Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Széles körben ismert annak története, hogyan alkotta meg Micimackó világát annak életre hívója, és hogyan használta fel annak motívumaihoz fia gyermekkori fantáziáit, sőt, az akkor még gyermek utódjának személyiségét is beépítve Róbert Gida karakterébe.
Micimackó mind szellemi atyjának, Alan Alexander Milne-nak, mind fiának, Christopher Robin Milne-nak életére rányomta bélyegét. Az idősebbik Milne magát elsősorban dráma- és regényírónak, esszéistának tekintette, és soha nem volt hajlandó tudomást venni arról, hogy neve már életében nem más műveivel, hanem a mackófiguráéval fonódik össze végérvényesen. Milne-ról úgy tartják, azok közé a szerzők közé tartozik, akiket „felfalnak" saját teremtményeik. A szerző írói, intellektuális karrierjét, sőt, személyiségfejlődésének irányát is meghatározta élete hátralévő részére az, hogy életre hívta Micimackó figuráját.
Fiának életében szintén kitörölhetetlen nyomot hagyott az, hogy a történeteken és Róbert Gida karakterén keresztül ő is egészen fiatalon viszonylag ismertté vált, amelyből már iskolás évei alatt támadtak nehézségei a kortársaival való kapcsolatában. 1975-ös önéletrajzi regényében pedig többek között arról is beszámol, úgy érezte, Micimackó és kalandjai ellenére vagy épp azok mellett, az apja mindvégig megközelíthetetlen maradt számára. Életét pedig így vagy úgy, de végigkísérte az, hogy Milne lényegében beleírta őt abba a fantáziavilágba, melyet tőle kölcsönvett elemekből épített fel és tökéletesített. A most debütáló, Barátom, Róbert Gida című film is – amely egyúttal az első élőszereplős Micimackó-film a Disney-től – merít ebből az önéletírásból, és persze a korábbi történetekből is.
Milne 1926-ban publikálta a kedves medvéről és barátairól szóló első munkáját. Az eredeti szerzői jogi megállapodás rögtön 28 évre szólt, további 28 évre vonatkozó opciós záradékkal.
A Micimackó mögé az a Stephen Slesinger állt be, aki később szinte minden elképzelhető tömegkommunikációs médiumnál értékes licencjogokat szerzett meg. Filmes, televíziós, képregényes produkciókra éppúgy sikerült kereskedelmi szerződéseket kötnie, mint irodalmi alkotásokra. A licencguruhoz került később a Tarzan-univerzum is, Milne-nal pedig nagyon hamar megállapodást kötöttek az USA-ra és Kanada területére is vonatkozó televíziós, merchandising, felvételi és egyéb jogokra.
1930-ban Milne és Slesinger megállapodtak arról, hogy a már akkor beinduló árukapcsolásból melyikük milyen arányban részesül.
Slesinger egyszeri 1000 dollár megfizetése mellett minden további jogdíjbevétel 66 százalékát Milne-nak adta. A producer jó szimattal kötött szerződést a szerzővel, aki szintén nem járt rosszul, mert a mackó már egy évre rá 50 millió dollárt termelt számukra.
1953-ban Slesinger meghalt, halála után özvegye, Shirley vette át birodalmát. 1956-ban Milne is meghalt, a szerzői jogok feleségére szálltak, onnantól ő rendelkezhetett azok hasznosításával.
Micimackó kereskedelmi karrierjében 1961-ben történt meg a fordulat, mely a sokak által ismert irányba formálta a karakter és a Százholdas Pagony világának arculatát.
Az özvegy Slesinger eladta a kereskedelmi hasznosításhoz kapcsolódó jogait a Disney-nek azzal, hogy a franchise bevételeiből 2 százalékos részesedésre továbbra is számíthat.
A Disney nem is várt sokat, és elkezdte a mackót pénztermelő gépezetté átformálni. Először is elhagyta az eredeti írásmódban a három szócska közötti kötőjeleket, így a mézkedvelő medve nemzetközi karrierjét Winnie the Pooh név alatt futotta tovább.
1966-ban aztán bedurrant a kazán, és a Disney elkezdte magából ontani a Micimackó-filmecskéket.
Shirley Slesinger gyanakodva figyelte, ahogy a Disney tetszése, illetve a közönség elvárásai szerint alakítgatja Micimackót és világát, és úgy érezte, a cég ezzel nem méltó a karakter és megalkotója szellemiségéhez. Slesinger azzal is megvádolta a mind nagyobbra növő szórakoztatóipari birodalmat, hogy
rendre aluljelenti a Százholdas Pagony világához köthető bevételét, ezáltal őt is megkárosítva.
A hosszadalmas és bonyolult jogi csatározás 1991-ben csúcsosodott ki, a zavaros történetben a Disney után kutakodó, felbérelt magánnyomozók és állítólag az ügy szempontjából fontos, több száz dokumentum megsemmisítésének kérdése is felbukkan.
2003-ban újabb fordulat történt a Micimackó-biznisz feletti civódásban: Christopher Robin lánya, Clare jelentkezett be a jogok feletti ellenőrzésre, arra hivatkozva, hogy egy új törvény alapján, azok automatikusan őt illetik, és nem Slesingert.
Ezt természetesen a Disney sem hagyta annyiban, ám az óriásvállalat keresetét elutasították.
2009-ben a csatározások végül eredménytelenül zárultak le, lényegében minden maradt a régiben, Slesinger - illetve cége, mert két évvel korábban ő is meghalt - pedig elbukta a 2 milliárd dolláros kártérítési igényét, amelyet korábban nyújtott be.
Számos irodalmár, esztéta, vagy éppen médiával, a kulturális tartalmakkal foglalkozó szakértő próbálta megfejteni Micimackó és barátainak népszerűségét, azt, hogy a medve figurája még úgyis érezhetően több egyszerű gyerekmesehősnél, hogy a Disney pufók játékmackóvá formálta az eredetileg kissé karcosabb karaktert.
Sokan úgy látják: Micimackó varázsereje annak köszönhető, hogy egyszerre van jelen abban egy eredendő, már-már naiv kedvesség, megértő attitűd a világra, és egy afféle cinikus bölcsesség, mely viszont nem oltja ki az előbbit. Milne írói zsenialitása e két motívum megfelelő arányú ötvözése, mondják elemzői.
Micimackó történetét orosz nyelvre Boris Zakhoder, egy költő ültette át, aki Mary Poppins és az Aliz Csodaországban történetét is fordította. Zakhoder egyszer azt mondta, Micimackó kalandjait barátságosabbnak érzi, mint Alizét, aki szerinte túlságosan „hideg, bár brilliáns". A fordításból egy év leforgása alatt 3,5 millió példányt adtak el, és több animációs filmet is inspirált a medve orosz nyelven is olvasható története.
Mindenesetre Micimackó immár nemcsak jól jövedelmező franchise, aminek Slesinger annak idején szánta, hanem az egyik legfontosabb fejőstehén a kultúraipar istállójában, melynek üzleti értelemben vett teljesítőképességét jól tükrözik az alábbi számok:
A Disney, legyen bár mégoly prosperáló birodalom is az utóbbi évek jó döntéseinek köszönhetően, egészen biztosan nem így festene Micimackó nélkül. 2002-ben a becslések szerint a vállalatcsoport bevételeinek döbbenetes nagysága,
25 százaléka kapcsolódott valamilyen módon Róbert Gida legjobb barátjához.
2013-ban pedig Micimackó fellépett a dobogóra, amikor is a Variety összesítése alapján,
a harmadik legjövedelmezőbb Disney-franchise lett, a Star Wars és a Disney Hercegnők mögött.
A most bemutatott Micimackó-filmet Kína egyébként azzal tiltotta be, hogy a karakter ábrázolásából kiolvasható az ország vezetőjének, Hszi Csin-ping-nek a kifigurázása – legalábbis az online kritikák így értékelték a látottakat, aminek hatására Pekingben Micimackó feketelistára helyezése mellett döntöttek.
