Kína rengeteget költ zöldenergiára

Energetikai forradalom zajlik Kínában. A világ legnagyobb szennyezői dollár százmilliárdokat költenek szélerőmű- és napelemparkokra, követve a fejlett világban évek óta tartó trendet. A környezettudatosság azonban csak ritkán játszik szerepet a tiszta erőforrások iránti érdeklődésben.

A kínai kormány szerint egy új ipari éra hajnalát jelenti a Shanghajtól keletre fekvő erőmű, az első nyílttengeri létesítmény Kínában. A 30 toronyból álló park több százezer háztartást lát el árammal, és a továbbiakban hasonló projektet építése is várható. Kína – a világ legnagyobb széndioxid-kibocsátója – az elmúlt öt évben mintegy 400 milliárd dollárt költött energiatakarékossági és zöldenergia-projektekre, és az elkövetkező egy-két évben hasonló összegek elköltését tervezi, áll egy német tanulmányban.

Ezzel összehasonlítva aprópénznek tűnik az az éves 17 milliárd Euró, amit Németország költ a megújuló energiaforrások támogatására, és ezzel az Európai Unió éllovasának, az egész világon követendő példának számított. Amíg nyugaton az energetikai forradalom egyik fő okának a kormányok és projektekben résztvevő cégek a klímaváltozást és a környezettudatosságot jelölik meg, addig Kínában inkább más ügyekkel magyarázzák a milliárdos befektetéseket. Ezek közé tartozik a nagyvárosokat sújtó szmog és az, hogy nagyobb függetlenséget akarnak az energiaimport terén. Peking az új technológiákban rejlő gazdasági növekedést is ki akarja aknázni.

Ez a növekedés és annak üteme megdöbbentő. Peking csupán 10 éve kezdett bele a szél- és napenergia támogatásába, és az ahhoz szorosan kapcsolódó kapacitásépítésbe, mára pedig az előrejelzések már 7 gigawattos projekteket vetítenek elő, amelyekre eddig csak Németországban volt példa. Ebből kiindulva nemzetközi szakértők azt jósolják, hogy a közeli jövőben toronymagasan, szinte egyedüliként Kína lehet a napenergiai fejlesztések motorja. Ezzel egyidejűleg tevődhet át a zöldenergia projektek és a kutatások hangsúlya a fejlett világból a fejlődő országok felé. Míg eddig a legnagyobb támogatónak Németország, Olaszország és Spanyolország számított, addig a kép mára megváltozott. Az ENSZ környezeti programja, az UNEP adatai szerint csak a tavalyi év során 20 százalékkal növekedett a fejlődő országokban zöldenergiába befektetett pénz, így az elérte a 112 milliárd dollárt. A gazdagabb országokban 2012-ben közel 30 százalékkal csökkentek a megújuló energiaforrásokra költött kiadások. Ez az első csökkenés, amelynek okai között valószínűsíthetően az Euró válsága játssza a legnagyobb szerepet, de az USA-ban zajló palagáz-boom is a fontos tényezők közé tartozik.

Emellett egyre többen döntenek úgy, hogy előre meghatározott értékekkel ösztönzik a fejlesztéseket. Ma már 138 ország fektetett le közép és hosszú távú célokat a megújulók részarányának növelésére. Nem meglepő tehát, hogy a 2000-es évek eleje óta kétszámjegyű növekedést produkáló iparág az elemzők szerint a következő időszakban is hasonlóan fog teljesíteni. Időközben globálisan nézve több pénz áramlik a zöldenergiába, mint új szén, kőolaj és földgáz kapacitások kiépítésébe.

Az eddig viszonylag hátul kullogó USA is lépéseket tervez, amelynek fő irányát még júniusban vázolta Barack Obama. Ezek közé tartozik a fosszilis erőművek széndioxid kibocsátásnak korlátozása, és a tiszta energiaforrások részarányának növelése, egész pontosan megduplázása 2020-ig. 2012-ben a fogyasztás 13 százaléka származott megújuló forrásból, míg ugyanez a szám az EU-ban jelenleg is 20 százalék körül alakul. Az irány helyes, vélik a szakértők, azonban nem elég gyors. Az idő ugyanis sürget: a Nemzetközi Energiaügynökség adatai szerint az energetikai célú széndioxid-kibocsátás újabb rekordokat döntött. Ahhoz, hogy a globális felmelegedést a két Celsius fokos korlát között lehessen tartani, további gyors és bátor lépések szükségesek a szegény és gazdag országok részéről egyaránt.