Egy magyar multivezér, aki mellett életre kel az úri világ

2012.12.22. 8:08

Az elsők között kötött stratégiai megállapodást a kormány a Richterrel, amely, bár részben állami tulajdonú, az ország egyik legsikeresebb magyar multija. A gyógyszergyár már az előző, nagy világgazdasági válságot is túlélte, a rendszerváltás után viszont majdnem csődbe ment. A vészhelyzetet a céget azóta is a sajátjaként vezető Bogsch Erik hárította el, akinél ránézésre nincs szelídebb topmenedzser a hazai üzleti életben, húsz éve mégis kőkeményen küzd a cég érdekeiért. Egy ember, akit a versenytársak is ikonikus figurának tartanak - portré Bogsch Erikről.

Maximum fél percig tűnik szokatlannak, amikor az ember fehér orvosi köpenyben fut össze Bogsch Erikkel a Richter Gedeon gyógyszergyár valamelyik kőbányai épületében. A patinás, több mint 110 éves gyárat immár húsz éve vezérigazgatóként irányító Bogschról lerí, hogy ha papíron nem is ez a helyzet, a Richtert a sajátjának érzi, így - ha éppen nem üzleti tárgyaláson ül - a köpeny is természetes viselete.

Ahogy egy, őt évtizedek óta ismerő kollégája fogalmazott, a Richter és a saját élete egy. Reggel 7-től este 7-ig dolgozik, ha kell, szombaton is benéz, ha este 11-kor száll le a gépe valahonnan, a reptérről hazafelé még biztosan beugrik legalább a postájáért, a menzán ugyanúgy sorban áll az ebédjéért, mint bármelyik alkalmazott, udvariasan és közvetlenül eldiskurál mindenkivel.

Munkatársakkal, gyógyszeripari elemzőkkel és néhány konkurenssel beszélgetve (mindegyiküknek névtelenséget ígérve) feltűnő, hogy Bogsch Eriket a versenytársak is ikonikus figurának tartják. Olyasvalakinek, aki oda tudott visszanyúlni és onnan építkezni, ahol Richter Gedeon kénytelen volt abbahagyni, amikor 1941-ben eltiltották a vezérigazgatói poszttól, 1942-ben kitiltották a gyárból, majd 1944. december 31-én elhurcolták és a Dunába lőtték.

90 éves késéssel Richter nyomában

Az egykori Üllői úti patika hátsó szobájában lévő kis laboratóriumból Közép-Európa egyik legnagyobb gyógyszergyárává emelkedett Richter falai között erős a hagyománytisztelet. Richter Gedeon szobra ott áll a központi épület halljában, de kint lóg a falon az államosított richteres időkből szintén nagyra tartott Varga Edit képe és életrajza is, valamint - ahogy Bogsch nevezi - "Pillich Lajos bátyánké", az egykori műszaki igazgatóé, majd 2006-os haláláig igazgatósági elnöké is. A két évszázadon átívelő folytonosságot a leginkább ő biztosította, hiszen még maga Richter Gedeon vette fel, de Bogsch Erikkel is volt 36 évnyi átfedésük.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Fontos, hogy a Richter magyar multi maradhasson, itteni központtal, döntéshozatallal

Ezt a három embert - a feltörekvő kapitalistát, a moszkvai kapcsolatait ügyesen használó gyárigazgatót és a technokrata menedzsert - szokta a leggyakrabban hivatkozási pontként emlegetni ma is Bogsch Erik, nem véletlen, hogy az ő és e három korábbi kulcsvezető vállalatirányítási filozófiájában 110 éve rengeteg a közös pont.

E filozófia három alappillérre épül: a nemzetközi terjeszkedésre, a kutatás fontosságára és a függetlenség megőrzésére. A multivá válás a kezdetektől fogva elsődleges cél, mivel a Richternek muszáj volt terjeszkednie - a hazai piac utoljára az Osztrák-Magyar Monarchián belül volt kellő méretű. 1921-től már több európai városban és Latin-Amerikában is megvetette a lábát, előbb voltak leányvállalatai, mint a jelenlegi multik legtöbbjének. 2011-re, 90 évvel Richter Gedeon nyomában megint eljutott ide a cég, amikor - Bogsch szerint egy kockázatos, de szükséges lépéssel - a svájci PregLem megvásárlásával ismét közvetlenül megjelent a nyugat-európai piacokon.

Amerika, Svájc, Debrecen

Ezt az irányt a Richtert hosszú évek óta elemző tőzsdei szakértők kétségtelenül jónak és a menedzsment érdemének tartják. "A helyett, hogy a cég tétlenül végignézné, hogy az olcsó távol-keleti gyógyszergyártók hogyan tüntetik el a Richter profitját, Bogsch Erik elébe megy a változásoknak" - fogalmazta meg egyikük. Felismerte, hogy a generikus (a szabadalmak lejárta után a gyógyszereket olcsóbban előállító) gyógyszergyártásból egyre nehezebb tartósan fenntartani a nyereséget, ezért folyamatosan finomít a stratégián.

Egyre jobban fókuszál például a nehezebben előállítható nőgyógyászati termékekre - ehhez nagyon jól jönnek a nyugati piacok és a svájci kutatócég -, a legújabb kitörési pontként pedig ott van a biotechnológia, amely egyelőre egy 25 milliárdos, 2008-as debreceni beruházásban ölt testet. A tartós sikert szolgálják továbbá azok az originális kutatások is, amelyek a társaság amerikai partnerével zajlanak a skizofrénia és hasonló betegségek gyógyítása területén. Ez utóbbi eredményeivel kapcsolatban van olyan elemző, aki úgy véli, hogy ez a bizonyos cariprazine majd akkora bombaként robban, mint a hetvenes években a Cavinton, és a Richter az új szernek köszönhetően tíz év alatt a világ élvonalába is kerülhet.

Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt
Bogsch Erik, Áder János és Kósa Lajos a debreceni gyógyszeripari park avatásán

Bogsch Erik azért sohasem ragadtatná magát efféle kijelentésekre. A magánéletében is minden sztárallűrtől mentes, szerénységéről és visszafogottságáról ismert, a leggyakrabban a konzervatív jelzővel illetett cégvezető inkább azt szokta kritikaként megkapni, hogy szándékosan és túlzottan hűti a Richterrel szembeni várakozásokat. Részben azért, mert tényleg óvatos, de ez taktikai húzásnak sem rossz, hiszen amikor a tényleges eredmények kiderülnek, jókora pozitív meglepetést tudnak okozni a tőzsdén.

Egy szigorú családfő

Annak ellenére, hogy a Richter 1994 óta az egyik legnagyobb és legismertebb tőzsdei részvénytársaság, ma is családias módon működik - Bogsch kvázi családfőként gondoskodik az alkalmazottakról, és mivel szinte a legapróbb szakmai kérdésekkel is tisztában van, következetesen kézben is tart mindent. Ő maga a csapatjátékot hangsúlyozza, és valóban kikéri többek véleményét, de munkatársai szerint azért a legfontosabb kérdésekben elsősorban a saját intuícióira hallgat. Ennek jó oldala, hogy a döntések gyorsan megszületnek, és a szervezet nem válik bürokratikussá, viszont előfordult már az is, hogy egy-egy kolléga úgy érezte, feleslegesen mondta el, mit gondol.

Bogschsal jó, de nem könnyű együtt dolgozni. Végtelenül nyugodt és bizalmi légkört teremt maga körül, a hangját a legkeményebb üzleti partnerrel szemben sem emeli fel, legfeljebb a tónuson változtat, a jelenlétében a jó értelemben vett úri Magyarország értékei elevenednek meg. Régi vágású imázsát erősíti, hogy bár a gyógyszeripart érintő újdonságokat nagyon érzékenyen követi, számítógépet egyáltalán nem használ, az e-maileket is a titkárságán keresztül válaszolja meg, a nőkkel pedig olyan figyelmességgel viselkedik, hogy az a 21. század elején már egészen szokatlan. Nála nem fordulhat elő, hogy bemasírozzon egy nő előtt az ajtón, hogy ne húzza ki a nők székét az asztalnál, vagy hogy ne kérdezze meg tőlük, hogy letekerje a légkondit egy forró nyári napon. Aki viszont nem bírja tartósan és folyamatosan magas színvonalon hozni az elvárásokat, az - mindegy, hogy férfi vagy nő - nem marad meg a környezetében.

Amikor húsz évvel ezelőtt vezérigazgatónak kérték fel, rögtön megmutatta, hogy kemény lépésekre képes. Csődhelyzet volt, a rendszerváltás után a cég éppen elveszítette a KGST piacait, túl volt egy privatizációs kudarcon, és az akkori menedzsmentnek nem volt határozott jövőképe. Bogsch Eriket hat év mexikói Medimpexes (ez a vállalat végezte a magyar gyógyszergyárak külkereskedelmét), öt év Richteres főmérnök-helyettesi múlt, majd megint négy év londoni Medimpexes cégvezetés után találta meg egy fejvadász. A gyerekként Brazíliában is élt, érettségijét Trinidad és Tobagóban megszerző Bogsch személyében egy világot látott, de a Richtert belülről is ismerő ember került az élre.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Belépésekor tucatnyi vezetőt elküldött

Tudta, mit akar megvalósítani, ám ehhez tucatnyi vezetőt nyomban elküldött. Erre az időszakra ma is úgy emlékszik, mint az elmúlt 20 év legnehezebbikére, de most is hiszi, hogy a cég érdekében, a megújuláshoz ez szükséges volt. "A vezető azért van, és azért kapja a fizetését, hogy a többség érdekében a konfliktust vállalja, nem azért, hogy üldögéljen, és jó fiú legyen" - fogalmazta meg Margaret Thatchert is idézve, aki egyszer állítólag azzal indokolta kemény intézkedéseit, hogy 20 százalékot fel kell áldozni, hogy a 80 túlélje.

A Richter stratégiáját meghatározó csapat húsz éve stabil, de kemény tárgyalások és nehéz helyzetek a kezdeti átszervezést követően is bőven akadtak. Ilyen volt a tőzsdei bevezetés levezénylése 1994-ben, ilyenek voltak a mindenkori kormányokkal folytatott küzdelmek például a gyógyszer-támogatási rendszer változásairól, és volt jó néhány, komolyabb fejtörést okozó üzleti tárgyalás is.

Harc a függetlenségért

Bogsh Eriket a kemény tárgyalások nem zavarják. Határozott elképzelésekkel ül az asztalhoz, és bár hajlik a kompromisszumokra, a számára igazán fontos kérdésekben nem enged, és gyorsan rövidre is zárja a vitát. Nagyon nem tolerálja, ha valaki a sarokba próbálja szorítani - erre a lengyel Polpharma akvizíciónál volt példa, amely végül épp ezért meg is hiúsult. Pedig a Polpharma és a Richter 2008-as fúziója álomüzletnek tűnt: a magyar cég a térség legnagyobb gyógyszergyárává vált volna, és a lengyel partner a kezébe került közel 27 százaléknyi Richter-pakettel hosszabb távon biztosíthatta volna, hogy a Richter ne válhasson egy ellenséges felvásárlás célpontjává.

A tranzakcióból - bár már aláírt szerződés és versenyhivatali áldomás is volt rá - végül azért nem lett semmi, mert Jerzy Starak, a Polpharma tulajdonosa és Lengyelország egyik leggazdagabb üzletembere megpróbálta kijátszani a játékszabályokat. Az utolsó pillanatban több beleszólást, irányítási jogokat követelt a Richterben, amire a függetlenséget és az ezt célzó stratégiát mindenáron védelmező Bogsch Erik nem ment bele. Az akkori kommentárok szerint komoly világnézeti ellentétek is feszültek a csakis a pénzt és profitot hajszoló Starak, illetve a cégre sajátjaként tekintő Bogsch között, aki inkább bevállalta az üzlet lefújásának következményeit. Évek múltán egyébként anyagi kártérítést is tudott fizettetni a lengyel féllel, ami erkölcsi elégtételt is jelentett számára.

Forrás: MTI/Földi Imre
Bogsch Gyurcsány Ferenc tanácsadója is volt

Néhány évvel korábban a magyar kormány is okozott fejtörést Bogschnak, amikor az 2004-ben a költségvetési lyukak miatt el akarta adni a 25 százalékos állami Richter-tulajdont. A privatizáció alapjaiban rengette volna meg a függetlenségre épülő stratégiát, ezért Bogsch és a menedzsment mindent bevetett. Az akkor született megoldás azok igazát erősíti, akik szerint bár Bogsch híresen konzervatív, mégis nyitott az újszerű, innovatív módszerekre, és a lobbiereje sem kicsi. A cégvezetés és az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. közötti zárt ajtós alkudozásnak ugyanis végül olyan eredménye született, amelyben jóllakott a kecske, de a káposzta is megmaradt: az állam végül nem adta el a részvényeit, hanem részvényre átváltható kötvényeket bocsátott ki, hogy pénzhez jusson, a kötvények futamideje alatt viszont továbbra is tulajdonos maradt.

Ezeknek a kötvényeknek egyébként egyszer már lejárt (2009-ben) a futamidejük, de akkor megint sikerült megegyezni a kormányzattal, hogy ugyanezzel a módszerrel (új átcserélhető kötvények kibocsátásával) tovább éljen az állami kisebbségi tulajdonlás. Ez ugyanis a Richter szempontjából éppen ideális: ahhoz kevés, hogy az állam beleszóljon a cég működésébe, de elég ahhoz, hogy ne tudja bárki felvásárolni a Richtert, és továbbra is magyar multi maradhasson, magyarországi központtal, magyar döntéshozatallal.

Politikamentes övezet

Most, az Orbán-kormány filozófiájához ez a hozzáállás kifejezetten passzol, de Bogsch Erik eddig mindegyik kormánnyal megtalálta a hangot. Saját bevallása szerint ő maga semleges, és valóban nem volt még olyan publikus megnyilvánulása, amelyből a politikai hovatartozására lehetett volna következtetni. Mivel minden kérdéshez a Richter szempontjait szem előtt tartva, pragmatikusan közelít, az őt ismerők közül mindenki állította, hogy 2006-ban sem a politikai szimpátia vezérelte, amikor Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök - Simor András és Surányi György mellett - a konvergenciatanács tagjának kérte fel.

Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd
Az elsők között kötött stratégiai megállapodást az Orbán-kormánnyal

Barátai, tisztelői körében ugyanúgy ott van Simor András, mint Chikán Attila vagy Vizi E. Szilveszter, bár arról senki nem tud, hogy mondjuk, bármelyikükkel együtt sörözne. Ez a fajta ellazulás egyáltalán nem jellemző rá, szabadidejét elsősorban a családjával (három gyerekével és unokáival) tölti. Költséges hobbijai nincsenek, nyaralni Szigligetre jár, és bár vitorlázik, ezt egy viszonylag kiöregedett hajóval teszi.

Mint egy korábbi interjúban elmondta, szereti Beethovent (a Sors szimfóniát a legjobban), a küzdőszellemet pedig a heti kétszeri teniszezéssel is ébren tartja. Jellemző, hogy semmiképpen nem a harsány McEnroe, hanem a fegyelmezett Federer vagy még inkább Björn Borg a kedvence, akinek játékában sok mindent benne lát a saját óvatos vezetési stílusából is. Borg is csak akkor indult az alapvonalról a hálóhoz, ha már kritikus volt a helyzet. De akkor odament.