A 10 milliós metropolisz, melynek harmada víz alá kerül 2050-re

2018.08.18. 14:46

Európában nem az egyetlen, de talán az olaszországi Velence a legismertebb a tenger romboló hatásától pusztuló, süllyedő városok közül. Ám a világ más pontjain, egész metropoliszokat fenyeget az óceánok megemelkedő vízszintje, a talaj eróziója, a földmozgások számának növekedése.

A BBC riportjából kiderül, Indonézia fővárosának, Jakartának, már csak évtizedekben mérhető ideje van hátra addig, amíg a település és annak arculata, és természetesen az ott élők helyzete is, végérvényesen megváltozik. Minden más nagyvárost maga mögé utasítva a rémisztő és akaratlan versenyben, Jakartáé az első a hely világ leggyorsabban süllyedő, a tengervíznek és az áradásoknak leginkább kitett metropoliszok listáján.

A vízzel küzdő Jakartáról szóló galéria az alábbi képre kattintva tekinthető meg, ezt követően pedig megtudhatja, mik a város süllyedésének kiváltó okai, és milyen megoldás születhet a város megmentésére!

Jakarta látképe az egyik öbölbeli szigetről, ahová a továbbiakat tervezték, hogy mesterséges lagúnával fékezzék meg az áradásokatForrás: AFP/Adek Berry

Együttéléstől az együtt-pusztulásig

Jakarta városa a Jáva-tenger mellett fekszik az azonos nevű szigeten, Indonézia egyik mocsaras, vizes talajszerkezetű részén. A város közelében vagy azon át, 13 folyó is fut, az esős évszakban pedig bőségesen zúdul a csapadék a településre fentről is.

Tény, hogy Jakarta is szenved a túlnépesedéstől és az azzal együtt járó, a fejletlen vagy fejődő országokat és azok nagyvárosait sújtó kihívásoktól, melyeknek jelenleg nem tud maradéktalanul megfelelni.

A várost már az 1960-as években 2,7 milliónyian lakták, ez a szám 2000-re már elérte a 8,3 milliót, míg napjainkra 10 millió fölé kúszott.

A betelepülők zöme régiós vendégmunkás, és ez napjainkban is így van: az ingázók hatalmas környezeti terhelést jelentenek a környéknek és az infrastruktúrának, lényegében egyetlen összefüggő, végtelen forgalmi dugót teremtve a városban.

A jakartaiak megtanultak együtt élni a folyókkal, a tengerekkel, a vízzel – tartja a vélekedés. Ám szakértők arra figyelmeztetnek, az elmúlt évek áradásaiból levonható tanulságok alapján, nem pusztán egyszerű vízkiöntésekről van szó, vagy arról, hogy a város elégtelen és gyakran eltömítődő csatornarendszere nem képes megbirkózni már az esős évszakban lezúduló csapadékkal sem. Az utóbbi években napvilágot látott elemzések szerint, hacsak nem változik a helyzet és nem lesznek érdemi beavatkozások, Jakartára a további süllyedés és a város pusztulása vár.

Eltűnhet a régi kikötőnegyed

A legnagyobb veszélyben a város északi része, a történelmi kikötőnegyed van. Ez a terület 10 év leforgása alatt 2,5 métert süllyedt az elemzések szerint, és a következő években egyes körzetei 25 centimétert is meghaladóan ereszkedhetnek bele a talajba évente.

Ez döbbenetesen magas érték, a duplája a világ tengerparti nagyvárosaira átlagolt éves süllyedési értéknek.

Ezzel Jakarta, valamennyi tengerparti település közül, a leggyorsabban süllyedő város.

A kikötőnegyed mellett, többi része sincs könnyű helyzetben, a település egyes pontjain évente 1 és 15 centiméter közötti süllyedést lehet regisztrálni.

Mindennek az az eredménye, hogy a metropolisz fele már most a tengerszint alatt van.

A szakértői előrejelzések szerint 2050-re – változatlan feltételek esetén – a település teljes északi része, azaz közel harmada, víz alá kerülhet, melyet nem sokkal később más városrészek is követnek majd.

A süllyedés elsősorban a tengerpart közelében élő szegényebb kétkezi munkásokat érinti, de kiderül az is, jómódú jakartaiak villái is éppúgy veszélyben vannak, ahogy a város szegénynegyedei.

Kell a víz, ezért ásnak, szivattyúznak, pumpálnak

Jakarta pusztulásához nemcsak pusztán a talajerózió, a környező erdőségek kiirtása – melyek hozzájárulnak a földrétegek stabilitásához – és az említett vízközelség járul hozzá.

A növekvő lakosság édesvíz-szükségletét ugyanis a város nem képes maradéktalanul kielégíteni. Ezért az emberek és a vállalkozások egy része – például bevásárlóközpontok építői – lényegében fél- vagy egészében illegálisan fúrt kutakkal és különböző szivattyús megoldásokkal, maguk elégítik ki vízigényüket.

Például idén májusban, a jakartai városi hatóságok megállapították, hogy a városközpont egyik, hotelekkel és bevásárlóközpontokkal zsúfolt negyedében, 80 épületből 56-nak saját vízszivattyúja volt, és 33 engedély nélkül folytatta a vízkiemelést.

A kérdés körül azért sok a bizonytalanság, mert a város vezetése – úgy tűnik – nem is igen törekszik arra, hogy szigorítson a most meglehetősen laza, vízkinyerésre vonatkozó szabályozáson. Ez utóbbi esetben ugyanis a városi infrastruktúrát kellene úgy fejleszteni, hogy az elbírja az igényeket – ez viszont gigantikus forrásokat igényelne.

Így viszont a lakosok és a vállalkozások maguk járulnak hozzá a talaj további eróziójához, hiszen a felső rétegek alól kiszivattyúzott víz tovább gyengíti a várost tartó rétegeket.

Egyes szakértők szerint Jakartának arra a megoldásra lenne szüksége, amelynek elődjét Tokió második világháborút követő, ugrásszerű fejlődésénél alkalmaztak az építők. Eszerint létezik olyan technológia, mely a tengervíz talajba juttatásával megfelelő módon pótolná a kiemelt víz egy részét – ám ennek költségei egy ekkora nagyvárosra nézve akkorák, hogy Jakarta egyelőre nem is gondolkodik abban.

Gyerekek játszanak a megemelkedett tengervízben Jakarta északi részén, a kikötőkbenForrás: NurPhoto/Anton Raharjo/NurPhoto/Anton Raharjo

Mesterterv vagy csak méregdrága haladék a megoldás?

A Jakartát gyakran sújtó áradások nemcsak a lakosságot teszik próbára, hanem rendkívüli komoly gazdasági károkkal is járnak.

1996, 2002 után 2007-ben volt a következő súlyos áradás. A nemzeti katasztrófává nyilvánított természeti csapás 565 millió dolláros kárt okozott. A 2013-as újabb eseménynél a városban és környékén, száznál is több tartományi faluban, 98 ezer ház dőlt össze vagy rongálódott meg, 20 ember meghalt, az okozott kár legalább 775 millió dollár (210 milliárd forint) volt, de van olyan elemzés, ami ennek duplájával számol.

A város a meglévő védművek erősítése mellett, a Great Garuda nevű projekttel készül megállítani a víz romboló erejét.

A projekt egy összesen 32 kilométeres, külső tengeri gáttal és 17 mesterséges szigettel megépítendő mesterséges lagúnát takar az öbölben. 

A holland és dél-koreai támogatással készülő szuper-védműt úgy tervezték, hogy a belső vízszint alacsonyan tartásával képes legyen befogadni a folyóból az esős évszakban érkező többletet.

A beruházás költsége 40 milliárd dollár, azaz közel 11 ezer milliárd forint.

Ez a magyarországi éves GDP közel harmada.

Ugyanakkor egyes szakértői állásfoglalások szkeptikusak a gáttal kapcsolatban. Azt mondják, ha az be is válik az áradások ellen, azzal nem áll meg a város süllyedése. Egy, a projekttel kapcsolatban higgadtságra intő holland hidrológus pedig hozzáteszi: ha a mesterséges lagúna el is készül, azzal az indonéz főváros csak haladékot vásárol magának. 20-30 évvel kitolhatja azt az időtartamot, amíg a település végérvényesen és megállíthatatlanul bele nem csúszik az erodált talajba.