A huszonhármas számú elem lehet az energiatárolás jövője

Vanádium
Crashed Vanadium ore is piled up at Canadian based Strategic Mineral Company Largo Resources' plant, near Maracas, in Bahia state, Brazil, on June 15, 2016. Vanadium is primarily used as an alloy to strengthen steel for construction, automobile and aerospace industries. / AFP PHOTO / YASUYOSHI CHIBA
Vágólapra másolva!
Az energiatárolásban jelenleg megkerülhetetlen szerep jut a lítiumnak, a „fehér petróleumnak”. Elegendő csak a mobiltelefonokban, elektromos autókban működő lítium-ion technológiájú akkumulátorokra gondolni. Az Oilprice azonban arról ír, könnyen lehet, hogy a jövő energiatárolási technológiái a periódusos rendszer 23-as számú eleme, a vanádium körül fognak forogni.
Vágólapra másolva!

Az előrejelzések szerint, 2025-re a lítium-ion akkumulátorok és elemek piacának globális teljesítménye eléri a 94 milliárd dollárt, sokszorosára növekedve a mostani értéknek. Egyesek ugyanakkor úgy vélik, az energiatárolás szent grálja valójában a vanádium.

Ezt arra alapozzák, hogy a vanádium számos tekintetben előnyösebb tulajdonságokkal bír, mint a lítium. Például képes arra, hogy az energiát hosszabb ideig tárolja, valamint a vanádium - ellentétben a lítiummal - az idő múlásával sem „fárad el”. Azaz a vanádiumtelepek jóval többször újrarölthetők a jövőben, mint a most általánosan használt lítium-ion akkumulárok.

A számítások szerint hosszabb távon olcsóbbak lesznek a most még csak csekély mértékben alkalmazott vanádiumrendszerek, mint a lítiumos megoldások.

Vanádiumkitermelés Brazíliában Forrás: AFP/Yasuyoshi Chiba

A vanádium ráadásul az acél egyik jó ötvözője. Manapság a vanádium az autók 43 százalékában található meg. 2025-re várhatóan ez 85 százalékra emelkedik, köszönhetően rugalmasságának és az acélnál könnyebb súlyának.

De ha ilyen előnyös a vanádium, mi hiányzik az elterjedéséhez?

A lítium-ion technológiák mellett egyelőre az szól, hogy a lítium hozzáférhetősége - a nehézségek ellenére is - viszonylag folyamatos. A Bloomberg pedig arról ír, nagyjából egy évtizedes távlatban is látható, hogy milyen nagymértékben váltak olcsóbbá a lítiumtelepek az elterjedtségükkel és a technológia fejlődésével.

Mindez azonban véges folyamat. Az elemzői számítások szerint, a lítiumos megoldásoknál 2025-re az egy kilowattóra teljesítmény költsége 100 dollárra zuhan le (egy évtizede nagyjából a tízszerese volt ennek). Ott viszont valószínűleg meg is áll, és nem lesz képes csökkenésre. A vanádium ismertségének és alkalmazásának növekedésével azonban ezeknek a telepeknek ennél olcsóbb lehet az ára.

A Föld vanádiumtartalékainak jelentős része egyelőre kiaknázatlan.

Dél-Korea, Kína, Európa, és az USA is foglalkozik feltáró munkákkal, ám vanádiumból egyelőre jóval kevesebb van, mint lítiumból.

Olyannyira, hogy az USA-nak például nincs is abból stratégiai tartaléka. Annak ellenére sem, hogy a Fehér Ház jelenleg érvényes irányelvei mentén, a vanádium az ország 35, gazdasági és nemzetbiztonsági szempontból is kulcsfontosságú nyersanyagának egyike.

Folyik a munka a bányában Forrás: AFP/Yasuyoshi Chiba

Az ország területén jelenleg alig néhány kisvállalat foglalkozik a saját készletek kitermeléssel, egyikőjük egy 49 millió dollár értékűre becsült lelőlehelyen, amely volumenében jelentősnek mondható.

A Mining.com riportjából pedig kiderül, az Egyesült Államok energiatárolási piacának mindössze alig 5 százalékát adták a tavalyi év első felében a vanádiumos megoldások.

Mindez azonban a jövőben megváltozhat. A líitium-ion technológia eltérő megoldást jelent, mint a vanádiumos, és noha az utóbbiaknál most még átlagosan 500 dollárba kerül egy kilowattóra energia, a várakozások szerint a vanádiumra épülő energiatároló rendszereknél 2020-ra 150 dollárra fog lemenni ez a költség.