Vágólapra másolva!
A világgazdaságra még mindig az amerikai gazdaság van a legnagyobb hatással, ha ott beindul a növekedés, az pozitívan hat Európára, és benne Magyarországra is. Most egymást érik a meglepően jó amerikai gazdasági adatok, de azért nem árt óvatosnak lenni.
Vágólapra másolva!

Az Egyesült Államok a korábbi gyorsbecsléshez képest sokkal jobban teljesít: nem is 2,8, hanem 3,6 százalékkal növekedett a GDP a harmadik negyedévben. Mivel már a 2,8 százalék is meglepte az eredetileg 2 százalékot váró elemzőket, joggal merülhetett fel a kérdés a piacon: már vége a válságnak, vagy szükség van még az amerikai jegybank élénkítő programjára?

Az amerikai gazdaság élénkülésére ráadásul több jel is utal. A csütörtöki adatok szerint az elmúlt héten 298 ezer munkanélkülisegély-kérelmet adtak be, ami 22 ezerrel kevesebb a vártnál. A pénteki adatok ráerősítettek erre: 7 százalék alá csökkent a munkanélküliség az USA-ban, és valamivel több új munkahely jött létre, mint amennyire számítottak. Emellett a fogyasztók hangulatát vizsgáló Reuters-Michigan index is jobb lett a vártnál, miközben az amerikai kis- és középvállalkozások hat éve nem látott mértékben kezdték el felvenni a hiteleket, ami szintén a biztató jövőre utal.

Az amerikai gazdaság – válság ide vagy oda – még mindig a legfontosabb a világgazdaság alakulása szempontjából. Ha ott beindul a növekedés, az pozitívan hat Európára, és benne Magyarországra is.

Nagyobb a füstje?

A fenti adatok pedig arra engednek következtetni, hogy az Egyesült Államok gazdasága kikecmergett a hatodik éve tartó válságból.

Azt viszonylag könnyű megmondani, hogy mikor betegszik meg az ember, ám azt már annál nehezebb, hogy mikortól számít egészségesnek. Hasonló a helyzet a gazdasággal is. A világgazdaság megbetegedését a Lehman Brothers 2008 szeptember 15-ei csődjéhez szokás kötni, habár tünetek már az amerikai ingatlanpiaci buborék 2007-es kipukkanása óta mutatkoztak.

A válság végét kikiáltani egyelőre azért vakmerőség, mert nincs ember, aki teljes bizonyossággal meg tudná mondani, hogy az amerikai növekedés egészséges, vagy csak a jegybanki infúzión látszik stabilabbnak a beteg állapota. A harmadik negyedéves GDP-adatok bár nagyon pozitív meglepetést okoztak, alaposabb vizsgálatuk bőven ad okot az óvatosságra.

A Reuters szerint a részletes GDP-adat legfőképpen azért változott, mert a magánberuházások sokkal nagyobb mértékben nőttek, mint ahogy a gyorsbecslésnél látták. Ennek hátterében elsősorban a készletek felhalmozása áll: a várt 86 milliárd dollár (18 900 milliárd forint) helyett 116,5 milliárd (25 600 milliárd forint) lett a készletezés. Ez röviden azt jelenti, hogy a cégek inkább felhalmozzák az áruikat ahelyett, hogy eladnák őket – írta a Reuters, majd idézte Dan Alpertet, a New York-i Westwood Capital befektetési bank közgazdászát, aki úgy kommentálta az adatot, hogy „nagyobb a füstje, mint a lángja”.

„Ha túl nagyra nő a készleted, akkor nem termelsz, hanem ebből élsz” – fordította le Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője, hogy miként foghatja vissza a készletnövekedés a következő időszak növekedését. Az elemző szerint azonban az amerikai gazdaság állapotát tükröző hangulatindexek vagy a munkanélküliségi adatok javulásról árulkodnak, így összességében nem lát nagy problémát abból, hogy a készletnövekedést javították fel.

Infúzióval már megy

Miközben a GDP-növekedés főszámát jelentősen javították, több almutatót is rontott az adatokat vezető amerikai kereskedelmi minisztérium. Enyhén rosszabb lett a lakossági fogyasztás és az export is, miközben az import növekedett. Az amerikai fogyasztásnak óriási jelentősége van a gazdaságban, ugyanis az teszi ki a GDP felhasználásának több mint kétharmadát. Az adatok pedig azt mutatják, hogy az amerikaiak fogyasztása 2009 vége óta a leglassabb ütemben bővült.

Egyik oldalról tehát visszatért a növekedés, másik oldalról viszont sok még a kérdőjel a fenntarthatóságát illetően. Ilyen körülmények között kell tojástáncolnia az amerikai jegybanki funkciókat ellátó Fednek, amely 2012 ősze óta havi legfeljebb 85 milliárd dollár értékben vásárol a kötvénypiacon, hogy a leszorított kamatokkal segítse a növekedést. Lényegében bizalmat kölcsönöz a befektetőknek, mert azt üzeni, hogy ha baj lenne, lesz, aki megvegye a papírokat. Ezt a mesterséges bizalmat veszi át a piac önbizalma, ha beindul a növekedés, de egyik végletbe se szabad beleesnie a Fednek. Ha túl sokáig önti a pénzt a piacokra, azzal az inflációt veszélyezteti, ha túl hamar száll ki, akkor ismét a kockázatkerülés uralhatja el a befektetők gondolatait.

A növekedési adatok Németh Dávid szerint már indokolják, hogy a Fed visszavegyen a pénzpumpálásból, már csak azért is, mert úgyse sokat használ már a növekedésnek. Az elemző egy kimutatásra hivatkozva azt mondta, a Fed első (2008. novemberi) lazítási programja 70-80 százalékban eljutott a reálgazdasághoz, a második (2010. novemberi) már csak 20-40 százalékban. A harmadik program (2012. szeptemberi) idején a gazdaságba pumpált pénznek már csak a 10-20 százaléka jutott el a reálgazdasághoz, a többi a pénzpiacokra áramlott. Ez nem segíti a növekedést – mondta Németh Dávid, aki szerint a Fed lassan megpróbálhatja, hogy fokozatosan elzár a pénzcsapból.

Emiatt aggódnak a befektetők is, ezért jöhetett létre az a furcsa helyzet, hogy a meglepően jó GDP-adatra eséssel reagált a tőzsde. Azzal ugyanis, hogy helyreállni látszik a növekedés, arra számítanak, hogy a Fed elkezd kihátrálni a pénzpumpálásból. Nem csoda, hogy nehéz határozottan kimondani, hogy meggyógyult a beteg, miközben még csak a gyógyszeradagból kezdenének visszavenni.

Inkább vége

„Úgy-ahogy vége a válságnak” – mondta viszont Németh Dávid. A növekedési adatok azt jelzik, hogy a visszaeséssel járó időszaknak valóban vége, de az elemző óvatos maradt: abból a szempontból ugyanis nincs vége a válságnak, hogy a világ még mindig el van adósodva.

„Az adóssághalmok megvannak, csak egy részük átkerült a magánszektorból az állami szektorba” – mondta. Emiatt szerinte rövid távon nehezen fognak tudni növekedni a fejlett gazdaságok, a piacok pedig a „japán szindrómától” tartanak, ami a magas eladósodottság mellé párosuló stagnálást jelenti. Japán az 1990 évek eleje óta képtelen érdemi növekedésre, miközben 200 százalék fölé került az államadósság mértéke.

Somi András, az Investor.hu vezető elemzője szerint a befektetők „mintha nem tudnák eldönteni, hogy sírjanak vagy nevessenek”. A pénteki jó munkaerő-piaci adatokra a pénzpiacok először eséssel reagáltak – ebben nem volt semmi meglepő, mert a Fed kivonulásától való félelem ezt a reakciót szokta előhozni a jó adatokból. Pénteken viszont nem a szokásos esés jött: az árfolyamok néhány percen belül visszafordultak, hirtelen visszaerősödtek.

Somi András szerint alapvetően két magyarázat lehetséges. Az első szerint a piacok gondolkodása most fordult át félelemből örömbe: már nem a Fed kivonulása miatt félnek a befektetők, hanem örülnek annak, hogy erős a gazdaság. Vagy az adatok boncolgatásából az derült ki számukra, hogy mégse olyan jó a helyzet. Az elemző szerint utóbbi mellett szólhat, hogy az amerikai kormányzat októberi leállása megkavarhatta az adatokat.

Az elemző határozottan állította, hogy vége van a válságnak. Igaz, hozzátette, hogy ezt az Egyesült Államokra érti, és ez még nem jelenti azt, hogy tökéletes állapotban lenne a gazdaság. Egy közgazdasági hüvelykujjszabály szerint körülbelül 15 évente jön egy válság. Ez alapján lehet, hogy egy évtizedet kell várni a következőre.