelynek keretében sztriptíz táncosok szórakoztatják produkcióikkal a gyászolókat. A jelenség vélelmezhető kulturális hátteréről és gazdasági vonatkozásairól ebben a cikkben lehet olvasni.
Az újszerű igények újfajta vállalkozói kör megjelenését eredményezték, akik, illetve amely cégek kifejezetten a megváltozott temetési igények kiszolgálására szakosodtak. Különösen az urnás hamvasztás kapcsán mutatkozik igény a korábbiaktól eltérő gyakorlatokra: van olyan hotellánc is, amely a gyászolók részére nyújt szolgáltatást azért, hogy az urnába került hamvaktól a gyászolók ott vehessenek végső búcsút. A verseny pedig nagy: az emberek már nem a területileg legközelebb eső temetkezési vállalkozót választják, hanem éppúgy összehasonlítják a szolgáltatásokat, mint más vásárlás vagy megrendelés esetében.
A cikk folytatásában arról olvashat, mit választanak egyre többen az elhunytról való gondoskodásként, és mik a legújabb temetkezési trendek, melyek alaposan felforgathatják a temetkezési vállalkozások világát. Lapozzon!