Kínában és Indiában már 120 millió nő hiányzik a társadalomból

2018.08.17. 11:20

Hosszú ideje lappangó problémára, a világszerte súlyosbodó nőhiányra hívja fel a figyelmet az ENSZ jelentése. Eszerint ahhoz, hogy a nemek aránya a világ népességében egyenlő legyen, további 200 millió nőre lenne szükség. A probléma épp a Föld legnépesebb országait, Kínát és Indiát sújtja a legjobban: mindkét országban legalább 60 millió nő hiányzik a társadalomból az egészséges korfához.

Kínában férfiak millióinak, főként a szegényebbeknek súlyos problémát okoz, hogy az egygyermekes politika nyomán kialakult torz nemi arányok miatt nem tudnak megnősülni. Nem is csoda, hiszen legalább 60 millió nő hiányzik a társadalomból. Indiában még rosszabb a helyzet, ahol 63 millió nőre lenne szükség az egészséges nemi arány kialakulásához. Nem újkeletű ez a jelenség, Amartiya Sen indiai Nobel-díjas közgazdász már 1990-ben arról írt, hogy globálisan 100 millió, ezen belül Indiából 37 millió nő hiányzik. A helyzet tehát azóta csak romlott, ráadásul épp abban a két országban, amely a Föld népességének mintegy 40 százalékát adja. „Ezek a számok egy szörnyű történet csendes tanúi, az egyenlőtlenség és a tagadás halálesetek sorához vezetett a lányok körében" – mondta ki az indiai szakember.

Indiában a nők csupán negyede dolgozik.Forrás: The Times of India/Copyright © Bennett, Coleman & Co. Ltd 2018. All rights reserved/Mahesh G

Az indiai nő-férfi egyensúly megborulásának okairól és következményeiről a Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet közölt átfogó elemzést, melyet itt  olvashat.

A férfi áldás, a nő átok?

E furcsa demográfiai helyzet kialakulásához ugyanis elsősorban az a társadalmi-kulturális felfogás vezetett, amely a fiúgyermek születését részesíti előnyben, és csak azt tartja áldásnak. A fiú-preferencia miatt a lánycsecsemők életét kioltják, vagy már magzati korban elpusztítják. A patriarchális társadalmi berendezkedés miatt pedig a felnőtt nőket is eleve hátrányos helyzetbe kényszerítik, ami manapság különösen Indiára igaz. A nők háttérbe szorulásának főbb okai:

  • A családi vagyon és a termelési eszközök férfiágon öröklődnek.
  • A férfi állandó munkaerőt jelent szüleinek, a nő házasság után elköltözik, munkaereje kiesik.
  • Indiában vallási okok is közrejátszanak, a halotti szertartásnál ugyanis elengedhetetlen a fiú utód.
  • A lányok oktatása nem térül meg, nincsen a családnak belőle haszna.
  • A lányok kiházasítása rendkívül költséges, a hozomány megfizetése gyakran adósságba kényszeríti a családot.

Indiában még romlik a helyzet

Mindez odavezetett, hogy – a legutóbbi, 2011-es népszámlálás adatait alapul véve – Indiában a teljes lakosságot tekintve ezer férfira 940 nő jut, ám a 0-6 év közötti korcsoportban még riasztóbb az eltolódás a fiúk javára, ahol ez a mutató 914-re tehető, miközben 1961-ben még 941 leány jutott ezer fiúra. Ez azonban csak az átlag, mely mögött területenként nagy eltérések vannak.

A legszegényebb indiai családok nem engedhetik meg maguknak, hogy a nők otthon maradjanak.Forrás: NurPhoto/Sushavan Nandy/NurPhoto/Sushavan Nandy

A nők számában megmutatkozó hiány legfőképp India északi és nyugati államaiban jelentkezik, de a városi és vidéki lakosság nemek közötti megoszlásában is nagy eltéréseket találhatunk az utóbbi javára. Az urbánus területeken 947, míg vidéken 926 a teljes népesség feminitási indexe – derül ki a Pallas Athéné (PAGEO) Geopolitikai Intézet infografikájából.
Paradox módon az orvostudomány fejlődése is hozzájárult a jelenséghez, az ultrahangos vizsgálatok elterjedése nyomán ugyanis rohamosan nőtt a szelektív abortuszok száma. Becslések szerint Indiában 11,8-14,1 millió női magzat esik áldozatul a szelektív terhességmegszakításnak. És ha még engedik is megszületni a lánygyermeket, sokkal nagyobb az esélye a csecsemőkori halálra, ugyanis nem kapja meg azt a törődést és orvosi ellátást, amit fiútestvére élvezne. A The Economist cikke  szerint csak emiatt hal meg naponta 600 indiai leánygyermek.

A falun élő nők főként a mezőgazdasági munkákban segítenek.Forrás: NurPhoto/STR/NurPhoto/Str

Annyiban azért javult az ottani nők helyzete, hogy egyre többen tanulhatnak és egyre tovább, bár az egyenlőtlenség ezen a téren is kirívó: a 15 és 24 közötti nők 49 százaléka nem vesz részt semmilyen oktatásban, képzésben, és nem is dolgozik, míg ez az arány csak nyolc százalék a férfiak esetében. A tanultabb nők számára is gondot jelent elhelyezkedés, mivel átlagosan 19 évesen mennek férjhez, és ezután már szinte lehetetlen munkába állni, ha csak a család anyagi helyzete meg nem kívánja ezt. A hagyomány ugyanis azt diktálja, hogy az összes házimunka 90 százalékát a nők végezzék el, ami heti 40 órás munkának felel meg. Épp ezért az indiai nőknek csak 26 százaléka dolgozik, ami visszaesés a 2005-ös 35 százalékhoz képest, és jelentős elmaradásról tanúskodik a globális szintű 50 százalékos arányhoz viszonyítva is. A problémát már felismerte a kormány, ezért – többek között – hivatalosan betiltották a nem ultrahanggal történő megállapítását, a gyermekházasságot, a hozomány gyakorlatát, illetve egymáshoz közelebbi béreket szorgalmaznak a nők és a férfiak számára.

Kínában fordult a kocka

Kínában a régi felfogás mellett azzal billent végképp a fiúk oldalára a mérleg nyelve, hogy a túlnépesedéstől tartva államilag szabályozták a népességszaporulatot, és 1979-ben bevezették a híres egyke-programot. Márpedig ha csak egy lehet, akkor az „természetesen" legyen fiú. Így aztán miközben a világon születéskor 100 lányra átlagosan 106 fiú jut, addig Kínában ez a szám 120. Érdekes módon a romló arány ma már a nők malmára hajtja a vizet: a lányok válogathatnak, és a gazdagabb férjjelölteket részesítik előnyben.

Kínában sokkal több nő dolgozik Indiához viszonyítva.Forrás: Imaginechina/He jinghua - Imaginechina/He Jinghua

Egy felmérés szerint a kínai hölgyek 68 százaléka nem hajlandó hozzámenni olyan férfihoz, akinek nincsen saját lakása. Nem véletlen, hogy a fiús szülők is őrült költségekbe verik magukat: jövedelmük 38 százalékát teszik félre, és akár el is adósodnak azért, hogy méltó ajándékokat adjanak a mennyasszony-jelöltnek. Így viszont a szegényebb vidékeken a férfiak feleség nélkül maradnak, ami asszonyrabláshoz, prostitúcióhoz, bűnözéshez vezethet, vagyis feszültséget, frusztrációt gerjeszt a társadalomban.
Részben a sok csecsemőgyilkosság és a nemek arányának eltolódása miatt az egyke-politikának már 2015 óta vége, de a következményekkel még hosszú ideig számolni kell, csakúgy, mint Indiában.

Az idősgondozás megoldatlan

Mindkét ázsiai országot sújtja az elöregedés és a gyermekvállalási hajlandóság visszaesése, amin természetesen nem segít a nemek arányának eltolódása. A súlyos nőhiány hatással van ugyanis a munkaerőpiacra, hiszen a munkaképes korú lakosság száma egyre csökken. Emiatt lassulhat az olyan szolgáltató ágazatok növekedése is, ahol elsősorban nőket alkalmaznak. Ha egyáltalán vállalhatnak munkát: a The Economist által idézett tanulmány szerint India 27 százalékkal lenne gazdagabb, ha engedné a nőket dolgozni.A másik probléma abból adódik, hogy ebben a két országban nincs állami nyugdíjrendszer, az idősekről elsősorban a család gondoskodik. Kínában ezt az alkotmány is előírja, de nemrég Indiában is törvénybe iktatták az idős szülőkről való gondoskodás kötelezettségét. Mindez növeli a lakosság nyugdíj- és egészségügyi ellátással kapcsolatos költségeit is, miközben a nőhiány miatt is egyre kevesebb aktív dolgozó jut egy nyugdíjasra.