Vágólapra másolva!
A Vadnyugathoz hasonlították a bennfentesek a devizapiac működését, miután kiderült: a kereskedők előszeretettel befolyásolják az árfolyamokat, ha az érdekeik úgy kívánják. De tényleg tilosban járnak, amikor néhány fillérrel odébb tolják a grafikont?
Vágólapra másolva!

Nem elég, hogy a devizahitelesek a kamatok és az árfolyamok változásán keresztül ki vannak téve az átláthatatlan piaci folyamatok alakulásának, a jelek szerint alamuszi kereskedők képesek a saját érdekeik szerint megbuherálni a számokat - derül ki a Bloomberg által a héten nyilvánosságra hozott botrányszagú történetből.

A sztori szerint több londoni devizakereskedő arról számolt be a hírügynökségnek, hogy a szakmájukban legalább egy évtizede általános az árfolyamok alakulását jelző viszonyítási számok, a benchmarkok manipulálása, ahogy adott esetben az ügyfelek kárára történő nyerészkedés is.

Az ügy nem előzmény nélküli: tavaly nyáron óriási botrány volt, amikor kiderült, hogy a Barclays óriásbank éveken át manipulálta a világ egyik vezető referenciakamatát, a Libort. Ebbe akkor belebukott a bank vezérigazgatója, Bob Diamond. Nemrég pedig annak a gyanúja vetődött fel, hogy a világ vezető olajcégei birizgálhatták az olajárakat.

Napi 4,7 ezer milliárd dollár

"A devizapiac olyan, mint a Vadnyugat. Jobb, ha a vásárló vigyáz vele" - mondta a Bloombergnek a vállalatoknak devizapiaci szaktanácsadást nyújtó FX Transparency LLC vezetője, James McGeehan. Arra célzott, hogy noha ez a globális pénzügyi rendszer legnagyobb piaca a maga 4,7 ezer milliárd dolláros napi forgalmával, egyben ez a legkevésbé szabályozott is.

A devizapiac napi forgalma a világon (millárd dollár) Forrás: Origo

A Bloomberg forrásai szerint a kifogásolható technikák egyik formája az úgynevezett frontrunning, amikor a kereskedő egy vagy több nagy összegű, tehát az árfolyamot potenciálisan mozgatni képes megbízás tudatában, de még azok teljesítése előtt, a várható hatásukra játszva vesz fel pozíciókat a piacon. Ez tartalmilag hasonló a tőzsde világából ismert bennfentes kereskedéshez.

A cikk szerint a másik, valóban befolyásolásra alkalmas módszer lényege, hogy a napi árfolyam megállapítására szolgáló egyperces délutáni időszak előtt és alatt indítanak olyan tranzakciókat, amelyeknek az árfolyam elmozdítása a célja - és ennek érdekében a különböző bankok egyes kereskedői akár egyeztetik is a stratégiát. (Az ezen időszakban kialakuló árfolyamot nevezik napi záróárnak is, noha a piac valójában nem zár be, a kereskedés éjjel-nappal folyik.)

Az EU háborog

Az Európai Parlament gazdasági és pénzügyi bizottsága sürgette a brit hatóságokat, hogy mielőbb vizsgálják ki az állításokat, és a nemrég létrehozott új brit pénzpiaci ellenőrző szervezet, a Financial Conduct Authority (FCA) már neki is látott a nyomozásnak. Az EU egyes tisztviselői új szabályokat és szankciókat terveznek, és az amerikai szenátus illetékes bizottsága is felvette a kapcsolatot az ottani pénzügyminisztériummal.

Kérdés, hogy az efféle trükközésnek lehetett-e hatása - mondjuk - a magyarországi devizaadósok terheire. "Az utóbbi évek forintpiaci hullámzásait elnézve érthető felvetés, hogy ha tényleg voltak manipulációk, vajon befolyásolhatták-e a forint árfolyamát. De itt annyira apró elmozdulásokról van szó, hogy efféle mesterkedésektől aligha lett bárkinek is magasabb a törlesztőrészlete" - mondta kérdésünkre Somi András, a KBC Securities vezető elemzője.

Az sem egyértelmű ugyanakkor, hogy a Bloombergnek leírt módszerek mindegyike törvénybe ütköző. Egyelőre a brit felügyelet is csak vizsgálódik, és beszéltünk olyan magyar szakemberrel, aki szerint jobbára a normál piaci működés egyes elemeinek félreértéséről lehet szó.

Mindenki spekulál

"Az összebeszélés különböző cégeknél dolgozó kereskedők között valóban nem illő, az írott és íratlan szabályok szerint sincs rendben. De a többi nem manipuláció, hanem bevett magatartás, együtt jár a piac működésével. Itt mindenki spekulál, van, aki két percre, van, aki egy évre előre, másképp nem lehet megélni" - magyarázta érdeklődésünkre Kolba Miklós, az ING 20 éve a szakmában dolgozó devizakereskedője.

Kolba szerint még a frontrunningnak is van olyan elfogadható mértéke, ami semmi mást nem szolgál, mint hogy a kereskedő bebiztosítsa magát a veszteség ellen. "Ezzel még nem mozdítja meg érdemben az árfolyamot. Márpedig piacbefolyásolásról csak akkor lehet beszélni, ha azt teszi. De ahhoz borzasztó sok pénz kell, annyi, amennyi egy-egy kereskedőnek aligha van" - mondta Kolba Miklós.

Ezzel sokban egybevág az ismert gazdasági újságíró, Felix Salmon bejegyzése a Reuters hírügynökség internetes oldalán vezetett blogjában. Ami kiderült, abban szerinte nem sok meglepő van. A nagy intézményes befektetők ugyanis nem alkalmaznak saját kereskedőket, hanem jellemzően bankoknak adnak megbízást, ha nagyobb mennyiségű devizát kell vásárolniuk. Mégpedig gyakran úgy, hogy adott nap "zárásakor" érvényes devizaárfolyamon kérik végrehajtani az ügyletet.

Filléreken is lehet nagyot nyerni

Mivel a záróárfolyam a már említett egyperces időszak tranzakcióinak átlagolásával jön ki, előfordulhat, hogy kedvezőbb, mint a tényleges árfolyam, amelyen a kereskedő végrehajtja a vásárlást - így a bank bukik az üzleten (igaz, szerencsés esetben ugyanígy nyerhet is). Az esetleges veszteség ellen biztosítja be magát a kereskedő, amikor egy másik, a kellő pillanatban végrehajtott tranzakcióval a számára előnyös irányba mozdítja az árfolyamot - írja Salmon. De hozzáteszi - szintén a Vadnyugatot emlegetve -, hogy ez valóban történhet az ügyfél érdekei ellenében.

Filléres különbségekről beszélünk, de kétségtelen, hogy ha valaki direkt erre játszik, kellően nagy tőkeáttétellel kis elmozdulásokon is nagyon sok pénzt kereshet. De nem is ezért tűnik az ügy mégis nagy horderejűnek, hanem azért, mert azokra az igazodási pontnak számító adatokra, amelyeket állítólag befolyásoltak, hatalmas vagyonok, eszközállományok értékelése épül - magyarázta Somi András.