Így győzte meg az ördög a francia királyt, hogy nyomtasson pénzt

2018.12.15. 07:00

A 18. században Franciaország elég nehéz gazdasági helyzetben volt, mert XIV. Lajos király hihetetlen költekezése mellett még az Újvilág rendszeres felfedezése is komoly terhet jelentett a kincstárnak, emiatt pedig nagyon magasak voltak az adók is. Ekkor érkezett az országba John Law skót közgazdász, aki hosszú éveken át járta Európát, és tanulmányozta a különböző országok pénzügyi helyzetét, majd felajánlotta, hogy szívesen ad tanácsokat XIV. Lajosnak. Ezt követően megnyílt az első bank, arany helyett papírpénzzel fizettek, és felfúvódott, majd ki is pukkadt a történelem egyik első komoly tőzsdei lufija. Felidézzük John Law történetét és a Mississippi-ügyet, amely majdnem bedöntötte a korabeli francia gazdaságot.

XIV. Lajos és a liba megkopasztása

A 17. században XIV. Lajos (1638-1715) uralkodásának idején a francia királyság Európa egyik vezető hatalma volt. Ebben az időszakban a király elsősorban a tengerentúli területszerzésekre koncentrált, amit csak a közemberektől beszedett, megemelt adókból tudott finanszírozni. A kincstárnak minden bevételre szüksége volt, mivel Észak-Amerika felfedezése és a két kontinens közötti áruszállítás, valamint a különböző tengeri expedíciók elindítása nagyon sokba került. Ugyanakkor XIV. Lajos az országhatárokon belül is nagyvonalúan költött, pompás palotái és fényűző életmódja miatt kapta a Napkirály nevet.

Európában kevés ország rendelkezett arany- és ezüstbányával, ráadásul ebben az időszakban kezdett beömleni a tengerentúlról érkezett spanyol nemesfém, és emiatt főként a Közép-Európában működött bányák többsége – köztük a magyarok is – kénytelenek voltak bezárni.

XIV. Lajos (1638-1715) portréjaForrás: AFP/Leemage/Bianchetti Stefano

A gyarmatosítás és a felfedezőutak egyik legfőbb mozgatórugója a nemesfémlelőhelyek megszerzése volt. XIV. Lajos főminisztere szerint ebben az időszakban Európa teljes kereskedelmét 20 ezer hajó bonyolította le, amelyek háromnegyedét Hollandia adta. Jean-Baptiste Colbert (1619-1683) úgy vélte, hogy a gyarmatosításban csak akkor lehet sikeres Franciaország, ha visszaszorítják a hollandokat, és ennek érdekében kész volt háborúkba bonyolódni.

A főminiszter több mint húsz éven át (1661-1683) volt az ország legbefolyásosabb embere, és hozzá köthető a merkantilizmus kialakulása.

Azonban Colbert minden törekvése ellenére sem tudta megreformálni, átalakítani a francia gazdaságot. Ennek legfőbb oka az volt, hogy nem tudott annyi állami bevételt kipréselni a gazdaságból, mint amennyire valójában szükség lett volna Lajos fényűző életmódja, a háborúk (többek között az 1667–1668-as spanyol–francia háború, az 1672-től 1679-ig tartó francia–holland háború és az 1683-1684-es francia–spanyol háború) és a kereskedelmi expedíciók finanszírozásához, ráadásul a magas adók miatt a nép egyre inkább lázadozott. Colbert szerint „az adóztatás művészete abban rejlik, hogy úgy kopasszunk meg egy libát, hogy az minél ritkábban sziszegjen”. Mivel ez nem ment olyan egyszerűen, és a bevétel pedig továbbra is nagyon kellett, ezért XIV. Lajos „rendkívüli” adókat vetett ki, aztán ez a gyakorlat mindennapossá vált.

Ebbe a kétségbeesett és gazdaságilag végletekig kifeszített Franciaországba érkezett meg 1714-ben a skót John Law (1671-1729), aki – a korabeli leírások szerint – magas és jóképű volt, szerette a szerencsejátékot és a nőket.

Jean-Baptiste Colbert (1619-1683)Forrás: AFP/Josse/Leemage

Tanácsadóból a francia gazdaság vezetője

Ekkoriban Észak-Amerikában Franciaország irányítása alá tartozott Louisiana, amely XIV. Lajos királyról kapta a nevét. Az észak-amerikai gyarmat egyik körzete – Natchez – a Mississippi-öböl mentén terült el. Louisiana sokkal nagyobb volt, mint Franciaország, a franciák pedig ugyan keveset tudtak róla, de a pletykákat az aranyban és ezüstben gazdag Újvilágról akkoriban mindenki ismerte. XIV. Lajos 1715-ben halt meg, a trónon XV. Lajos követte, aki csupán ötéves volt. A fiatal uralkodó mellé régens kellett, és a megtisztelő feladatot pedig Fülöp orléans-i herceg (1674–1723) kapta, aki történetesen jó kapcsolatot ápolt John Law-val. Fülöp a skót közgazdászhoz fordult, akit arra kért, hogy segítsen rendezni Franciaország pénzügyi helyzetét.

Law-nak sikerült meggyőznie a királyt, hogy livre (arany- vagy ezüstpénz) helyett kezdjenek el papírpénzt nyomtatni, majd a francia kormány beleegyezésével Bank Generale néven bankot nyitott. Itt az emberek beválthatták aranyukat, ezért cserébe pedig készpénzt kaptak. A kezdeti sikereken felbátorodva Law 1717-ben megalapította a Compagnie d'Occidentet (Nyugati Társaság), amely a francia kormánytól megkapta azt az engedélyt is, hogy a Louisiana és Franciaország közötti kereskedelmet irányítsa.

A Compagnie d'OccidentForrás: AFP/PrismaArchivo/Leemage

Ez a gyarmat óriási kiterjedésű volt, hiszen magába foglalta a mai Louisiana, Mississippi, Arkansas, Missouri, Illinois, Iowa, Wisconsin és Minnesota államokat, valamint Kanada egyes részeit is. Mivel a gyarmat a Mississippi folyó mentén terült el, Law társaságát a köznyelvben Mississippi Companynak hívták.

A Mississippi Company tehát kizárólagos kereskedelmi jogot szerzett a fent említett területre, de ahhoz, hogy Law finanszírozni tudja a vállalkozás tevékenységét, elkezdett részvényeket kibocsátani,

amelyekért az átlagemberek bankjeggyel, a kormány pedig államkötvényekkel fizetett. A kereslet hihetetlenül nagy volt a cég értékpapírjai iránt, hiszen mindenki részesedni akart az Újvilág kincseiből, azt pedig szinte senki sem tudta Franciaországban, hogy egy kietlen mocsárvidékbe fektette a pénzét.

Law tovább terjeszkedett, és 1718 szeptemberében az afrikai dohánykereskedelem jogait is megszerezte. A bankját ugyan 1719-ben a francia állam átvette, és átnevezte Bank Royale-ra, de továbbra is ő maradt a vezetője, és még mindig nyomtathatott pénzt. Májusban a birodalma tovább nőtt, miután több olyan társaságot is felvásárolt, amelyek már Kínával és Indiával kereskedtek. Ezzel gyakorlatilag Law irányítása alá került minden Franciaországgal és az Európán kívüli gyarmatokkal és földrészekkel történő árucsere felügyeletének a joga.

Kipukkad a történelem első tőzsdei buboréka

Law karrierje megállíthatatlanul ívelt felfelé, és 1720-ban a francia pénzügyek főellenőre lett, emellett a külkereskedelmet és a gyarmatok fejlesztését is ő felügyelte.

John Law (1671-1729) portréja, akit később a német költő, Goethe az ördögnek nevezett, mert meggyőzte a királyt, hogy nyomtasson pénztForrás: AFP/Selva/Leemage

Ha pénzre volt szüksége egy újabb vállalkozáshoz, nem tett mást, mint még több Mississippi Company-részvényt dobott piacra. Ezek kezdetben 500 livre-t értek, de 1719-re már a 10 000 livre-t is meghaladták. Mindenki részvényt akart venni, még a legszegényebbek is összekaparták pénzüket, és befektették. Volt, akinek remekül ment az üzlet, és az adás-vételek nyomán megjelentek az első milliomosok Franciaországban.

Law rendszerének egyik gyenge pontja az volt, hogy folyamatosan nyomtatta a pénzt, annak érdekében, hogy az emberek még több részvényt vehessenek. Azonban 1720 januárjában néhány befektető váratlanul úgy döntött, hogy eladják részvényeiket, és a nyereséget aranyban kérik. Law annak érdekében, hogy megelőzze az eladásrohamot, megtiltotta, hogy az emberek arannyal fizessenek a 100 livre-nél drágább dolgokért.

John Law, Goethe leghíresebb művében az ördögként jelenik meg
Amikor a német költő Wolfgang Goethe (1749-1832) megírta a Faust második részét 1832-ben, többször is megjelent a műben John Law ördögként ábrázolva (Mephisto), aki arról győzte meg az adóságban úszó uralkodót, hogy papírpénzt vezessen be. Goethe-t 1784-ben választották meg a weimári udvarnál gyakorlatilag pénzügyminiszternek és ő sikerrel győzködte Károly Ágost herceget arról, hogy ne térjenek át a francia gazdasági modellre, hanem továbbra is az aranyat használják bankjegyek helyett. Németország ebben az időben még nem volt egységes, hanem különálló hercegségek alkották, amelyekből néhányban ugyan használtak papírpénzt (Poroszország, Schleswig-Holstein), de egységes fizetőeszközzé csak később, 1871-ben vált.

Ezzel próbálta arra ösztönözni a lakosságot, hogy arany helyett továbbra is a bankjegyet használják. Ugyanakkor egy új törvénnyel lehetővé tette, hogy a Bank Royale (korábban Bank Generale) bankjegyeit az adó befizetésére és az adóságok rendezésére is lehessen használni. Ezeket ugyanis addig csak arannyal lehetett kifizetni.

A Banque Royale által 1720-ban kibocsátott 10 livre névértékű bankjegyForrás: AFP/Photo12/Ann Ronan Picture Library

A bank azt is megígérte, hogy a Mississippi Company vállalat részvényeit – amelyek akkor 10 000 livre-t értek – bárki készpénzre válthatja. Mivel viszont annyi bankjegy nem volt, mint amennyi kellett volna, ezért egyre többet kellett nyomtatni, így elindult az öngerjesztő infláció, amely 1720. január végére már elérte a 23 százalékot. Szeptemberre a vállalat részvényei már 2000 livre-t estek, majd decemberben további ezret. Egy évvel később, 1721-ben a részvények már csak 500 livre-t értek, és sok befektető gyakorlatilag elvesztette minden vagyonát. Így pukkadt tehát ki a gazdaságtörténet egyik első tőzsdei lufija.

Law álruhában menekült el Franciaországból. A louisianai gyarmat pedig a hétéves háborút (1756-1763) követően brit fennhatóság alá került. Az esetről a mai napig megoszlanak a vélemények. Van olyan gazdaságtörténész, aki azt mondja, hogy Law célja nemcsak a pénzszerzés, hanem egy jól működő vállalat felépítése volt. Működése során ő tette rendbe a francia adózási rendszert, és ismertette meg a franciákat a bankjeggyel.