A devizahitelesek sunyinak látják a segítséget is - interjú Gyuris Dániellel

Vágólapra másolva!
A régióban a magyar bankok szenvedték el a legnagyobb veszteségeket az elmúlt két évben. Pedig ha a bankoknak nem megy jól, azt egy idő után mindenki megérzi - mondta az [origo]-nak adott interjújában Gyuris Dániel, az OTP Jelzálogbank elnök-vezérigazgatója, aki alelnökként vezeti a bankszövetséget, miután Patai Mihály elnök lemondott. A devizahitelesek sokszor az egyértelmű segítségről szóló levelekre sem válaszolnak. A tranzakciós adót a bankok áthárítják, de szerinte annak mértéke nem vállalhatatlan mértékű.
Vágólapra másolva!

Azok, akik az elmúlt években megégették magukat a devizahitelekkel, most sokszor érzik elégtételnek, ahogy a kormány a bankokkal bánik, mondván: legalább a bankok is megtapasztalják, milyen az, amikor egyoldalúan szerződést módosít a másik fél, ahogy ezt éveken keresztül ők tették a devizaadósokkal. Érzi ön is a párhuzamot?

Ebben a gondolatmenetben azt tartom döbbenetesnek és igen veszélyesnek, hogy mennyire erodálódott a bizalom a bankszektor irányába az elmúlt időszak kommunikációja folytán. Biztos, hogy történtek hibák a devizahitelezés bírálati szakaszában, és előre nem látható módon nagyot ugrottak a törlesztőrészletek az árfolyam ingadozása miatt. Ezt sokan igazságtalannak érzik, de azért azt látni kell, hogy a forinthitelesek 2011 közepéig az azt megelőző öt éven keresztül többet fizettek vissza a bankjuknak, mint egy ugyanolyan összegű devizahiteles ugyanezen futamidő alatt.

A bizalom az utóbbi időben annyira sérült, hogy ma már a valóban jó megoldásokat is elutasítják az adósok, erre példa az árfolyamgát szomorú tapasztalata. Egy egyértelműen kedvező, a törlesztést kisimító eszközt az adósoknak jó, ha a 40 százaléka fogja igénybe venni. Az év végéig még indítunk egy közös banki kampányt az árfolyamgát népszerűsítésére, de még így is, azok körében is legfeljebb 60 százalékos lesz a részvétel, akik már egyszer-kétszer késedelembe estek. Ez csak azzal magyarázható, hogy valami sunyi dolognak tartják ezt a kétségtelenül nem egyszerű konstrukciót, ezért inkább elutasítják, holott csak nyerhetnének vele a lakossági devizahitelesek.

Fotó: Magócsi Márton [origo]
"A bankok többsége veszteséges volt 2011-ben, majd 2012 első felében is, és a mostani lépések sem sok jót ígérnek a jövőre."

Hasonló volt a tapasztalat azzal az adósmentő eszközzel is, amikor a tartozás 25 százalékának elengedése mellett lehetett forintosítani a tartozást. Erre a nyáron volt esély, de az érintettek 50 százaléka még csak nem is reagált a bankja megkeresésére, végül pedig alig 20 százalékuk élt a lehetőséggel. Megértem, hogy az adósok többsége nem pénzügyi közgazdász, de kell annyi bizalomnak lenni, hogy valaki azt mondja, nem értem, de elhiszem, hogy előnyös, ha azt mondja a bankom és az állam is.

Kiszámolták már, mekkora pluszveszteség származik az új kormányzati intézkedésekből a bankszektor egészében?

2006 óta folyamatosan terhelik extra tételek a bankszektort, ha mindent összeadnánk, nagyon nagy szám jönne ki. Már az is nagyon sokba kerül, hogy folyamatosan és gyorsan alkalmazkodnunk kell a jogszabályi változásokhoz például informatikai fejlesztésekkel. Csak az elmúlt három évben 600 milliárd forintos tőkeemelést kellett az anyabankoknak végrehajtaniuk, hogy a veszteségeket kompenzálják, de így is a bankok többsége veszteséges volt 2011-ben, majd 2012 első felében is, és a mostani lépések sem sok jót ígérnek a jövőre.

Részben a banki különadónak és a végtörlesztésnek köszönhetően a bankok egy része mára nem csinál profitot. Az embereknek azonban nem biztos, hogy fáj a bankszektor vesztesége. Miben nyilvánul ez meg a mindennapokban?

Ha a bankok hosszú éveken át veszteségesek, azt előbb-utóbb mindenki megérzi. Elmaradnak bizonyos technológiai fejlesztések és ezzel eshet a szolgáltatások színvonala, bezárhatnak bankfiókok, így messzebb kell utazni, ha valaki bankba megy, tovább szigorodik a hitelbírálat, vagyis még nehezebben juthat kölcsönhöz az, akinek szüksége lenne rá, és ha a bankok továbbra is sokkoló kormányzati döntésekkel szembesülnek, akkor a tulajdonosok a hosszabb távú stratégiájukat is újragondolhatják, például üzletágakat zárhatnak be.

Fotó: Magócsi Márton [origo]
"Sunyi dolognak tartják az árfolyamgátat is."

Abban bízunk, hogy nem ez fog történni, mert előbb-utóbb a rövid távú, csakis a költségvetési egyenlegre koncentráló szemlélet helyett remélhetőleg a növekedés és annak ösztönzése is előtérbe kerül, és ezzel párhuzamosan kiszámíthatóvá válik a gazdaságpolitika. A legfontosabb az lenne, hogy ne változzon folyton a szabályozási környezet, mert ez ma a legnagyobb visszatartó erő. Ez riaszt el majdnem minden magánügyfelet és céget a több évre kiható döntésektől. Ezért van az, hogy például az elmúlt 3 évben évente 80 ezer család nem tudott továbblépni egy válás vagy egy házasság után, és mára durván 240 ezer elhalasztott lakásvásárlási kereslet halmozódott fel. Ezt kellene felpörgetni, és akkor kitörhetnénk az utoljára 1932-ben tapasztalt lakásépítési krízisből.

Van egy sor javaslatunk arra, hogyan tudná jobban bevonni a kormány a gazdaság élénkítésébe a pénzügyi vállalkozásokat. Fontos, hogy ezek a javaslatok pozitív megközelítéssel érdemi egyeztetések alapját jelentsék egy olyan kormányzati szemléletben, amely a növekedést állítja a fókuszba.

Úgy tűnik, egyelőre nem tartunk itt. Hétfőn este beégette a parlament az adórendszerbe az eredetileg átmeneti válságadónak nevezett bankadót, vagyis amíg a Fidesz marad, marad a bankadó is. Ön is így értelmezi?

Nem hiszem, hogy bármi is be lenne égetve az adórendszerbe. Látjuk, hogy egy éven belül is hányszor kell hozzányúlni a költségvetési tervekhez, hogy például az unió kritikái nyomán milyen újabb és újabb lépésekkel kell előállni, ezért azt hiszem, hogy a 2014-es játékszabályokat ma nem lehet felállítani. Természetesen finoman szólva sem könnyíti meg a középtávú tervezést, hogy a kormány ilyen intézkedéseket belenget, és minden olyan dolog, amely a tervezést nehezíti, indokolatlan károkat is okozhat. Például azzal, hogy az európai anyabankok kihagyják Magyarországot, amikor a források leosztásáról döntenek. De nézzük meg, mi lesz 2013 közepén.

Abban reménykednek, hogy a 2014-ben is fenntartott bankadó csak átmeneti fenyegetőzés?

Nézze, a magyarországi bankadó az uniós átlag tízszerese, ezt nemcsak mi mondjuk, hanem a kormányoldal politikusai is. Ez akkora teher, amely mellett a bankszektornak nagyon nehéz támogatnia a gazdaságpolitika célkitűzéseit, a gazdasági növekedést. Azzal teljes mértékben egyetértünk, hogy a legfontosabb cél, hogy az ország kikerüljön a túlzottdeficit-eljárás alól. Látjuk azt is, hogy eljárási vita van az unió és a kormány között. A bankok is azt szeretnék, ha minél több uniós forrást kapna Magyarország, mert szinte ez az egyetlen növekedési forrása a gazdaságnak. De emellett legalább annyira fontos volna, hogy megfelelő mozgásteret is kapjunk a gazdaságban. Ahhoz, hogy több hitelt adhassunk, az anyabankok tőkeemelései révén megvan a megfelelő alap, erre készen is áll a bankszektor, de ez a hatalmas bankadó nyilván nem segíti a pozitív hozzáállást.

Mit tesznek most? Brüsszelbe mennek lobbizni, vagy csendben tudomásul veszik az újabb pofont, és megpróbálják áthárítani?

Minden banknak egyedileg kell eldöntenie, hogy milyen következtetést von le az elmúlt két év kormányzati magatartásából, és hogyan reagál. Ami közös, hogy az elmúlt két évben a magyar bankok szenvedték el a legnagyobb veszteségeket, tőkevesztést és piacszűkülést a kelet-közép-európai régióban.

Nemcsak a bankadó volt az utóbbi hetek meglepetése, hanem a duplájára, triplájára emelt tranzakciós adó is. Ez utóbbival kapcsolatban azonban a bankok nem tétlenkedtek, így vagy úgy, de áthárítják az ügyfelekre. Nem tartanak a felügyelet fokozott ellenőrzésétől vagy a kartellvizsgálattól, amelyet Rogán Antal belengetett?

A bankoknak törvényi kötelezettsége, hogy 60 nappal korábban közzétegyék az új díjaikat, ha valamilyen nyomós okból változtatniuk kell. Fel kell kínálni megfelelő időben az ügyfeleknek a mérlegelés lehetőségét. A bankok díjemelései azonban azt is igazolják, hogy nem összehangolt lépésekről van szó, mindenki másképp reagált, így végül a verseny fogja eldönteni, hogy ki mennyit tud áthárítani az ügyfeleire. A tranzakciós díj, bár minden plusz költség plusz teher, azért nem vállalhatatlan mértékű. Tízezer forintnál 20 forint, a vállalkozásoknál pedig maximum 6000 forint, bármekkora is az utalt összeg.

Fotó: Magócsi Márton [origo]
Nagyon sok múlhat azon, hogy mennyi pénzt csoportosítanak az anyabankok Magyarországra

Van még egy ketyegő bomba a bankrendszerben, az önkormányzati adósságrendezés. Folynak már erről tárgyalások a települések és a bankok vagy a kormány és a bankok között? Kaptak például olyan ajánlatot a kormánytól, hogy engedjék el a tartozás 10-20 százalékát?

Intenzíven zajlanak a tárgyalások, de éppen ezért most nem mondhatok semmit, egyik fél részéről sem korrekt, ha a folyamat közben nyilatkozik. Azt reméljük, hogy minden fél hosszú távú érdekeit szem előtt tartva rendezni lehet a helyzetet. Akár néhány hét alatt is le lehet zárni a tárgyalásokat, és utána végre arról lehetne együtt gondolkozni, hogy milyen eszközökkel tudják a bankok elősegíteni a kormány 2013-as növekedési céljainak a megvalósulását. Most zajlik ugyanis az anyabankoknál a jövő évi tervezés, és nagyon sok múlhat azon, hogy mennyi pénzt csoportosítanak az egyes leánybankokhoz, amelyek között nagy a verseny a kihelyezhető forrásokért.

Értem, hogy nem beszélhet a részletekről, de legalább annyit mondjon, hogy igazak-e még a tankönyvek, és az állam-e a legjobb adós.

Hadd közelítsem onnan a kérdést, hogy ma egy jelzálogbank jelzáloglevele a nemzetközi hitelminősítők szerint jobb besorolással bír, mint a magyar állam papírja. És ez nem csak magyar specialitás, az unión belül nagyon sok országban így van. Az államok kockázati besorolása elég széles skálán mozog, Franciaország nemrég elveszítette AAA-s besorolását, holott tíz évvel ezelőtt erre még álmában sem gondolt volna senki. Egy európai állam jóval kiszolgáltatottabb, mint egy stabil jogszabályi környezetben működő pénzintézet.

A kormány sorra köti a stratégiai megállapodásokat a számára kedves cégekkel. Mint az OTP vezérigazgató-helyettesét is kérdezem, a legnagyobb hazai bankhoz érkezett már ilyen megkeresés?

Tudtommal nincs előkészületben ilyen megállapodás, de azt gondolom, hogy olyan súllyal vagyunk jelen a magyar és a régiós piacon, hogy írott megállapodás nélkül is napi együttgondolkodást kívánna ez a státus a kormánnyal.

Patai Mihály lemondása óta bankszövetségi alelnökként vezeti a szövetség munkáját. Ön lesz a következő elnök?

A következő elnökről majd a közgyűlés dönt, amelynek még nincs meg az időpontja. Vannak ennél most fontosabb kérdések, például, hogy gyorsan lezárjuk az önkormányzati adóssággal kapcsolatos tárgyalásokat.