Befogott szájak akasztották ki a panaszkodó IMF-est

Az IMF mindig is az európai nagyhatalmak befolyása alatt állt, és ez sosem tett jót a szakmai döntéseknek. A belső hierarchia, a lassú nemzetközi döntéshozatal és az átpolitizáltság is jellemző volt rá, mindezek azonban olyan mértéket öltöttek, hogy tavaly nyáron már saját ellenőrző szervezete is a belső kultúra megváltozását sürgette. Most egy vezető közgazdászuk pakolt ki, a kiszivárgott levél szerint még mindig nem sikerült a régi bajoktól megszabadulni.

Az IMF-nél elnyomták azokat a hangokat, amelyek a válságra még időben figyelmeztettek volna, vezetőjének kiválasztása nem legitim, Európával kivételez a szervezet - ilyen vádakkal illeti a Nemzetközi Valutaalapot egyik korábbi középvezetője, Peter Doyle közgazdász. A nagyobb hatás kedvéért a levelet ki is szivárogtatta valaki, így az teljes egészében olvasható.

Aki ismeri a Nemzetközi Valutaalap működését, annak igazából nem jelent meglepetést a Doyle-levél tartalma - kommentálta az [origo]-nak egy névtelenséget kérő, a szervezet működését ismerő közgazdász.

A Valutaalap ugyanis elmondása szerint nem tiszta közgazdasági intézmény, hanem a politika is szerepet játszik az életében, ez pedig nem segíti a szakmai munkát. Ráadásul az erős hierarchia is a hatékonyság kárára megy. A közgazdász szerint az IMF mindenkori vezetésében van egy kialakult kép, hogy milyen irányban képzeli el a válságkezelést, az ettől eltérő gondolkodás pedig egyszerűen nem kap teret, azt a vezetés el is nyomja. Doyle is épp erre panaszkodik, a hierarchiát és a lassú nemzetközi döntéshozatalt is kritizálva.

A belső ellenőrzésnek is ez volt a baja

A botránylevélből látszik, hogy a szervezet régi problémáit még ma is magával cipeli, annak ellenére, hogy a kritikákat már saját ellenőrző szervezete is szemére vetette. A Nemzetközi Valutaalap tevékenységének értékelésével megbízott testület, az Independent Evaluation Office (IEO) kendőzetlen őszinteséggel kritizálta tavaly nyári jelentésében az IMF-et és annak vezetését.

Egyik fő megállapításuk szerint el kell érni, hogy "igazat mondjanak a hatalomnak", azaz, hogy a szakértőknek legyen bátorságuk kellemetlen igazságokat is elmondani vezető politikusoknak. Ennek érdekében a jelentés szerint az IMF belső kultúráján, felépítésén is változtatnia kell. A Doyle-levél azonban azt mutatja, hogy éppen erre eddig nem került teljes mértékben sor.

A jelentés Doyle további kritikáit is megelőzte. Annak ellenére, hogy a szervezet szerint a közelgő gazdasági kockázatokra való figyelmeztetés a Valutaalap egyik legfontosabb feladata lett volna, ebben az IMF "nem ütötte meg a mértéket". Az IMF jelentései "túlzott magabiztosságot" mutattak 2007-ig épp azokon a területeken, ahol óvatosnak kellett volna lenniük.

Lehetett-e előre látni?

Utólag mindig könnyű okosnak lenni; egy kicsit olyan számon kérni az IMF vezetésén azt, hogy nem mondta meg pontosan, mikor tör ki a világgazdasági válság, mint a lavina-előrejelzés: vannak jelek, amelyek a bekövetkezésére utalnak, de hogy mikor indul meg a hógörgeteg, annak eltalálásához szerencse kell - helyesebb inkább így nézni a 2008-as krízist és a Valutaalap szerepét Bebesy Dániel, a Budapest Alapkezelő kötvényportfólió-menedzsere szerint.

Az amerikai lakáspiaci buborék felfúvódása egyre több elemző előtt világos volt persze, és az eurózóna válságát is már a 2008-ban kipattant világgazdasági krízis elején több közgazdász biztosra vette, de nagyon nehéz belőni azt, hogy - főként a pénzügyi piacokra jellemző csordaszellem miatt - egy buborék még meddig fúvódik, és mikor durran ki - teszi hozzá a közgazdász.

Az ellenőrző testület szerint ennek oka az volt, hogy az IMF a "a pénzügyi világ szellemi foglyává" vált, és teljes mértékben átvette annak gondolkodásmódját (intellectual capture). Az IMF a belső konfliktusok elkerülése érdekében figyelembe sem vette a lehetséges alternatív elméleteket és magyarázatokat. (Ezt pedig a magyarul szintén nem létező groupthink kifejezéssel írják le.) Így a szervezeten belül az volt az általánosan elfogadott nézet 2007 végéig, hogy egy nagyobb gazdasági válság a jelentősebb fejlett gazdaságokban nem fordulhat elő.

Európa túlsúlyban, de ez nekünk jó

A szervezet működését ismerő közgazdász Doyle azon vádjára is ráerősít, hogy az IMF túlságosan is Európa irányába húz. "Mivel az IMF főrészvényesei európaiak, ezért az európai nagyhatalmak akarata jobban tud érvényesülni, ez pedig a szakmai munka kárára megy. Leegyszerűsítve a politikai akarat, érdekek felülírhatják a szakmai stáb által legjobbnak tartott intézkedéseket" - fogalmazott a szakember.

Az IMF működése körül felmerülő, évek óta egyre erősebb kritika a fejlett országok dominanciájára vonatkozik - mondta Bebessy Dániel, a Budapest Alapkezelő kötvényportfólió-menedzsere is. A feltörekvő, jelentősebb erőt képviselő gazdaságok (Brazília, Oroszország, India, Kína - a BRIC országok) nagyobb beleszólást követelnek maguknak jó ideje, hogy a Valutaalap tevékenységét, működését meghatározó döntéseknél jobban érvényesüljön az akaratuk. Ennek a törekvésnek egy másik megnyilvánulási formája, hogy akár a vezérigazgatói poszton is a hagyományos nagyhatalmakkal (németekkel, franciákkal) történő váltógazdálkodást próbálnak kialakítani.

A BRIC országok hajlandóak lennének az eddiginál többet beletolni az IMF kasszájába, csak hogy nagyobb beleszólást kapjanak. Báger Gusztáv, az Állami Számvevőszék Kutató Intézetének szakértője, egyetemi tanár, aki közel tíz éven keresztül vett részt a nemzetközi pénzügyi intézményekkel való kapcsolattartásban, is erről beszélt, egy a Pénzügyi Szemlének áprilisban. "Az IMF-ben levő európai képviselet nagyon erős, amit amúgy a fejlődő országok nem szívesen fogadnak el. A 24 igazgató egyharmada európai, az elnök jó ideje francia. Ez nem feltétlenül indokolt, de nekünk előnyös" - jelentette ki.

Szerinte logikus megoldásnak tűnhet az IMF szerepének felértékelése, de ez sem csodaszer. A Valutaalap megerősítésével az lehet a baj, hogy ebben az esetben egy másik nemzetközi szervezet, a G20 befolyása csökkenhet, így szerinte jobb egyensúlyt kell keresni az IMF és a G20-csoport között.