Matolcsy másképp csinálja

A szokatlan ötleteiről hírhedt szakpolitikus másképp beszél, és mást gondol a jegybank feladatáról, mint higgadt bankmenedzser elődje. Miben lesz Matolcsy bankja más, mint Simoré?

Személyisége, kommunikációja és szakmai felfogása között is nagyon komoly különbségek vannak Simor András ex-elnök és Matolcsy György, leendő jegybankelnök között. Mást gondolnak arról, hogy milyen erős legyen a forint, hogy mekkora inflációs kockázatok vannak a gazdaságban és, hogy mit kellene tennie a Magyar Nemzeti Banknak (MNB), hogy pörögjön a gazdaság. Összeszedtük a szerintünk legfontosabb hat tényezőt, amely a jegybank működését és megítélését befolyásolja.

Ki biztosítja jobban a függetlenséget?

Ebben a kérdésben Matolcsy György alulmarad. Az eddigi gazdasági miniszter politikailag elkötelezett. Kormányzati pozícióból ül át a jegybankelnöki székbe, és mivel korábban arról beszélt, hogy az MNB és a kormány között stratégiai szövetségnek kell kiépülnie, van olyan elemző (például Peter Attard Montalto, a Nomura londoni elemzője), aki már a jelölés reggelén sietett leszögezni: az MNB nem tekinthető függetlennek. Az elemzők többsége nem fogalmaz ilyen erősen, de önmagában az, hogy egy Orbán Viktorhoz igen lojális ember - Timothy Ash, a Standard Bank londoni elemzőjének szavaival élve a kormányfő "lelki társa" - ül át Simor székébe, ébren tartja a függetlenséggel kapcsolatos aggályokat.

Orbán Viktor ezeket az aggályokat pénteken reggel azzal a gondolatmenettel igyekezett tompítani, hogy "miután a jegybank független, és a függetlenségét nem szabad megkérdőjelezni, ezért csak egyetlen lehetőség van arra, hogy a jegybank képes legyen a gazdaságpolitika egészében elhelyezni a működését". Szerinte ez csak akkor lehetséges, "ha egy kormányzati munkát már közelről látott, tapasztalt és azt vezetett embert kérünk fel jegybankelnöknek".

Simor Andrást 2007 februárjában Gyurcsány Ferenc jelölte elnöknek, és bár előzőleg akkor is voltak félelmek egy esetleges politikai jelöltről, Simor neve eloszlatta ezeket, a jelöltet még a Fidesszel később kormányt alakító KDNP is jó választásnak tartotta.

Melyik a jobb szakember?

Nincs köztük óriási különbség, valójában Simor András és Matolcsy György sem monetáris politikai szakember. Előbbi ugyan dolgozott a jegybank nemzetközi osztályán, de pályájának nagy részét kereskedelmi és befektetési banki területen töltötte, volt tőzsdeelnök is, jegybankelnöki kinevezése előtt közvetlenül pedig tanácsadócéget vezetett. A vele kapcsolatban leggyakrabban emlegetett jelzők szerint szilárd bankszektorbeli ismeretekkel rendelkező jó menedzser, akinek a nemzetközi elismertsége lényegesen jobb, mint utódjáé.

Matolcsy György sosem dolgozott az MNB-ben, kutatóként kezdte, majd megkezdte szakpolitikusi, államigazgatási karrierjét, ahol minden fontos pozíciót kipróbált, így kerül most a jegybankelnöki pozícióba, és ezáltal automatikusan a monetáris tanácsba is.

A jegybanktörvény kimondja, hogy a monetáris tanács tagjává az a magyar állampolgár nevezhető ki, illetve választható, aki monetáris, pénzügyi, vagy a hitelintézeti tevékenységgel kapcsolatos kérdésekben kiemelkedő elméleti és gyakorlati szakmai ismeretekkel rendelkezik.

Ki kommunikál jobban?

A jegybanki politika hitelessége nagyban múlik az elnök következetes kommunikációján. A világ minden táján kiemelt figyelem övezi a jegybankelnök szavait. Az elnökök általában ritkán szólalnak meg, hektikus piaci mozgások közepette vagy a kamatdöntő üléseket követően szoktak verbális üzeneteket küldeni a piaci szereplők felé. Ha nem sugallják a kiszámíthatóságot, netán össze-vissza beszélnek, annak azonnali következményei vannak, például hirtelen begyengül az árfolyam.

Simor András kommunikációját az elmúlt hat évben nemigen érték efféle kritikák, a március 3-án leköszönő elnök inkább higgadtságáról volt ismert. Hogy utódja hogyan kommunikálja majd a jegybank döntéseit, azt előre nehéz megmondani, de Matolcsynak miniszterként voltak kifejezetten forintgyengítő nyilatkozatai. A jelölését közvetlenül megelőző napokban azonban érezhetően ügyelt arra, hogy a monetáris politikával kapcsolatban higgadtan nyilatkozzon, és inkább ortodox jegybanki hozzáállást vetített előre.

Az erős vagy a gyenge forintot kedvelik?

Simor és Matolcsy másképp gondolkozik a forint árfolyamáról és az inflációról is. Simor mindent alárendelt annak, hogy az MNB küzdjön az infláció ellen, és közelítsen a 3 százalékos inflációs célkitűzéshez. Egyébként a törvény is ezt írja elő, a jegybank feladata az árstabilitás megőrzése, más kérdés, hogy a középtávú célt egészen a közelmúltig nem sikerült megközelíteni. Simor az árfolyamot is annak tükrében nézte, hogy az milyen szint felett akadályozza már a 3 százalékos inflációs cél elérését, és mikor veszélyezteti a pénzügyi stabilitást.

Matolcsy inkább híve a gyenge forintnak, és korábbi nyilatkozataiból az derült ki, hogy az inflációt, mint elsődleges célt szívesen a háttérbe tolná. Pénteki bizottsági meghallgatásán azonban kifejezetten az infláció ellenségének mondta magát, mint mondta, "régen a király kettétörte az aranyat, most az infláció viszi el a pénzt".

A forint gyengítése a mostani szintekről már igen veszélyes volna, több kárt okozna, mint amennyi hasznot az exportra termelő hazai cégeknek hajtana. Bár az árfolyamrögzítés rendszerébe már jóval több, mint százezer család belépett, (ők a forint gyengülése esetén védve vannak), de az adósok többségét továbbra is sújtaná a leértékelődő forint, és a bankok is újabb veszteséget szenvednének el a folyamatosan gyengülő árfolyamnál.

Milyen alacsony lehet a kamat?

Itt megint nagy különbségek vannak az ex- és az új elnök között. Simor az infláció elleni küzdelem jegyében az utolsó pillanatokig kitartott amellett, hogy a kamatszint csökkentése kockázatos játék, ő és két alelnöke rendre a kamat tartása mellett szavazott az elmúlt hónapokban elindult kamatvágási ciklusban.

Matolcsy György és más kormányzati politikusok viszont többször hangoztatták, hogy a gazdasági növekedés érdekében alacsonyabb alapkamatra van szükség, ám ez az ellentét bizonyos mértékben mindig megvan a mindenkori kormányok és a mindenkori jegybanki vezetés között. Arról, hogy újdonsült MNB-elnökként Matolcsy miként nyúl a kamatpolitikához, majd azon a márciusi kamatdöntő ülésen derül ki, amelyen először vesz részt a monetáris tanács élén.

Milyen fegyvereket használnak?

Simor és Matolcsy között ebben a kérdésben - vagyis a nem hagyományos, nem konvencionális eszközök bevetésében - van talán a legnagyobb különbség. A fejlett országok jegybankjai (Egyesült Államok, Japán, az eurózóna országai, Nagy-Britannia) a 2008 őszén kitört válságban nulla százalékra csökkentették a jegybanki kamatot, hogy a nagy reálgazdasági összeomlást elkerüljék azzal, hogy pénzt öntenek a piacra. Ezt a klasszikus jegybanki fegyvert ezzel ellőtték, a gazdaságok még sincsenek jó bőrben. Innen ered az a gondolat, hogy más eszközöket kell bevetni, továbbra is pénzt kell pumpálni a gazdaságba. A bevetett eszközök hatásossága azonban máig kérdéses.

A nem szokványos eszközök közé tartozik például az, amikor a jegybank közvetlenül a vállalatoknak hitelez, vagyis megveszi a vállalati kötvényeket, hogy pénzhez juttassa a bajba került cégeket. Ilyet az MNB eddig nem csinált, de Matolcsy szerint - a korábbi, decemberi-január közepi megszólalásaiból kiindulva - kellene, hogy csináljon. Elvi lehetőségként a jegybank nyomott áron nyújthatna hiteleket a bankoknak is, hogy azok azt továbbadva a vállalatoknak, olcsó hitellel pörgessék a gazdaságot.

Matolcsy újat hozhat a költségvetés megsegítésében is. Az amerikai, valamint az angol jegybank, illetve az eurózóna központi bankja vásárolt és vásárol állampapírokat, ezzel adott országokat (a dél-kelet-európai eurós tagországokat) juttatták pénzhez. Simor elnöksége alatt az MNB csak a legválságosabb időszakban, 2008 végén vásárolt államkötvényeket, akkor sem közvetlenül a kormánytól, hanem bankoktól, hogy az állampapírpiac működőképességének helyreállításához hozzájáruljon.

Matolcsy korábbi nyilatkozataiban nem zárta ki a kormánynak való közvetlen hitelnyújtást, jóllehet ez sértené az úgynevezett monetáris finanszírozás tilalmát, és így beleütközne az EU alapokmányába és a jegybanktörvénybe is. (A monetáris finanszírozást, vagyis azt, hogy a jegybank a közvetlen kötvényvásárlással kölcsönt adjon a kormánynak, azért tiltja az EU, mert ez felelőtlen gazdálkodásra ösztönözheti a kormányokat.) Matolcsy azonban egy január végi megszólalásában már óvatosabban fogalmazott, a pénteki jelölését követő bizottsági meghallgatáson pedig azt mondta, bár van 16 bevethető eszköz, még nem tudja, ezek közül mit érdemes bevetnie az MNB-nek.