Így kereskedtek az ókorban a híres Selyemúton

2018.10.20. 14:34

Időszámításunk kezdete előtt háromszáz évvel már megkezdődött a kereskedelem a Selyemúton, és bár nem igazi útról beszélünk, mivel számos földrajzi tényező és törzsi villongás befolyásolta, az Ázsiát a Nyugattal összekötő kereskedelmi útvonalat az időszámításunk utáni kilencedik századig folyamatosan használták.

A Selyemút az ókori Kínából indulva a dél-, közép- és nyugat-ázsiai országokon át Európáig, illetve egy másik ága Észak-Afrikáig húzódott. Nagy mennyiségű selyemterméket szállítottak nyugatra, innen ered az elnevezés is.

És persze ez magával hozta azt is, hogy a kereskedelmi kapcsolatok mellett megélénkült a kulturális kapcsolat is az ókori Kína és Európa között.

Jiaohe romjai a Selyemút menténForrás: AFP/robertharding/Christian Kober

A Selyemút szárazföldi és tengeri útvonalhálózata alapvetően egy hatalmas, Eurázsiát átszelő kelet–nyugati tengely mentén haladt, nem volt határozottan kijelölt útvonal, elhelyezkedése attól függött, hogy éppen merre mozogtak ellenséges törzsek, hol pusztított éhínség vagy szárazság.

Régészeti vizsgálatok szerint a Selyemút az időszámítás kezdete előtti első században, azaz a Han-dinasztia korában alakult ki, de már kétszáz évvel korábban is használták kereskedelmi útvonalként, igaz, inkább időszakosan. Az akkori kínai fővárosból, Chang'an, a mai Xi'an városból induló Selyemút déli ága Afganisztánba, Üzbegisztánba, Iránba vezetve végül elérte az egyiptomi Alexandriát. A Selyemút északi ága Pakisztánt, Afganisztán fővárosát, Kabult érintve jutott ki a Perzsa-öbölhöz. Az út Kabultól dél felé tovább tartva, elérhette a mai pakisztáni Karachit. Onnan pedig tengeri úton szállították tovább az árut az ókori Perzsiába és Rómába.

Jiaohe az utazó kereskedők egyik pihenőhelye voltForrás: AFP/robertharding/Gina Corrigan

Nemcsak selymet, hanem számos egyéb terméket is szállítottak a Selyemúton, mint például pézsmát, a drágakövek közül elsősorban rubintot, gyémántot, igazgyöngyöt, valamint rebarbarát. Ugyanakkor kevés kereskedő vállalkozott csak arra, hogy az egész útvonalat végigjárva juttassa el termékét a vevőkhöz, jellemzőbb volt, hogy az árucikkek számos közvetítőn keresztül értek el a nyüzsgő piacokra.

A fűszerek közül a bazsalikom, a menta, a zsálya, a rozmaring és a kakukkfű volt a legkeresettebb keleten, míg nyugatra nagy mennyiségben vittek borsot, szegfűszeget és köményt. Ráadásul a sáfrány, a gyömbér, a fahéj és a szerecsendió annyira értékesek voltak az európaiak számára, hogy sokszor ezek többet értek még az aranynál is.

Az írott feljegyzések szerint a Hu elnevezésű növényeket, például a Hu barackot, a Hu tököt, a Hu borsót, a Hu répát mind nyugatról hozták be Kínába. Ezenfelül ékszerek, illatszerek, üvegáruk, valamint ezüst és arany dísztárgyak is – utóbbiak főleg a Római Birodalomból származtak – így kerültek az ázsiai régióba.

Három fő útvonalon zajlott a kereskedelem az ókori SelyemútonForrás: Wikimedia Commons

Kínába a Selyemúton érkezett a legtöbb ló, bár az ország területén is voltak tenyésztők, a Han-dinasztia idején sokkal több és erősebb testű paripára volt szükség, hogy sikeresen vehessék fel a harcot a támadó nomád törzsekkel.

Hasonlóan nagy volt az igény a juhokra és a gyapjúra, mivel az állat korábban ismeretlen volt keleten, a gyapjútermékek – mint a szőnyeg, a függöny és a takaró – igen keresettek voltak, ráadásul a keleti népeket a gyapjú megmunkálási módja is lenyűgözte.

Ezzel együtt a kínai termékek és technikák is elérhetővé váltak a nyugati emberek számára, mint a selyem, a porcelán, a lőpor, az iránytű, a papírkészítés, valamint számos új földművelési eljárás is.

A kereskedelem barter és pénz használatával is zajlott, ugyanakkor a Kínából érkező rendkívüli mennyiségű selyem idővel egyfajta valuta lett a Selyemúton – valamint a helyi nomád törzseket is ezzel fizették ki, hogy zavartalan legyen az utazás – ugyanakkor a korabeli selyemből gyakorlatilag semmi nem maradt meg – állítják az Asia Society Museum kutatói.

A Selyemút mellett talált kerámiaedényForrás: AFP/Imaginechina/Chen kang

Az ismert karavánutak mentén viszont rengeteg pénzérmét találtak a régészek. A két leggyakoribb fizetőeszköz a Szászánida Birodalom ezüst drachmája, valamint a Bizánci Birodalom aranypénze, a solidus volt. Kínában öntött bronzérme szolgált fizetőeszközként, amit Ázsián kívül nemigen használtak.

Számos felfedező és kalandor is a Selyemutat választotta, hogy eljusson Nyugatról Kínába, leghíresebb közülük Marco Polo volt, aki 1271-ben indult el Keletre apjával és nagybátyával.

A Selyemút a VII. és a IX. század között uralkodott

kínai Tang-dinasztia idején élte fénykorát.

A IX. század után az ázsiai és európai kontinens politikai és gazdasági rendjének változásával, valamint a tengeri hajózás egyre nagyobb elterjedésével a Selyemút népszerűsége és használata fokozatosan csökkent.

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK