Ne ijedjen meg bizonytalanságától, ez teljesen normális. Sok kérdést kell megválaszolni magunkban ahhoz, hogy megtaláljuk az elképzeléseinket, a szükségleteinknek leginkább megfelelő, ideális munkakört. Például:
¨ Ki vagyok én, és megbízhatok-e saját értékítéletemben annyira, hogy tudjam: tényleg azt szeretném, amiről úgy gondolom, hogy szeretném?
¨ Mi az ami ösztönzőleg hat rám a munkavégzésben?
¨ Ha a szívemre hallgatok, mi az, ami boldoggá tud tenni engem?
¨ Milyen akadálya van, hogy a munkámban elérjem, amit szeretnék?
¨ Hogyan tudok egyensúlyt teremteni a munkám és más társadalmi szerepköröm között? Mit kezdek a szabadidőmmel? Hogyan hasznosíthatom azt?
¨ Inkább egy stabil álláshoz vagy valamely hobbihoz kapcsolódik az, amit csinálni szeretnék?¨ Milyen jellegű munka elégítené ki leginkább a szükségleteimet?
¨ Hogyan tudnám tényleg azt csinálni, amihez kedvem van? Érdemes most rögtön azt választanom, amit legjobban szeretnék, vagy várjak egy másik alkalomra?
¨ Hogyan tudom a választott pályát egyéb céljaimmal és értékrendemmel összehangolni?
Ön az egyetlen igazán kompetens személy, aki a fenti kérdésekre felelhet, még ha most nem is tudja az összes választ. Senki más nem választhat ön helyett szakmát, állást és nem dönthet a változtatás mellett. Csakis Ön! A döntés az ön kezében van és legyen bármilyen fiatal, friss diplomás, tanácstalan, egyszer ki kell mondania, mi az amit szeretne! Hallgasson a belső megérzéseire, támaszkodjék az eszére, de a szíve szerint döntsön! Ahogy egyre inkább kezd kikristályosodni, hogy mit is akar és mire lehet leginkább alkalmas, célszerű bevonni másokat is - rokonokat, barátokat, ismerősöket - a visszacsatolási folyamatba: vajon, ők is ilyennek látják-e önt, szerintük is alkalmas-e arra, amit csinálni szeretne? Ütköztesse a mások véleményét a saját maga által kialakított képpel, hiszen több szem többet lát!
Üdvözli:
Pintér Zsolt
Fejvadász és karrierszakértő
http:// www.pinter.hu