Elpusztíthatatlan háztartási gépek: a Szaratov hűtő

2019.02.02. 16:26

Nem az egyetlen, de kétségkívül az egyik legismertebb szovjet hűtőmárka volt a Szaratov a rendszerváltozás előtti évtizedekben. Az e név alatt forgalomba hozott hűtő- és azzal kombinált fagyasztóberendezések némelyike évtizedek óta szolgálja tulajdonosát. Valóban elnyűhetetlenné tervezték azokat, olyan strapabíróvá, hogy még az ajtajukat is erőből lehetett és kellett bevágni? Visszatérhet-e most a legendás márka?

A régi vicc szerint a Szaratov-gyárban dolgozó összeszerelő munkást nyugdíjba vonulásakor megkérdezik arról, hogy lehet az, hogy otthonában nincs egyetlen egy sem a hűtőkből, amiket évtizedeken át rakott össze. A férfi bevallja, ő elegendő alkatrészt csent haza a gyárból a hosszú műszakok alatt, ám otthon akárhogy is rakta azokat össze, hűtő helyett mindig tank lett belőle.

A legendás márka emblémájaForrás: Wkipedia/Andrij Bulba

A Volgától jöttek a hűtők

Nem minden alap nélküliek a Szaratovok minden strapát kibíró használatáról szóló humorizáló történetek, ha egyébként mégoly ellentmondásosak is. Számos magyar háztartásban még napjainkban is működnek ilyen gyártmányú készülékek. Ezek ugyanakkor - legyen bár egyesek számára mégoly erős is a nosztalgiafaktoruk - messze alulmúlják azokat az energetikai elvárásokat, melyeket napjaink háztartási gépeivel szemben támasztani lehet.

Fontosságukat ugyanakkor mutatja, hogy egyes szervizek még mindig elvállalják ezen régi berendezések javítását.

Ez persze nem is csoda, és nem is légből kapott az sem, hogy ezek a berendezések rendkívül sokáig voltak képesek hiba nélkül működni - még akkor is, ha az idő múlásával egyre zajosabbak lettek.

Szaratov oroszországi városa több mint 800 kilométerre van Moszkvától a Volga folyó partján. Itt működik a Szaratov Elektromos Alkatrészgyártó Szövetség (orosz rövidítéssel: SEPO), egy történelmi múltú ipari termelővállalat.

A vállalat elsősorban hadiipari termeléséről volt ismert, innen ered a fenti vicc kitalált szituációja is.

A második világháborúban győztes sztálini Szovjetunió aztán gyorsan váltott, és 1951-ben már megindult a Szaratov márkanév alatt forgalomba hozott hűtők és fagyasztók gyártása is. Az üzemek profilja is mindinkább békés arculatot öltött a korábbi hadifelszerelés termelésének csökkentésével.

1962-ben, tíz évvel a gyártás beindítása után, már nagyjából 1 millió darabot adtak el a hűtőkből az akkori szovjet háztartásoknak.

Egy korabeli amerikai hírszerzői jelentés szerint a gyárban az angol és német típusokat másolva, három különböző (kicsi, közepes, nagy) méretben készültek a berendezések. A legnépszerűbb a vásárlók között a kicsi, 120 literes volt, amelyhez akkor 1000 rubelért lehetett hozzájutni.

A gyár profilja eközben tovább bővült, ebben az évtizedben kezdték gyártani a széles körben alkalmazott JAK-40-es, belföldi repülésekhez szánt polgári gépeket is.

A Szaratov-hűtők pedig fokozatosan eljutottak a KGST-országokba, sőt, azokon is túlra.

A Szovjetunió nem kevesebb mint 37 országba szállított azokból, köztük Angliába, Olaszországba, Franciaországba is.

Magyarországon az 1970-es években már biztosan megjelentek az első Szaratov importhűtők (az első, magyarországi Lehel-márkájú hűtők 1960-ban jöttek le a gyártósorról, a márkagyár 1964-ben alakult meg). Ahogy ez a mostani, egy 1965-ös gyártású darabot ajánló hirdetés is mutatja, most már valódi kuriózumnak számító példányok is érkeztek ide az évek során, illetőleg a rendszerváltozást, valamint a Szovjetunió összeomlását követő évtizedekben.

Túlélte az összeomlást

A késői szovjet évekre a hadiipari profil a termelés alig 10 százalékát adta a szaratovi gyárban, a nagyját a hűtők és az egyéb háztartási eszközök előállítása képezte.

Érdekesség, hogy ekkoriban a Volga folyó partján kísérletet tettek a hűtők kapcsán bizonyos gyártási kérdések újragondolására. 

Ahogy a World Metal Demand című könyv szovjet források alapján megjegyzi, a Szaratov-hűtőknél az illetékesek belátták, hogy azok 

túl nehezek, összehasonlítva a kapitalista államok legjobb, legújabb típusainak súlyával.

Átlagosan 20 százalékkal nehezebbek voltak, mint a keleti blokkon kívüli gyártmányok.

Szaratovban elsősorban a kompresszor súlyának mérséklésében látták a megoldást, egy forrás pedig megjegyzi, hogy a Nyugatról ellesett gyártási megoldásokkal a szovjet üzemekben 10-15 százalékkal sikerült csökkenteni a felhasznált fémek mennyiségét, miközben a termékek élettartama növekedett.

Szaratov hűtő és Hajdú mosógép a Corvin áruházban Budapesten, 1977-benForrás: Fortepan/Urbán Tamás

1992-re a Szaratov-hűtők legyártott darabszáma elérte a 15 milliót.

A márkanév alatt 1999-től folytatódott a hűtők előállítása.

A rendelkezésre álló 2017-es adatok szerint egyébként Oroszország, bár a Balti-államoktól kezdve Pakisztánon át most is több helyre szállít hűtőket, nincs a legnagyobb exportálók között. A listán a 26. helyen áll, 283 millió dolláros exportteljesítménnyel e terméktípuson belül.

Ugyanakkor a Global Market Insights adatai szerint az otthoni piac növekszik, és

egyre nagyobb szeletet hasít ki a hűtők és fagyasztók globális, 60 milliárd dolláros piacából.

2015-ben meghaladta a 3 milliárd dollárt az orosz belföldi hűtőgép-piac nagysága, az előrejelzések szerint 2025-re kb. 4 milliárd dollár körülire nő úgy, hogy közben az import csökken, a belföldi termelés pedig nő.

S mi várható a Szaratovtól?

A márka most a belföldi piac nagyjából 10 százalékát uralja, a brand alatt futó termékek az alsó- és középár-kategóriában indulnak a piaci forgalmazásban.

Mindenesetre Szaratov megye kormányzójának, Valerij Radajevnek egy korábban adott interjújában határozott elképzelései voltak arról, mihez is kellene kezdeni a SEPO-nak mostanság.

Radajev úgy véli, az elnyűhetetlen hűtők gyártása, amiket akár 35 évig is lehet használni, szemben az átlagos európai márkák darabjaival, melyeket csak 7-8 évig",olyan tapasztalatot adott a városnak, amelyet más téren is hasznosítani kell. A SEPO vezetőjével együtt úgy vélte, nemcsak a legendás Szaratov-márka alá tartozó hűtők iránti keresletet kell kielégíteni a Volga menti gyárból. Szerintük a városban mostanra olyan tudástőke és tehetség koncentrálódott, amik alkalmassá tehetik a helyszínt akár az Apple iPhone-jainak gyártására is, melyek java most Kínában készül.