Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A világgazdaság legutóbbi nagy fordulópontja a 2008-as válság volt, melyet olyan jelentős részvénypiaci felfutás követett – köszönhetően jelentős részben a jegybankok által a piacra pumpált tőkének –, hogy hosszú ideig sokan csak lubickoltak a nyereségekben. Ahogy azonban teltek az évek, és a nagy rali helyenként elkezdett bukdácsolni,
egyre többen kezdték felhívni a figyelmet arra, hogy a menetelés sosem tart örökké.
Az üzleti ciklus egyszer véget ér, és akár komoly változásokat is hozhat magával.
A változás legfőbb jele és egyben indikátora az volt, hogy a világ nagy jegybankjai, élükön az amerikai központi bankkal, elkezdtek kihátrálni az élénkítő programokból. Szépen lassan elkezdték elzárni a pénzcsapot, vagyis nem vásároltak több pénzügyi eszközt, és bár eltérő ütemben, de jöttek, illetve jönnek majd a kamatemelések, valamint a jegybanki mérlegek fokozatos leépítése is.
Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed például jelenleg havonta 50 milliárd dollárral csökkenti a mérlegét, míg az Európai Központi Bank tavaly decemberben leállította a kötvényvásárlási programját.
Bár már a Bank of Japan is közeledik ahhoz, hogy elkezdje kivezetni az eszközvásárlását, a szigetországban még nehéz megjósolni, mikor jön el az élénkítési hullám vége
– derül ki egy friss elemzésből, melyet Christopher Smart, a Barings makrogazdasági és geopolitikai kutatási részlegének vezetője jegyez.
Az elemzés három alapvető változást emel ki, amely jelentős eltérést eredményez majd az új üzleti ciklusban a jelenlegihez képest. Az első egy monetáris tényező, vagyis a jegybanki politikák megváltozása. Itt a legfontosabb, hogy a 2008-as válság után a jegybankok olyan mértékű szerepet vállaltak az élénkítésekben, amelyre korábban soha nem volt példa.
Bár a közvetlen hatásokat joggal lehet kedvezőnek nevezni (mind a pénzügyi piacok, mind a makrogazdaság szempontjából), még mindig komoly szakmai viták folynak arról, hogy valóban jó döntés volt-e a jegybankok részéről az ilyen mértékű beavatkozás.
Például egyelőre nyitott kérdés, mennyire veszélyes eszközárbuborékot fújt a gigantikus mértékű pénzbőség.
Nem véletlen, hogy míg a 2000-es évek elején beszélhettünk internetbuborékról, a 2008-as válság idején ingatlanbuborékról, addig ma sokan „mindenbuborékot” (everything bubble) emlegetnek, utalva arra, hogy az elmúlt évtizedben lényegében minden eszközosztályt elért a pénzbőségből adódó jelentős növekedés.
A következő ciklus szempontjából viszont az a lényeg, hogy a jegybankok egyrészt már elmentek a falig, vagyis nagy meglepetéssel már nem fognak tudni előállni, ha beüt a baj, maximum újra beindítják a pénzpumpát, de kétséges, hogy ez milyen hatással jár majd egy második körben.
Ráadásul a kamatszintek historikus összevetésben még mindig igen alacsonyak, ami szintén korlátozza a világ nagy központi bankjainak mozgásterét.
Következésképpen a következő üzleti ciklusban azzal kell számolni, hogy a jegybanki élénkítés, mint a növekedés motorja, már nem, vagy a korábbitól igen eltérő módon fog működni.
Az elemzés szerint az új ciklus másik fontos tényezője a megváltozott politikai helyzet lesz. Smart itt elsősorban Donald Trump kereskedelmi politikáját, a brexitet, illetve általában az Európában tapasztalható politikai átalakulásokat említi. Noha ezek kifutása egyelőre nem teljesen világos, a szakember arra hívja fel a figyelmet, hogy a bizonytalanságok még várhatóan jó ideig velünk maradnak.
És ez a bizonytalansági faktor az, amelyhez a piaci szereplőknek várhatóan hozzá kell szokniuk.
Még akkor is, ha az USA és Kína közti kereskedelmi konfliktus megoldódik, a brexit pedig kedvező kimenetellel zárul. Ehhez jön még, hogy egyelőre az sem látható pontosan, milyen hatásai lesznek a kereskedelmi háborúnak és a brexitnek a világgazdaságra nézve a későbbiekben.
Végül a harmadik fontos tényező a forradalmian új technológiák megjelenése. Ezek ugyanis az új üzleti ciklusban alaposan fölforgathatják a vállalatok üzleti modelljeit, ráadásul sokaknál a haszonkulcsokat is alaposan érinteni fogják. Miként az elemzés rámutat, a legutóbbi ciklusban relatíve olcsó volt rácsatlakozni az internetalapú kereskedelmi innovációra és integrációra, azonban a jövőbe nézve ez a helyzet már sokkal összetettebb és drágább lehet – a mobilhálózatoktól a digitális tárhelyeken keresztül az egyre kifinomultabb algoritmusokig.
Smart ezen a ponton
külön kiemelt olyan szektorokat, mint a feldolgozóipar, az egészségügy, illetve a vagyonkezelés, melyeket alapjaiban alakíthatnak át az újabb technológiai megoldások.
A nagy kérdés tehát az lesz, a vállalatok és a befektetők hogyan alkalmazkodnak majd az új ciklushoz, ha az most valóban más lesz, mint az eddigiek.
