"Az állam nem mindenható, inkább impotens" - interjú Jaksity Györggyel

2010.01.18. 12:36

Az állam szerepét a lehető legalacsonyabb szintre kell visszaszorítani, minél kevesebb pénzhez van köze, annál kevesebbet lehet lopni - mondta Jaksity György, a Concorde igazgatóságának elnöke az [origo]-nak adott interjújában. A korábbi tőzsdeelnök szerint a fejlődés egyik legfontosabb gátja a társadalmi válság, a kilábaláshoz ezt fel kell számolni és az eddigi gazdaságpolitikai döntéseknek az ellenkezőjét kell végrehajtani.

- Úgy fest a nehezén túl vagyunk, hol áll a nemzetközi gazdaság?

- Nehéz megmondani, ki hol tart, egyrészt a válságnak még nincs vége, most kezdtünk el kilábalni a gödörből, másfelől nagyon különböző helyzetbe sodródtak az egyes országok. Ott van például Kína, amely az adatok szintjén jól áll, a gazdaság közel 8 százalékos bővülést ért el tavaly, ám ez egy más, például feltörekvő országra vetítve csak szerény fejlődésnek felelne meg. Ezt a növekedést pedig csak párját ritkító hitelezéssel tudta elérni az ország, enélkül százalékpontokkal alacsonyabb lett volna a növekedés, márpedig a kínai gazdaság 6 százalékos növekedésénél már stagnálásról beszél a piac.

A gazdaságot fűtő hitelboom nagyon veszélyes, könnyen előfordulhat, hogy a hitelek nagy részét nem fogják visszafizetni, felesleges beruházásokat hajtanak végre, nem beszélve a minőségi problémákról. A válság miatt Kínában is ketyeg az időzített bomba, noha egyelőre nem lehet megmondani, hogy mikor fog robbanni és milyen hatása lesz. Kína példa tehát arra, hogy a válságot kvázi átvészelő országokban is vannak igen rizikós területek, nem beszélve válság miatt sokkal jobban szenvedő országokról.

- Ide sorolható például Magyarország?

- Igen, a balti államok mellett, Izland, Magyarország is ebbe a körbe tartozik, legutóbb pedig Görögországról derült ki, hogy nagyon gyengén áll és valószínű, hogy ezzel nincs vége a sornak, szerintem Spanyolország lehet a következő. Ezeknek az országoknak mindenképpen szembe kell nézniük azokkal a gazdasági problémákkal, amelyek térdre kényszerítették az országot, ellenkező esetben csak elodázzák az újabb válságot, évekre konzerválják a rossz állapotot.

- Még keményebb megszorítások kellettek volna?

- A Bajnai-kormány megtette az elvárható intézkedéseket, ezzel stabilizálta az ország pénzügyi helyzetét, de nem szabad hátradőlni, mondván, jön a fellendülés. A válságkezelés ugyanis mindig rövid távra szól, a hosszú távú folyamatokban viszont lényeges elmozdulás ennyi idő alatt nem történhetett.

- Mit kell csinálni?

- A mostani választásokon győztes pártnak lesz a feladata, hogy a válságkezelt, stabilizált gazdaságot felkészítse a hosszú távú fejlődésre. Ezt könnyű kijelenteni, ám borzasztó nehéz feladat, komoly politikai elszántság kell hozzá.

- Hol van a probléma?

- Szerintem a fejlődés gátja, hogy társadalmi értékválság van Magyarországon, ezt a politika ahelyett, hogy felszámolta volna az elmúlt két évtizedben, inkább elmélyítette. Több olyan felmérés - Eurobarometer, World Value Survey, Tárki - jelent meg az elmúlt időben, melyek szerint kiábrándító társadalmi értékrend jellemzi Magyarországot, erre pedig nem lehet alapozni. Nem arról van szó, hogy gonoszak vagy rosszak lennénk, csupán ezt hoztuk magunkkal az előző rendszerből és az utóbbi húsz évben nem hogy nem történt ebben változás, hanem tovább romlott a helyzet. A társadalomnak el kell fogadnia, hogy az államnak nem kell beleszólnia mindenbe, nem úgy kell tekinteni rá, mint egy olyan szülőre, aki, ha kell ha nem, mindenképpen segíteni fog, beavatkozik és mindenhatónak képzeli magát miközben inkább impotens.

- Mi baj van az állammal?

- Minél kevesebbet tesz az állam, annál jobb, a piac és a társadalom optimális helyzetben fejlődőképes. Jó példa a rossz állami szerepvállalásra a (deviza)hitelek támogatása és ezen keresztül a háztartások túlzott eladósodása, majd a válságban a kapkodás a (deviza)hitelesek megmentése érdekében. Ezzel azonban az állam azt a rossz üzenetet küldte, hogy lehet felelőtlen döntéseket hozni, majd mi segítünk, illetve megfojtotta a gazdaságot, és a saját költségvetési helyzetét, ahelyett, hogy meggátolta volna a (deviza)hitelezés észnélküli térnyerését, ráadásul a korábbi években a lakáscélú forinthitelezést is szabadjára engedte a kamattámogatással és az adókedvezménnyel. Gyakorlatilag ingyen hitelt osztott. Összességében az eladósodás mellé állt az állam, később pedig a nagyon magas kamattal igyekezett a forintot megtámasztani, amivel viszont saját eladósodottságát is növelte.

- A forint gyenge, erős vagy stabil?

- Bár sokan stabilnak hiszik, ez egy illúzió. A forint viszonylagos stabilitása hatalmas reálgazdasági áldozatot követelt, a magas kamatok miatt egy rakás magyar cég került a csőd szélére vagy ment tönkre. Nem a kamattal kell védeni a forintot, amikor baj van, hanem egy folyamatosan hiteles gazdaságpolitikára, stabil pénzügyi helyzetre van szükség, amely a befektetők számára is hihető növekedést és kiszámítható makrogazdasági pályát ígér. Ez támaszt adhatott volna a forintnak, és így is megelőzhető a mondjuk 350 forintos euró és nemcsak a prohibitíven (gátló) magas kamatszinttel. Ha normálisan működünk pár évig, ahogy az utóbbi néhány hónapban az erre utaló jelek már láthatóvá váltak, bőven mehet lejjebb a kamatszint, főleg, hogy világszerte padlón vannak a kamatok.

A devizahiteleseknek pedig látniuk kell, hogy a hitel 15 éves távlatban is bőven kitermeli még gyengébb forintnál is a tőkeveszteséget, sőt még nyereségük is lesz a forinthitelhez képest a kamatkülönbözet miatt (a devizahitelnél a tőketartozás emelkedik a forint gyengülése esetén - szerk.). Ha sikerül magas kamat nélkül fenntartani a stabil forintot, akkor pedig a vállalatok és a költségvetés kiszabadulhatnak a magas kamat miatti szorításból, illetve megszűnik a rendszerkockázatot jelentő devizahitelezés dominanciája.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Jaksity György: Hatalmas áldozatot követelt a forint stabilizálása

Több példa is van erre, elég Csehországig menni, ahol 13 évvel ezelőtt súlyos gazdasági és devizaválság volt. A csehek akkor felmérték, milyen államadósságszint tartható fenn, milyen gazdaságpolitikára van szükség a stabil növekedéshez, ezzel elérték, hogy az eurókamat alá süllyedt az irányadó ráta. Olyan olcsó lett a hitel, hogy nem kellett senkit támogatni, vagy devizahitelt felvenni, és alacsony áron lehetett fejlődni. Evidens, melyik a működőképes modell, nem a miénk, az biztos.

- Milyen kezelésre volna szükség? 

- Sima ügy. Elő kell venni a 2000-es évek adó- és gazdaságpolitikai döntéseit és az ellenkezőjüket kell végrehajtani. A korábban Magyarországhoz hasonlóan rossz helyzetbe került és hibáikból tanuló országok (például az ázsiai válságban súlyos helyzetbe került államok) receptje szerint az exportra, a megtakarításokra és beruházásokra kellett helyezni a fókuszt. Ha az állam mindenáron támogatni akar, akkor ezekre kell koncentrálnia. Továbbra is hangsúlyozom, hogy nem kell az államnak feltétlenül támogatást nyújtania bármire, főleg nem egy ilyen korrupt országban, mint a miénk, amit szintén a már említett társadalmi értékrend átalakításával lehetne felszámolni, de addig is minél kevesebb pénzzel gazdálkodik az állami szféra, annál kevesebbet lehet ellopni.

- A tőzsde jó terep lehet a növekedés egyik pillérének tartott megtakarításoknak, de a kisbefektetők alig tűnnek fel itt.

- Ezen nem szabad csodálkozni, hiszen a gazdaságpolitika az utóbbi évtizedben az eladósodást támogatta, nem volt kellő motiváció a háztartások számára, ez jelenti a keresleti problémát. Igaz viszont, hogy a válság kedvező változást hozott: amikor a nemzetközi szereplők piacra öntötték a magyar részvényeiket, sok lakossági vásárló sorakozott fel a másik oldalon és szép summát kereshettek a későbbi emelkedésen. Még minket is őszintén meglepett a folyamat. Azért vannak a megtakarítások esetében kedvező jelek: a nyugdíj-előtakarékossági számla megmaradt, és létrehozták a tartós befektetési számlát, ami javíthat az eddigi helyzeten, ami messze nem volt versenysemleges és megmutathatja, hogy van értelme hosszabb távon takarékoskodni (a tartós befektetési számláról lásd keretes írásunkat - a szerk.).

- Nagyobb kínálatra is szükség lenne, ahhoz, hogy a tőzsde a lakosság számára még vonzóbb alternatívát jelentsen. Miért nem jönnek többen?

- A kínálati oldal valóban problémás. Egy olyan országban, ahol a korrupció, a mutyi, az adócsalás a divat, a tőzsdének nem sok esélye van. A tőzsde ugyanis egy átlátható működést ír elő, ebben az országban pedig kevés az olyan cég, amely megfelel a követelményeknek. A titkolózást, a nyereség eltüntetését a piac nagyon nem díjazza.

- A nemzetközi piacon mi várható, milyen a hangulat?

- Nincs vége a válságnak. A felfelé vezető út göröngyös: az optimista forgatókönyvünk is azzal számol, hogy lesz korrekció, de az időpontot gyakorlatilag lehetetlen prognosztizálni.

 

Jaksity a hiányvitáról

A BKV és MÁV vesztesége miatt kialakult vitában keveredést lát Jaksity György. (A kormány tartani akarja a költségvetésben belőtt 4 százalék alatti hiányszintet, míg a Fidesz már jelezte, hogy a állami cégek veszteségének rendezése miatt jóval nagyobb lehet a deficit. A vitáról szóló cikkünket itt olvasható.) Tisztázni kell, milyen tételek varrhatóak a mostani kormány nyakába, az pedig egy más kérdés, hogy a választásokon esélyes politikusok mit fognak tenni győzelmük esetén. Ha a győztes párt a már látható költségvetési deficitet növelni kívánja mondjuk a választási ígéretei miatt, akkor ezt nem lehet rákenni az előző kormányra -mondta Jaksity György, szerinte a legfontosabb, hogy egyik fél se csapja be az állampolgárokat, ahogy eddig tették. A Concorde elnöke úgy véli, ha egy ország hiteles gazdaságpolitikára törekszik, és a befektetőkre is tekintettel van, akkor a piac partner lesz az esetleg meghízó deficit finanszírozásában.

A befektetőkkel el kell hitetni, hogy a költségvetési hiányt növelő lépésre szükség van a későbbi fejlődés érdekében, ebben az esetben adni fognak pénz, viszonylag alacsony áron is. Rengeteget számít a kommunikáció és a befektetőkkel való együttműködés, ha ez nincs meg, könnyen elfordulhatnak a piactól egy elkapkodott lépés nyomán. Arra is figyelni kell, milyen környezetben kezd párbeszédet a befektetőkkel vagy teszi meg ezt a lépést a kormány. Pesszimista hangulatban könnyen pórul járhatunk, azaz a befektetők piacra önthetik a forintba álló eszközeiket, akkor pedig elszabadulhat az euró árfolyama, a forint pedig újra gödörben találhatja magát - mutatott rá Jaksity.

A cégvezető úgy látja, Magyarországnak a már megállapodott hiányszintek mellett kell gazdálkodnia és ha kemény munkával csökkentette az államadósságot és visszaszerezte a pénzügyi világ bizalmát, akkor kicsit bátrabb számokban is lehet gondolkodni, ha ezt a növekedés is lehetővé teszi. Nem szabad persze elfelejteni, ha Magyarország be akarja vezetni az eurót, akkor ahhoz teljesíteni kell a maastrichti kritériumokat, amiben eddig nem nagyon jeleskedtünk, igaz az államháztartási deficit terén most az egész Európai Unió túllépett az engedélyezett mértéken.