Miért engedékenyek az írekkel azok, akik szigorúak a magyarokkal?

írország, eu, válság, gazdaság, ír zászló, térkép, európa, dublin
2010-11-03 ZOETERMEER - **ILLUSTRATION** The National flag of Ireland, in the capital Dublin, Europe. ANP XTRA LEX VAN LIESHOUT
Vágólapra másolva!
Írország előbb került ki a bóvliból, mint Magyarország, pedig nagyobbat buktak a válságban, nagyobb mentőövre volt szükségük, és nagyobb adósságban is ülnek, mint Magyarország. Ehhez az IMF–EU-program megszorításokkal járó végrehajtására is szükség volt.
Vágólapra másolva!

„Ha van olyan európai ország, amelynek van lehetősége kihúznia magát a válságból, az Írország” – írta meg véleményét a Dublinban élő Robin Gardiner, amikor azzal kerestük meg, mi Írország titka.

Magyarország és Írország az európai adósságválság két gócpontja volt, amelyeket elsőkként süllyesztett volna el a krízis, ha az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nem segít. Most azonban Írország sikerrel fejezte be az IMF-programot, minden nagy hitelminősítő befektetésre ajánlja az állampapírjait, a kockázatossága miatt fizetendő felár jelentősen csökkent, és még ha a Kánaán ott sem jött el, minden adott a tartós növekedéshez.

Ezzel szemben Magyarország mindhárom hitelminősítőnél spekulációs, a köznyelvben bóvli kategóriában van, két és félszer akkora a kockázati felára, mint az íreknek, holott több fontos mutatóban sokkal jobb adatokat tud felmutatni, és összességében a visszaesés sem volt akkora, mint a szigetországban.

Magyarország GDP-je 4,4 százalékkal kisebb, mint 2007-ben volt, Írország viszont ennél nagyobb mértékben, 7 százalékkal zsugorodott. A magyar költségvetés csak 2013-ban szabadult ki az uniós deficiteljárás alól, az emberek így hozzászokhattak az állandó túlköltekezéshez.

Írország viszont extrém kilengéseket mutatott be: a válságig sokkal stabilabban gazdálkodott, többletet termelt, a válságban viszont rengeteget költött, 2010-ben például a GDP több mint 30 százaléka volt a hiány, és még tavaly is 7 százalék fölött volt. Ennek megfelelően alakult az államadósságuk is: a válság előtt 25 százalék közelében volt az adósságráta, tavaly ehhez képest az ötszörösére, 124,4 százalékra nőtt a túlköltekezés miatt. Ehhez képest a 80 százalék körül ingadozó magyar adósság egész kezelhetőnek tűnhet.

Bóvli

A mutatók ellenére a két országot épp ellenkezőleg kezelik a piacon. Írországot a három nagy hitelminősítőből utolsóként a Moody’s is felminősítette múlt pénteken, így már mindhárom intézetnél befektetésre ajánlott az ország által kibocsátott állampapír. A Moody’s az indoklásában a felminősítést két fő okra vezette vissza: egyrészt arra, hogy az ír gazdaság potenciális kibocsátása javul, másrészt az írek sikeresen szálltak ki az EU-IMF-programból úgy, hogy javult az ír állam fizetőképessége és a piaci finanszírozáshoz való hozzáférése.

Ezzel szemben Magyarország nemcsak, hogy bóvliban van, de még negatív kilátás alatt is tartja a Moody’s, igaz, legutóbb egy éve, 2013. február 8-án vizsgálták felül a magyar minősítést. Az akkori indoklás elismerte a kormány erőfeszítéseit a költségvetési hiány és az adósság leszorítására, de kritikusan azt írták, hogy az ennek elérésére tett intézkedések lefojtják a növekedést. A gyenge növekedés pedig az adósság-visszafizetési képességet rontja, ráadásul bizonytalan, hogy Magyarország mennyire képes ellenállni egy hirtelen piaci sokknak.

Az okok, amelyeket a hitelminősítő felhozott a negatív kilátás és a bóvli minősítés fenntartása mellett, nem sokban változtak azóta. A kormány 3 százalék alatt tartja a hiányt, de közben a beindult növekedés gyakorlatilag csak a jó mezőgazdasági termésnek köszönhető, és az államadósság sem csökkent érdemben. A sérülékenységet pedig mutatja, hogy a jó piaci hangulat ellenére az euró árfolyama 300 forint fölött jár. A magyar állampapírok kockázatosságát kifejező CDS-mutató 250 pont körül volt pénteken egy ötéves papírnál, Írország ugyanilyen mutatója 100 pontnál volt – ami azt jelzi, hogy az íreknek sokkal kevesebbet kell fizetniük azért, hogy megnyugtassák a befektetőket. Sőt, Írország jelenleg olyan áron tud 10 éves állampapírt kibocsátani, amilyet még a válság előtt sem láttak.

Összecsukló ingatlanpiac

Az eltérő megítélés visszavezethető a két ország válságának okaira, és az azokra adott válaszokra. Írország példásan gazdálkodott a válság előtt. Az utóbbi évek költekezésének pedig lényegében egy fő oka volt, az ír bankválság kezelése. Az eurózónához való csatlakozásuk után az írek a korábbinál jóval olcsóbb hitelekhez juthattak, amely nagyra fújta a lakásvásárlási kedvüket, olyanok is vásároltak lakást hitelből, akik normális körülmények között nem kaphattak volna kölcsönt. Amikor 2007-2008-ban kidurrant az ingatlanpiaci lufi, a bankok ott álltak rengeteg nem fizető lakáshitellel.

2008 szeptemberében az ír kormány garanciát vállalt a bankok szinte összes hitelére, majd elkezdték eurómilliárdokból feltőkésíteni a megroggyant bankokat. A feltőkésítési terv során állami irányítás alá vonták a legnagyobb bankokat, és megegyeztek a pénzintézetekkel, hogy több pénzt fordítanak az első lakást vásárlók, illetve a vállalkozások hitelezésére. Közben 12 hónapos moratóriumot hirdettek a lakások elárverezésére. Ez a megoldás azt a célt szolgálta volna, hogy tompítsák a válság hatásait a hirtelen beszűkült hitelezés élénkítésével.

Megszorítások

A gyorsan elköltött hatalmas összegek miatt Írország kiszorult az állampapírpiacról, ezért az EU és az IMF segítségét kérte. Az Európai Bizottság adatai szerint 2010 novemberében az IMF 22,5, az EU 45, Írország maga pedig 17,5 milliárd eurót tett abba az összesen 85 milliárdos (25 500 milliárd forintos) kalapba, amelyből három év alatt talpra állították az ír gazdaságot. Csak az EU-IMF 67,5 milliárdját nézve is a csomag több mint háromszor akkora, mint a 20 milliárdos magyar mentőcsomag volt.

Az igazi különbség azonban nem a mentőöv méretében volt, hanem abban, ahogy a programot végrehajtották. Az éves során közel 25 ezer embert elküldtek a közigazgatásból, csökkentették a nyugdíjakat, közalkalmazottak bérét és a munkanélküli segélyt, 2 százalékponttal emelték az áfát és több lépcsőben megemelték a dohány és az alkohol adóját. 2011 februárjában 1 euróval csökkentették a minimum órabért, de júliusban már vissza is állították az eredeti 8,65 eurós szintet (2600 forint óránként).

Az EU-IMF-program 2013-ban ért véget, ezen idő alatt a 2013-as GDP közel 10 százalékát, nagyjából 5000 milliárd forintot elérő megszorítást hajtottak végre úgy, hogy közben mindig sikerült elérni a kitűzött deficitcélokat. A piacok értékelték az erőfeszítéseket, és a tetemes adósság ellenére is Írország képes kötvényeket értékesíteni a piacon. Az Európai Bizottság előrejelzése szerint Írország idén utoléri, jövőre pedig lekörözi Magyarországot a növekedésben.

Az IMF egyik közgazdásza tavaly októberben megvizsgálta, az egyes költségvetési kiigazítási formák hogyan hatnak a növekedésre. A magyar példán azt találta, hogy a GDP 1 százalékát érő megszorítás az alanyi jogú támogatások (például állami nyugdíj) és a célzott transzferek (például segélyek) esetén a leghatékonyabb, ugyanis ekkor esik legkevesebbet a növekedés. A legrosszabb viszont az, ha a kormányzati beruházásokból vesznek vissza, és a második legrosszabb, ha a vállalatokat terhelik meg adókkal. Az ír válságkezelés nagyobb hangsúlyt fektetett az első két típusra, a magyar kormány azonban a vállalatok adóztatásával fedte be a költségvetési lyuk jó részét.

Írország sikere a bankjaitól függ

Írország pénzügyei a piaci jelzések szerint rendben vannak, de az eredeti probléma, az ingatlanpiac továbbra is lassan gyógyuló betegség maradt. Mivel mesterségesen késleltették a kilakoltatásokat, a bedőlt lakáshitelek tavaly feltorlódtak. Az EU-IMF létrehozott egy vizsgálóbizottságot éppen azért, mert szerintük „abnormálisan kevés” kilakoltatás volt ahhoz képest, hogy milyen fizetési gondjai voltak az íreknek. A vizsgálat aztán az ír Independent cikke szerint megállapította, hogy épp tavaly nyáron kezdett felpörögni a kényszerértékesítés. 1500 olyan lakáson ülnek a bankok, amelyet nem tudott fizetni az adós, és százával indultak az újabb kilakoltatási eljárások.

Az ír lap korábbi cikke szerint összesen 26 ezer kilakoltatásra lehet számítani, amely miatt 2014-ben még tovább eshetnek a lakásárak Írországban. A súlyos késedelemben lévő lakáshitelek aránya több mint 14 százalék (Magyarországon 18 százalék fölött), amely miatt az ingatlanpiac még okozhat kellemetlen meglepetéseket.

Az ír jegybank szerint az egyik nagybanknak még jelentős tőkepótlásra lehet szüksége. Márpedig Írországban a bankok súlya durván kétszer akkora a gazdaságban, mint Magyarországon, ezért jóval fontosabb, hogy jól működjenek. A GDP közel 10 százalékára rúg a pénzügyi szektor mérete, míg Magyarországon csak 4-5 százalék. Robin Gardiner megfogalmazásával: „Írország sikere össze van kötve a bankjainkkal.”