A kommunista kereskedelem jelképe, ahol Dallas-részt is forgattak

Russia, Moscow, Gum store

Százhuszonöt éve, 1893. december 2-án nyílt meg Moszkva egyik jelképe, az egykori Állami Áruház, a GUM. Az impozáns épület a történelem viharainak élő tanúja. Az eredetileg kereskedelmi funkcióval létrehozott épületbe egy időszakban kormányhivatalok költöztek, de innen jelentette be a moszkvai rádió a II. világháború idején Németország kapitulációját, illetve a Szovjetunió összeomlásáig a Vörös téri felvonulások alatt a GUM falán helyezték el Marx, Engels és Lenin hatalmas arcképeit is.

A Vörös tér Kremllel szembeni oldala évszázadok óta kereskedelmi célokat szolgált. A fából készült üzletek azonban többször is leégtek, mert télen az árusok maguk eszkábálta kályhákkal fűtöttek, s az üzletsorok idővel a keleti bazárok hangulatát idézték.

A 18. század végétől Európa-szerte egyre több fedett kereskedőutcát létesítettek (a sorban az első, a párizsi Passage du Caire 1798-ban nyílt meg), és Nagy Katalin cárnő is elrendelte egy „kereskedelmi központ" építését Moszkva szívében.

A munkálatokat az olasz származású építész, Oszip Bove fejezte be, miután Napóleon 1812-es oroszországi hadjárata során Moszkva nagy része leégett (Bove tervezte a Bolsojt, a híres Nagyszínházat is). A klasszicista homlokzatú épület belülről továbbra is keleti bazárra emlékeztetett az üzletsorok nagy száma, árkádos elhelyezkedése miatt.

Az építményt ötven év elteltével balesetveszélyesnek nyilvánították, s 1889-ben új tervpályázatot írtak ki. Az építkezési munkálatokat 1890 májusában kezdték meg, s az áruház három passzázsa már három és fél év után, 1893. december 2-án megnyitotta kapuit.

A mintegy 250 méter hosszú, 88 méter széles, 70 ezer négyzetméter területű épület méretét tekintve nemcsak a cári Oroszországban, hanem egész Európában is egyedülálló volt. A GUM (eredeti nevén Felső Kereskedősorok) a milánói Galleria Vittorio Emmanuele II. mintájára épült, de annál másfélszer nagyobb, ráadásul a milánói áruházban a felső szinteken nincsenek üzletek, és hiányoznak belőle a GUM jellegzetes hídjai is.

A háromszintes „kereskedőváros" három hatalmas, üvegkupolás, egymással párhuzamos árkádsorból áll, a 16 ezer négyzetméteres, 800 tonna fém felhasználásával készült üvegtetőt az a Vlagyimir Suhov tervezte, akinek nevéhez az első orosz kőolajvezeték és több száz rádiótorony is fűződik.

Az épületben már megnyitásakor több száz bolt üzemelt, amelyekben a legmárkásabb és legdrágább termékeket (selyem, óra, cipő, parfüm stb.) lehetett megvásárolni, s a korban úttörő módon az árakat is feltüntették.

A divatos ruhákat a kirakatban próbababákon tették közszemlére, emellett működött itt fodrászat, bank, posta és étterem is. Az árak a felső szinteken voltak alacsonyabbak, a legfelső szinten a kereskedelmi vállalatok képviseletei, az alagsorban a nagykereskedők kaptak helyet. A GUM-ba betérők nemcsak vásárolhattak, hanem pihenhettek és szórakozhattak is, 1895-től rendszeresen szerveztek zenés esteket híres művészek részvételével.

Az 1917-es oroszországi forradalom után az egykori üzletekben közigazgatási hivatalok kezdték meg működésüket, majd Lenin 1922-ben rendeletet írt alá az Állami Áruház megalapításáról.

A GUM - amelynek máig használatos logóját a szovjet avantgárd kiemelkedő alakja, Alekszandr Rodcsenko tervezte - az új gazdaságpolitika jelképe lett, mintájára a Szovjetunió több városában nyílt hasonló áruház.

A GUM áruház híres szökőkútja Forrás: AFP/hemis.fr/Borredon Thierry

A GUM-ot, amelynek közelében 1924-ben épült fel a Lenin-mauzóleum, 1930-ban ismét bezárták, és minisztériumok székhelye lett. A tetőtérben lakásokat is kialakítottak, de a bérlők spártai körülmények között éltek, mert otthonukban sem víz-, sem gázvezeték nem volt. Rendszeresen visszatért az épület lebontásának gondolata a harmincas évek közepén, amikor a Vörös tér kiszélesítését tervezték, 1947-ben pedig a nagy honvédő háború monumentális emlékművét szánták a helyére, de végül elálltak ettől.

Itt ravatalozták fel 1932 novemberében Sztálin öngyilkosságot elkövetett második feleségét, és 1945. május 9-én a moszkvai rádió a GUM-ból jelentette be Németország kapitulációját, a Szovjetunió összeomlásáig a Vörös téri felvonulások alatt a GUM falán helyezték el Marx, Engels és Lenin hatalmas arcképeit.

Az áruház a Sztálin halála után fél évvel, rekord gyorsaságú felújítást követően 1953. december 24-én ismét kiskereskedelmi intézményként nyitotta meg kapuit. Régi fényét visszanyerve a moszkvaiak kedvenc helye, a hruscsovi olvadás szimbóluma lett, ahol a többórás sorban állás után hiánycikknek számító termékeket: nyugati kozmetikumokat, jugoszláv cipőket, keletnémet fehérneműt, indiai teát is lehetett vásárolni.

A Christian Dior párizsi divatház 1959-ben itt tartott fotózása alatt készült képeken a hosszú ruhát és széles kalapokat viselő manökenek mögött a háttérben az áruház kíváncsi vásárlói láthatók.

Érdekesség, hogy a nyolcvanas évek végén a GUM a Dallas című amerikai filmsorozat egyik epizódjának is színhelye volt.

A brezsnyevi pangás idején, a hatvanas évek végétől már sivár kirakatok és legtöbbször üres polcok várták a betérőket. A sorban állás csak a Szovjetunió bukása után kezdődött újra, de akkor már az első nyugati butikok megnyitásakor. Ezekhez azóta újabb és újabb, még nevesebb divatmárkák csatlakoztak, de a nagyáruházban természetesen az orosz specialitásokat is meg lehet venni.

Karácsonyi vásárlás az áruházban Forrás: AFP/Vladimir Vyatkin

A GUM üzletei naponta reggel tíztől este tízig várják a látogatókat. A Vörös tér felőli monumentális bejárat 1993-ban nyílt meg ismét, és 2007 óta újra működik a legendás szökőkút. Tíz éve, hogy újra lehet vásárolni az éjjel-nappal nyitva tartó Gasztronom N 1 csemegeüzletben, ahol az olasz felvágott, a francia sajt és pezsgő, a vodka és a kaviár mellett a szovjet korszak népszerű és korántsem borsos árú termékei is kaphatók, mint a tölcséres fagylalt vagy a papírpohárban árult, körteillatú limonádé.

A GUM három szintjén működő több mint 400 üzletnek, kávéháznak, mozinak, kiállítótereknek naponta csaknem 30 ezer, évente mintegy 15 millió látogatója van, a világ több mint 100 vezető márkája van itt jelen.

A műemléképület neve a régi, de helyiségeit 2059-ig a Bosco Di Ciliegi olasz cég bérli, 2012-ben a szomszéd utcában pedig megnyílt a gyerek-GUM.