Példátlan dolog történt a minap Németországban: az ottani iparszövetség (BDI) idén már másodszorra rontotta az ez évi növekedési előrejelzését, 2 százalékról 1,5 százalékra. A szervezet először szeptember végén gyengítette 2 százalékra a bruttó hazai termék (GDP) idei növekedési becslését az addig várt 2,25 százalékról.
Ezt megelőzően közel négyéves mélypontra esett a német gazdasági aktivitást mérő Markit beszerzésimenedzser-index értéke, mintegy válaszul arra, hogy a gazdaság a harmadik negyedévben 0,2 százalékkal zsugorodott az előző negyedévhez képest.
Bár a GDP éves szinten 1,1 százalékkal nőtt a harmadik negyedévben, 2015 eleje óta nem látott gyengélkedésről tanúskodnak az adatok. A német GDP egyébként tavaly 2,2 százalékkal, 2016-ban 1,9 százalékkal bővült.
A BDI a romló előrejelzést Donald Trump amerikai elnök kereskedelmi háborújának hatásaival, a brexit bizonytalanságaival, valamint azzal indokolta, hogy jelentősen visszavetette a német autóipari termelést a szeptembertől érvényes új környezetvédelmi előírások teljesítése.
Az autóipar átmeneti gyengélkedése befolyással volt a gazdaság egyik fő hajtóerejének számító exportra, és szeptemberben még Németországban is meredeken, 30,5 százalékkal zuhantak az autóeladások.
A harmadik negyedévben egyébként az uniós tagállamok közül Olaszország produkált még visszaesést: a költségvetési konfliktus miatt kialakult feszült helyzetben 0,1 százalékkal zsugorodott a GDP-jük az előző negyedévhez képest.
Tágabb kitekintésben a japán teljesítmény éves összevetésben 1,2 százalékkal zuhant, Kína pedig 2009 óta nem produkált olyan alacsony növekedési ütemet (6,5 százalék), mint július és szeptember között.
Japánban ráadásul nagyon magas (közel 250 százalékos) a GDP-arányos államadósság, a lakosság lélekszáma pedig jelentősen csökken.
A nyugati világ vezető hatalmai közül csak az Egyesült Államokban lehetett dinamikus gazdasági bővülést tapasztalni: a harmadik negyedévben a GDP éves szinten 3,5 százalékkal bővült.
Szakértők szerint ezekben az adatokban nincs semmi meglepő abban a tekintetben, hogy előbb-utóbb általában vége szokott lenni egy-egy nagy fellendülési ciklusnak, és törvényszerű a recesszió megjelenése.
A visszaesés önmagában nem is feltétlenül vezet válsághoz. Ennek ellenére érdemes felkészülni a következményekre, hiszen a magyar gazdaság szorosan összefonódott a német iparral.
Hazánkban tavaly 500 ezer autót és 2,5 millió motort állítottak elő, jó részét az itt megtelepedett német – a Mercedeseket gyártó Daimler, a Volkswagenhez tartozó Audi és a francia PSA-hoz tartozó, de szintén német Opel – autógyárakban. Ez utóbbiak adták a magyar ipari termelés 28,8 százalékát, miközben
exportunk 21 százaléka irányul a fő külkereskedelmi partnerünknek számító Németországba.
Ráadásul a harmadik legnagyobb német autógyártó, a BMW is Debrecenben gyárt majd további 150 ezer járművet. Ugyanakkor
nemcsak az autóiparban, hanem a szolgáltató szektorban is – főként a telekommunikáció, a kereskedelem és az energiaellátás területén – is jelentősek a német befektetések.
Szakértők szerint a negyedév/negyedév alapú GDP-növekedési adatokból még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, hiszen ezt a mutatót több véletlen hatás is befolyásolja, az éves index sokkal stabilabb, megbízhatóbb képet ad.
Ez utóbbi 1,1 százalékon állt, ami nem éppen izmos bővülésről tanúskodik, de még korai lenne kongatni a vészharangokat. A német gazdaság összességében jó állapotban van: a GDP-arányos államadósság idén 61 százalék lesz (öt-hat éve még 80 százalék körül járt), jövőre pedig 59 százalékra mérséklődik. A GDP arányában számolt államháztartás már öt éve egyensúlyban van vagy inkább többletes, és jövőre is nulla százalékos hiányt irányoztak elő.
A foglalkoztatás javul, a munkanélküliek száma az idei 2,35 millióról jövőre 2,24 millióra csökkenhet, miközben a foglalkoztatottak száma 44,9 millióról 45,3 millióra nő. A növekedés motorját, a gyenge évkezdet után, továbbra is a háztartások fogyasztása adja.
Általános tehát az elemzői konszenzus, hogy jelentős visszaeséstől még nem kell tartani, mivel a lakossági fogyasztás és a beruházások is számottevő húzóerőt jelenthetnek a következő negyedévek növekedésében.
Tágabb összefüggésben sincs még ok a pánikra, de jövőre már az ideinél több kockázatra számítanak az elemzők.
Jövőre a világgazdaság 3,5 és az amerikai gazdaság 2,6-2,7 százalékos növekedése mellett a jelenleg gyengébben teljesítő eurózónában is 1,8 százalékos bővüléssel számol a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) őszi prognózisában.
Igaz, ronthat az egyes országok teljesítményén az Egyesült Államok és Kína között dúló - bár átmenetileg részben felfüggesztett - importvámháború, vagy akár az ukrán-orosz válság is.
A magyar gazdaság azonban az utóbbi években válságállóbb lett: a harmadik negyedévben – éves összevetésben – annak ellenére bővült 5 százalékkal, hogy az európai és a hazai autógyártást is visszavetette a szeptemberben bevezetett, károsanyag-kibocsátást mérő új szabályozás.
Enélkül 0,3 százalékponttal gyorsabban is nőhetett volna a gazdaság a Capital Economics becslése szerint. Hazai elemzők úgy látják, a magyar gazdaságot az uniós beruházások mellett a lakáspiaci, logisztikai, feldolgozóipari, turisztikai és tisztán állami beruházások is húzzák, miközben a jelentős béremelkedésnek köszönhetően a fogyasztás növekedése is folytatódhat.