A vállalkozók zsebéből vesz ki legtöbbet az állam

A házipénztár-adó bevezetésével, az eva és a társasági adó, a járulékterhek és járulékminimum emelésével a vállalkozásokra hárul a legnagyobb teher. Különösen az egyéni vállalkozók és a kis családi vállalkozások járnak rosszul, akik egyszemélyben érzik a Gyurcsány-csomag magánszemélyeket és vállalkozásokat érintő intézkedéseit is.

Kedden este beterjesztette a kormány a parlament elé az adó- és járulékemeléseket tartalmazó törvényjavaslatokat is. Az országgyűlés június 20-án kezdi a jogszabálytervezetek általános vitáját. Aki nyomon követi az [origo] cikksorozatát, részletesen tájékozódhat az új adónemekről, az adóemelésekről és a járulékváltozásokról is. Először azt nézzük meg, hogy milyen pluszterhekkel kell számolniuk a vállalkozásoknak.

A "Gyurcsány-csomag" egyik meglepetése a társas vállalkozásokat terhelő, húszszázalékos házipénztár-adó, amelyet 2007-től kell fizetni. A házipénztárban öszegyűlt - és gyakran el is költött - készpénz nem adózik. Mi is a gond a házipénztárral? A vállalkozások jó része - az osztalékadót elkerülendő - nem veszi ki a házipénztárból a felgyülemlett összeget, hanem eredménytartalékba helyezi. Az más kérdés, hogy nem egy olyan vállalkozás van (főként kisvállalkozások), ahol a házipénztárban lévő pénz csak papíron van meg, ténylegesen már régen elköltötték, méghozzá nem a vállalkozás céljaira, hanem magáncélra - akár a családi kiadásokra, rezsire.

A házipénztár már az eva bevezetésekor előtérbe került, ugyanis a közkereseti és betéti társaságoknál az eva választásának feltétele volt, hogy aki bevételi nyilvántartásra akar áttérni, annak a házipénztárat vagy ki kell ürítenie, vagy három év alatt, 20 százalékos adót kell fizetnie a benne kimutatott pénzösszeg után. Aki nem választotta ezt a megoldást, evázóként is folyamatosan kétszeres könyvvitelt kell vezetnie.

A házipénztár rendeltetése, hogy a vállalkozás mindennapi működéséhez szükséges készpénz-állományt biztosítsa, ez azonban vállalkozásonként eltérő, ezért a tervezet indokolása szerint nem lehet olyan értékhatárt meghúzni, amely felett rendeltetés-ellenesnek tekinthető a házipénztár használata. A vállalkozások saját, átlagos napi készpénzforgalmát jelentősen és hosszú időn keresztül meghaladó nagyságú házipénztárat azonban a jogszabálytervezet már nem tekinti a működéshez szükséges készpénz-állomány elhelyezésének, sokkal inkább a vállalkozás vagyonának, illetve személyes célra felhasznált jövedelemnek. Ezért a javaslat csak az éves átlagban, a napi kézpénzforgalom kétszeresét meg nem haladó méretű házipénztárat tekinti a vállalkozás mindennapi működéséhez szükséges készpénz-állománynak, s ezt nem is adóztatja. Ezt meghaladóan azonban, a tervezet szerint adóköteles vagyonnak minősül a házipénztár.

Kinek és mikor kell fizetni?

Házipénztár-adóval a társas vállalkozásoknak kell számolni, kivéve a közhasznú társaságokat, illetve közhasznú jogállású, nonprofit gazdasági társaságokat. Nem vonatkozik ez a kötelezettség az alapítványokra, a társadalmi szervezetekre (például egyesületek, szakszervezetek), az egyházakra, a lakásszövetkezetekre, az iskolai szövetkezetekre, a szociális szövetkezetekre, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakra és a felsőoktatási intézményekre sem. A 20 százalékos mértékű adót évente egyszer, az adóévet követő 45. napig (tehát február 15-ig) kell megfizetni, és a társasági adóval együtt kell bevallani.

Az adóalap meghatározása már nem ilyen egyszerű, és igényel némi adminiszrációt, ugyanis az adóévi könyvviteli nyilvántartás alapján kell megállapítani. A törvényjavaslat szerint az adó alapja az átlagos napi készpénzzáró-egyenlegnek az átlagos napi készpénzforgalom kétszeresével csökkentett pozitív összege. Átlagos napi készpénzzáró-egyenleg alatt a házipénztár napi záróegyenlegei együttes összegének és a napi záróegyenlegek számításánál figyelembe vett napok számának a hányadosát kell érteni. A napi záróegyenleg azonban csökkenthető a pénzügyi szolgáltatási tevékenység (pl. hitelnyújtás, pénzügyi lízing) céljából tartott pénzkészlettel. Átlagos napi készpénzforgalomnak tekinti a tervezet a házipénztárba befolyt és a házipénztárból kifizetett összegek napi egyenlegei (a bevételezett összeg csökkentve a kiadott összeggel) előjeltől független együttes összegének és a napi egyenlegek számításánál figyelembe vett napok számának a hányadosát. Remélhetőleg a könyvelők értik ezt a számítási módot.

Az elkövetkező hónapokban a vállalkozások még törekedhetnek arra, hogy csökkentsék a házipénztárban kimutatott összeget. Akinek nem sikerül elkölteni, az év végéig felhalmozódott összeget még felveheti osztalékként, kedvezményes - 10 százalékos adó megfizetése után. Jövőre pedig akinek van rá lehetősége, annyi pénzt tart a házipénztárban, hogy az éves átlagban ne haladja meg a napi kézpénzforgalom kétszeresét. Ezt persze elég nehéz megvalósítania egy olyan vállalkozásnak, amelynek viszonylag kevés költsége van, illetve évek óta halmozza a házipénztárban lévő összeget. Némi öröm az ürömben, hogy az adó mértéke kevesebb a 35 százalékos osztalékadónál.