Egy fél kontinens hordja a jótékonysági boltokban leválogatott ruhákat

2018.05.01. 07:56

Hatalmas üzlet Afrika fejlődő országaiban a second hand, azaz a használt ruha kereskedelme. Az alig három évtizede indult felfutás eredményeként, már százezer tonnás nagyságrendben mérhető az a mennyiség, ami a kontinens országaiba évente érkezik. Kérdés, jó-e az országoknak, ha lakosaik fillérekért hordhatják világmárkák darabjait úgy, hogy azokat a jótékonysági boltok is leselejtezik, és közben akár gyárthatnának maguknak is öltözéket?

Minél többféle ruhát, minél olcsóbban – talán ez lehetne az afrikai használtruha árusítás jelmondata. Tény, hogy a kontinens számos országában, főként a nagyvárosok peremének piacain, potom összegek ellenében fel lehet rántani egy Tommy Hilfiger nadrágot vagy egy Burberry dzsekit – írja beszámolójában az Africanews. Ám még a londoni árak töredékéért megvehető márkás ruhák sem tudják teljesen háttérbe szorítani annak kritikáját, hogy a térségbe számolatlanul beáramló használt ruha esélyt sem ad a helyi textilgyártás és feldolgozóipar felfuttatására.

Egy kenyai használtcipő-árus figyeli az érkező vonatot az egyik piaconForrás: AFP/Simon Maina

Egymilliárd ember öltözködik a levetett darabokból

Ghána, Nigéria, Elefántcsontpart, Tanzánia, Benin, Uganda, és elsődlegesen Kenya: ezekben az eltérő adottságú és fejlettségű afrikai országokban az bizonyosan közös, hogy a használt ruházat legnagyobb piacainak számítanak. Ezekben a fejlődő országokban, a lakosság igen nagy hányada öltözködik olyan ruhákba is, amelyek a nyugati fejlett országokban eredeti viselőjüknek már nem kellettek.

A megunt, elnyűtt, levetett darabok így aztán furcsa, sajátos hidat képeznek az Egyesült Királyság, Európa fejlett államai, az USA, illetve az afrikai országok szerényebb jövedelmi viszonyokkal bíró polgárai között.

Történik mindez úgy, hogy a ruhák sokszor kétszeresen is leselejtezettek.

Az Afrikába érkező használtruha-szállítmányok jelentős részét ugyanis olyan darabok adják, amelyeket sokszor a „charity shopok”, azaz jótékony célokat szolgáló boltok is leselejteznek, de legalábbis még egyszer leválogatnak. A levetett ruhák aztán több száz, vagy több ezer tengeri mérföldet is utaznak, mire másodlagos piacukra érnek.

Ahol pedig nagy azokra a kereslet, hiszen a feltörekvő országok polgárainak, illetve többségüknek jövedelmi viszonyai nem tennék lehetővé, hogy új, márkásabb vagy drágább ruhákat vegyenek maguknak.

Kenyai használt ruha stand egy piacon, NairobibanForrás: AFP/Simon Maina

Kenya az egyik legnagyobb befogadója a használt ruháknak. Csak ebbe az egy országba évente mintegy 100 ezer tonnányi szállítmány érkezik azokból. A kormány pedig pártolja az üzletet, azzal érvelve, hogy

az olcsó külföldi ruhák belföldi értékesítése tízezres nagyságrendben járul hozzá a munkahelyek számához.

A kenyaiak pedig igényük szerint vásárolhatnak maguknak márkás ruhákat, olyan darabokat, melyek újként – például egy Ralp Lauren khaki – gyakran többe kerülnek egy nyugati országban, mint amekkora a kispénzű kenyai vásárlók havi jövedelme.

Néhány évtizedes üzlet

A használt turkálós – vagy épp nagyon is rendezett körülmények között árult – ruhák afrikai piacainak látványos szárnyalása egyértelműen annak köszönhető, hogy az áru az ottani jövedelmi viszonyokhoz illeszkedve olcsó, és van is rá kereslet. Ez korábban nem volt így.

Az 1990-es évekre tehető az afrikai országok saját ruhaiparának leépüléseForrás: AFP/Anna Kerber

Az 1980-as, 1990-es évekig a legtöbb országban magas vámtarifákkal és a helyi gyártás támogatásával védték a ruhaipart az olcsó import áruktól. Ezeket a védőmechanizmusokat azonban Kenyában és másutt is, lebontották akkor, amikor a Világbank illetve a Nemzetközi Valutaalap támogatásával megvalósuló, átfogó fejlesztési programok indultak.

E szervezetek ugyanis gyakran azt várták a támogatásért cserébe, hogy a protekcionista gazdasági intézkedéseket lágyabb, piaci jellegű szabályozás váltsa fel.

Cipőárus egy használtruha-piaconForrás: AFP/Anna Kerber

Ennek következtében sok helyi gyártó felhagyott tevékenységével, mert nem tudott versenyezni az olcsón beáramló használt ruhákkal.

Az Afrikai Pamut és Textilszövetség közlése szerint, például Kenya textilgyárainak 85 százaléka már az 1990-es évek elején bezárt, a gyapottermelés a korábbi tizedére esett vissza.

Figyelemreméltó körülmény ugyanakkor, hogy az afrikai országokban a szintén nagyon olcsónak számító kínai ruházat importja sem tett szert komoly gazdasági jelentőségre, függetlenül attól, hogy ezek új termékeket jelentenek. Ennek magyarázata, hogy a vásárlók nem voltak megelégedve azok minőségével, és továbbra is a használt ruhákat részesítik előnyben.

Cipők Kelet-Afrika legnagyobb second hand piacán, NairobibanForrás: AFP/Simon Maina
A használt póló útja egy ugandai piac vásárlójához
A használtruha-kereskedelem sokmillió dolláros üzlet. A nyugati jótékonysági boltok igen gyakran csak a leadott ruházati mennyiség negyedét tartják meg. A többit kilogrammonként akár 90 dollárcentért (kb. 230 forint) adják el az exportőröknek. A ruházat gyűjtőpontokban kerül konténerekbe. Egy 2 TEU-s konténerbe 550 bála fér, egy bála nagyjából 45 kilogramm súlyú. Így egyetlen tonna konténerben mintegy 25 tonna használtruha indul el a kontinensre. Mire a ruha a boltokba vagy a piacokra jut, nemcsak a kikötőkben vetik ki rá a - korábbinál mérsékeltebb - vámokat, hanem általában az árusítási helyüknek otthont adó települések is külön rendeletekkel veszik le konténerenkénti sápot az olcsó nyugati turkálós ruháról.

De hogyan lesz ebből fejlődés?

A nyugati használt ruházatra óriási kereslet van az említett afrikai országokban. Ennek ellenére a gyakorlat kritikusai gyakran érvelnek azzal, ha az államok nem vetnek gátat a levetett darabok féktelen importjának, nincs esély arra, hogy az országok saját ruhaipara magára találjon és prosperáló pályára lépjen.

Utcai ruhaárus KenyábanForrás: AFP/Anna Kerber

Ez azonban akkor sem tűnik egyszerűnek, ha valamelyik ország arra szánná rá magát, hogy újra erős vámokkal és más, importkorlátozó rendelkezésekkel védi meg saját textilgyártását. Például Ruanda komoly diplomáciai perpatvarba keveredett a most épp Kínával szemben védővámokat bevető USA-val. Az afrikai ország ugyanis idén februárban – egy közösségi határozat végrehajtásaként – betiltotta a használt ruhák importját. A Kelet-afrikai Közösség öt tagországa egységesen fogadta el a ruhaimport tilalmát, ám végül egyedül Ruanda ültette át a gyakorlatba is. Az Egyesült Államok válaszként felfüggesztette Ruanda országának AGOA-tagságát. Az ehhez a szabadkereskedelmi programhoz társult szubszaharai országok, vámmentesen szállíthatnak az USA-ba. Ezért cserébe az Egyesült Államok elvárja az érintett országoktól, hogy azok ne állítsanak akadályokat a világ vezető hatalmának befektetési és kereskedelmi tevékenysége elé.

Kenya, Tanzánia és Uganda inkább az AGOA nyújtotta előnyöket választva, kifarolt a használt ruha importját visszaszorító döntés mögül, Ruanda viszont tartja magát a végrehajtáshoz.

Nincsenek pontos adatok az afrikai országok használtruha-piacainak gazdasági teljesítményérőlForrás: AFP/Anna Kerber

A külkereskedelmi mérleg nyelve ugyanakkor az USA fele billen:

Ruanda, Tanzánia és Uganda összesen 43 millió dollár értékben exportált az USA-ba 2016-ban. Ugyanebben az évben az USA e három országba összesen 281 millió dollár értékben bonyolított kivitelt.

Az ENSZ legfrissebb becslése szerint az afrikaiak 80 százaléka használt ruhákba öltözködik.

Mindenesetre nincs egyetértés abban, hogyan lehetne ezt a helyzetet úgy megoldani, hogy abból mindenki nyertesen kerülhessen ki. Annak ellentmondásosságát jól mutatja, hogy Afrikában egyébként olcsó gyapottermelésre képes államok – Mali, Csád, Burkina Faso, Uganda – lakói lényegében használt ruhákba öltözködnek akkor, amikor a ruhák alapanyagát maguk is elő tudják állítani. Egyes elemzők épp ennek kapcsán jegyzik meg, nem önmagában a használt ruha import, hanem az tett be a helyi ruhagyártásnak, hogy az nem volt elég hatékony a versenyben való helytálláshoz.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne potenciál az afrikai textilgyártásban. Az egyik elemzőnél rámutatnak arra, Afrika szédületes ütemben növeli feldolgozóipara teljesítményét, ahova a ruhagyártás is sorolható. A 2016-os 500 milliárd dollárról 2025-re majdnem duplájára, 930 milliárd dollárra nőhet annak volumene.

Kérdés, a használtruha-dömpingben, mi lesz így az országok feldolgozóiparával, melyek egy része egyébként olcsón tud gyapotot termeszteniForrás: AFP/Simon Maina

Kérdés az, milyen úton induljanak el a leginkább érintett országok: saját textilgyártást építsenek és futtassanak fel, akár erőnek erejével is kiszorítva a nyugati használt ruhát a piacokról, vagy fogadják el, hogy szerény jövedelmű állampolgáraik a beáramló bálákból öltözködnek?

Mivel a használt ruha értékesítése a vásárlók részére nagyrészt ténylegesen piacokon történik, ezért annak nagyságrendjét megbecsülni is nehéz. Sok bank azonban így is meglátta az üzleti lehetőséget a „turizásban", és kifejezetten a ruházati kereskedőkre gondolva kínál banki termékeket és szolgáltatásokat a bálás ruha igazi fellegváraiban.