A cégeknek fizetniük kellene a felhasználóktól begyűjtött adatokért?

14238282 - modern interior of server room in datacenter design is my own and all text labels and numbers are fully abstract

Az internetes vállalatok már régóta adják-veszik a felhasználók adatait, a legtöbbször pedig mi, felhasználók, teljesen ingyen adjuk át számukra ezt a jelentős bevételi forrást. Sokan nem is tudnak arról, hogy mekkora hatalom a digitális világban az adat, arról meg pláne kevesen hallottak, hogy maga a felhasználó is értékesítheti saját internetezési szokásait, azt, hogy mit kedvel vagy vásárol online. 

Böngészés az interneten: az állás, amiért senki nem fizet

A legtöbb embernek egynél több munkája van, még ha erről nem is feltétlenül tud. Az internetes böngészés, vásárlás és a különböző közösségi média interakciók mind olyan tevékenységek, amelyek súlyos dollármilliókat, néhány esetben milliárdokat érnek a cégeknek. A digitális korban az adat hatalom, és az a vállalat amelyiknek sok van belőle, előnyre tehet szert a versenytársakkal szemben. A felhasználói adatok révén egy cég alaposan megismerheti az ügyfeleket, beazonosíthatja a potenciális vevőket, felmérheti a piaci viszonyokat és észreveheti a feltörekvő riválisokat.

A Facebook évek óta ezt teszi. Folyamatosan figyelik, hogy melyik startup teljesít jól a szektorban, és ha azonosítják a veszélyforrást, megpróbálják felvásárolni, ha pedig ez nem sikerül akkor ügyesen lemásolják a másik cég rendszeréből a felhasználók által kedvelt funkciókat és integrálják őket saját platformjaikon. Az Instagram néhány éve komoly veszélyforrást jelentett az FB-nek, ezért egész egyszerűen felvásárolták. A Snapchatnél is megtörtént az azonosítás, viszont a tulajdonos nem akarta eladni a céget, így a Facebook minden lényeges funkcióját lemásolta, majd büntetlenül használta azokat saját platformjain. (A cikkünket, amelyben részletesen foglalkozunk azzal, hogy miként másolja a Facebook és az Instagram a vetélytársait, ITT olvashatja)

illusztráció Forrás: Origo

Minden internetező digitális munkavállaló is egyben, és nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az olyan vállalatok, mint a Google, az Amazon és a Facebook vagyonokat keressenek. Éppen ezért egyre többen gondolják úgy, hogy a tech vállalatoknak fizetniük kellene az internetezőknek az adataikért. A felhasználók ráadásul elősegítik a mesterséges intelligencia (MI) fejlődését is, sőt nagyon valószínű, hogy az adataink nélkül nem tartana sehol ez a technológia. Ennek oka, hogy mielőtt az MI elvégezhetné a feladatot, amelyre tervezték, tanulnia kell. Ezt a szakemberek úgy érik el, hogy Big Datát elemezve különböző algoritmusokkal és programokkal kiszűrik azokat az információkat, amelyek hasznosak lehetnek az MI számára, majd ezeket az adatokat táplálják be.

A „Big Data" a cégek, az intelligens hálózatok, a magánszektor és az egyéni felhasználók által világszerte és napi szinten előállított óriási adatmennyiséget jelenti (forrás: www.it-services.hu).

Jelenleg barter kereskedelem zajlik a tech vállalatok és az internetezők között, hiszen gyakran ingyenesen használhatunk egy hasznos oldalt vagy alkalmazást, cserébe pedig adatokat adunk el magunkról.

A nagy többség pedig elfogadta, hogy a cégek pontosan tudják kivel és mennyit beszélünk, hova utazunk, kik a barátaink és milyen dolgokat szeretünk vásárolni. Amit viszont már nehezebben fogadnak el, hogy a Facebookhoz hasonló vállalatok profitot szereznek ezen adatok értékesítésével. Így már nem a Facebook felhasználói leszünk, hanem a cég terméke.

Az adat a 21. század kőolaja

A Facebook által begyűjtött tömérdek felhasználói adat viszont azt eredményezi, hogy versenyelőnyhöz jut a cég, ráadásul nem csak saját szektorára van hatással az ilyesfajta „adat-monopolium”, hanem olyan technológiák fejlődésére is kihat, mint a mesterséges intelligencia. Már említettük, hogy az MI fejlődéséhez elengedhetetlen a megfelelő mennyíségű felhasználói adat, így bárki aki ezzel a technológiával kíván foglalkozni az javarészt a Facebooktól függ.

Egy ördögi kör kezd kialakulni, mivel azok az ígéretes startupok, amelyek versenyezhetnének a tech óriásokkal nem képesek erre, hiszen az ehhez szükséges adatok nem náluk, hanem éppenséggel riválisaik kezében vannak.

Azonban a piacvezető cégeknek is szembe kell nézniük problémákkal. Az ingyenes adatszolgáltatás ellenére még ők sem tudják mindig megszerezni azt, amire szükségük van, hiszen a felhasználók által kiadott információk nem mindig hasznosak számukra. Jövőbeni céljuk az, hogy minőségibb adatokat is megosszanak velük, lehetőleg ingyen.

2,2 milliárd ember adatai a Facebook kezében Forrás: Pixabay

Felhasználói oldalról nézve éppen ennek a fordítottja kellene, hogy történjen. Az információra nem tőkeként kellene tekinteni, hanem az internetező által létrehozott saját tulajdonra. A radikális megoldás az lehetne, hogy egy személy adatait csak akkor használhatja fel a cég, ha ezért fizet. Ezt azzal lehet indokolni, hogy a felhasználó napi online tevékenységével gyakorlatilag munkát végez, aminek a végterméke az adat, amely iránt viszont óriási a kereslet a piacon.

Ez a megoldás azonban több kérdést is felvet. Vajon a cégeknek megérné egyenként fizetni a felhasználóknak, hiszen nem minden adat egyenértékű. Ráadásul komoly feladat lenne az internetes vállalatoknak kezelni a több millió beérkező jelentkező által szolgáltatott információt és kiszűrni azokat, amelyek valóban fontosak és értékesek. Az adattömeg értékes, de az marad-e, ha a kirakóst darabonként adjuk el?

Mennyit érnek a felhasználói adatok?

A Világgazdasági Fórum (WEF) tanulmánya szerint az internetre kapcsolódó eszközök száma 2020-ra eléri majd az 50 milliárdot. Az online tárolt adatok mennyisége is exponenciálisan növekszik. Várhatóan 2020-ra 44-szer nagyobb mennyiségű adat lesz online, mint 2009-ben volt.

A Statista szerint az interneten generált globális bevétel 2015-ben meghaladta a 326 milliárd dollárt, a növekedés pedig folytatódni fog.

A felhasználók által generált és megosztott adatok tehát értékesebbek mint valaha, viszont ha az egyéni felhasználólat nézzük, akkor az általuk ingyen továbbadott információk értéke elenyésző. A The Guardian értesülései alapján a személyes felhasználói adatok 50 centért kelnek el a piacon. Természetesen az árusító cégek ezeket csomagokban értékesítik a partnereknek és nem egyesével. Egy holland diák, Shawn Buckles, megpróbálta a lehető összes módszerrel eladni az adatait, állítása szerint a legtöbb amit valaha kapott az 288 font volt a The Next Web nevű internetes oldaltól.

illusztráció Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Oliver Berg

Több startup is megpróbálkozott már adatokat vásárolni, köztük a Datacoup és a Handshake, amelyek havonta fizettek a felhasználóknak, de nem adtak néhány dollárnál többet.

Volt olyan is, aki a Kickstarter nevű közösségi tőkegyűjtő oldalon próbált meg bevételhez jutni. Federico Zannier napi 2 dollárért árulta az adatait és 2733 dollárt keresett, viszont 30 másodpercenként lementették a képernyőjét, nézték milyen billentyűket nyom meg, de még az egerének mozgását is vizsgálták.

A személyes adatoknak tehát gyakorlatilag semmilyen értéke nincs, hiszen csak akkor ér valamint, ha egy nagyobb egész részeként jelenik meg. Emiatt pedig a vállalatok továbbra is megúszhatják, hogy fizetniük kelljen a felhasználók által megosztott információkért. A legnagyobb probléma azonban az, hogy a teljes piacot mindössze néhány vállalat uralja, és ezzel szinte megtörhetetlen monopolhelyzetbe kerülnek.