Ilyen olcsó nyugdíjat még nem látott

An elderly womam sits in a subway begging for money in Sofia downtown on April 3, 2013. Bulgaria's caretaker cabinet approved Wednesday a set of employment subsidies and small one-off payments for the poorest in a bid to calm social tensions ahead of snap elections next month. The administration, appointed after a wave of street protests toppled the previous government in late February, redirected over 41 million leva (23 million euros, $27 million) from different ministries to help the most vulnerable parts of society. AFP PHOTO / NIKOLAY DOYCHINOV

A jegybank megelégelte a drága biztosításokat, júliustól ezért költségplafont vezet be, és a pénz befektetésére is elvárásai vannak. Ez jó hír annak, aki a jövőben kezd spórolni a nyugdíjára, de aki már vett egy drága terméket, az nagy valószínűséggel benne is ragad.

Katalin tavaly nyár végén kötött egy 24 éves nyugdíjbiztosítást. Azért 24 éveset, mert a most érvényben lévő 65 éves nyugdíjkorhatárt ennyi idő múlva éri majd el, addig pedig havonta nagyjából 60 ezer forintot félretesz, hogy legyen majd egy rendes nyugdíja.

Amikor a szerződést aláírta, még nem tudhatta, hogy a kormány néhány hónappal később 20 százalékos adókedvezményt ad majd a nyugdíjbiztosításokra, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) pedig a maga eszközeivel kiterjeszti a pénzügyi rezsicsökkentést ezekre a szerződésekre, és a korábbinál olcsóbbá teszi az öngondoskodást. Katalin elég rosszul járt: az állam zsebében hagy évente 130 ezer forintot, mert az adókedvezmény csak a 2014. január 1. után megkötött biztosításokra vonatkozik, és ahelyett, hogy a biztosítója – a friss jegybanki elvárásnak megfelelően – évente legfeljebb 3,5 százalékos költséget vonhatna le tőle, 4,5 százalékkal terheli meg a megtakarításait.

Mivel általában nagyon nem éri meg kiugrani egy már futó életbiztosításból, amelynél már kifizették a biztosítási ügynök szinte az egész futamidőre járó nem csekély jutalékát, de maga a megtakarítás még keveset tudott gyarapodni, egyetlen dolog vigasztalhatja: járhatott volna sokkal rosszabbul is. Az általa kötött biztosítás (a maga 4,5 százalékos teljesköltség-mutatójával) ugyanis nem tartozik a legdrágább termékek közé, van a piacon évi 8-9, de akár 10-11 százalékos évi teljesköltség-mutatóval rendelkező nyugdíjbiztosítás (TKM) is. Ez utóbbiak mögött olyan irreálisan magas értékesítési jutalékok vannak, amelyek miatt szinte lehetetlen, hogy a leendő nyugdíjas jól járjon, hiszen ehhez hosszú távon és tartósan két számjegyű befektetési hozammal kellene gyarapodnia a félretett pénzének.

Mi az a TKM?

A teljes költség mutatót 2009-ben, az akkori Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete ajánlására, a biztosítók saját maguk vezették be az akkor már sokaknak csalódást okozott unit-linked biztosítások jobb átláthatósága és összehasonlíthatósága érdekében. A TKM egy olyan mutató, amely egy számban mutatja meg, hogy az adott szerződés mennyire olcsó vagy drága. Ha valaminek 5 százalékos a TKM-je, akkor annak a biztosításnak évente legalább 5 százalékos hozamot kell hoznia ahhoz, hogy a biztosított egyáltalán a pénzénél legyen, vagyis legalább azt visszakapja majd a tartam végén, amit az évek során biztosítási díjban befizetett. Ahhoz viszont, hogy nyerjen is a befektetésen, 5 százalékos TKM esetén évi 5 százaléknál magasabb hozamot kell produkálnia a szerződés mögött álló befektetési alapoknak.

Ezeket az elrugaszkodott díjakat akarja letörni a jegybank a most közzétett ajánlásával, amelyben július 1-jétől azt várja a biztosítóktól és a biztosításközvetítőktől, hogy az eddiginél olcsóbban adják, és tegyék átláthatóbbá a befektetési alapokhoz kötött, úgynevezett unit-linked termékeiket. A legrövidebb, 10 éves nyugdíjbiztosításoknál 4,25 százalékos lesz a TKM plafonja, a 15 éves szerződéseknél 3,95 százalékos, a 20 éves biztosításoknál pedig legfeljebb 3,5 százalékot lehetne elvonni. Nyomós indokkal, külön indoklással el lehet majd ettől térni, de maximum két százalékponttal kúszhatnak feljebb a költségek.

Aki tehát éppen azon gondolkozik, hogy milyen nyugdíjcélú befektetést indítson az állami nyugdíjrendszer egyébként rohamosan romló hosszú távú kilátásai miatt, az az új MNB-ajánlás tükrében mindenképpen nézzen szét a piacon, nézze meg például a Magyar Biztosítók Országos Szövetsége (Mabisz) honlapján elérhető összes unit-linked biztosítás TKM-jét. (A mostani listában csillaggal jelölik a nyugdíjbiztosításokat, júliustól TKMny lesz a jelölésük.) Lehet, hogy érdemes 1-2 hónapot várnia is, hogy a biztosítók átárazzák a termékeiket, vagy kijöjjenek akár teljesen új, olcsóbb, jobb biztosításokkal, és elinduljon egy egészséges verseny.

Mindig a biztosítás a legdrágább

A jegybank ajánlása nem lesz kötelező, de mint Nagy Koppány, a biztosítók, pénztárak és pénzügyi vállalkozások felügyeleti igazgatója elmondta, reményeik szerint a biztosítók többsége át fogja ezeket venni, mert előzetesen konzultáltak velük, és figyelembe is vették az érveiket. Ezt egyébként az egyik nagy biztosító életbiztosítási vezetője ugyanígy mesélte az Origónak, hozzátéve, hogy a jegybanki költségplafonok nyilván szűkítik a mozgásterüket, de vállalhatók.

Ugyanakkor az is igaz, hogy hiába igazodnak majd az MNB elvárásaihoz az új nyugdíjbiztosítások, ez nem fogja felülírni azt az alapvető tételt, hogy a különböző előtakarékossági formák közül mindig a nyugdíjbiztosítások lesznek a legdrágábbak. Ezeket ugyanis el kell adni az embereknek, ez pedig nem megy többszöri személyes találkozó és általában hosszas rábeszélés nélkül, aminek ára van. Ezért cserébe viszont nem pusztán egy befektetést vásárol az ember, hanem jó esetben egy hosszú távú pénzügyi tanácsadást is, és fedezetet bizonyos kockázatokra, halálra, rokkantságra vagy különböző betegségekre. A biztosítások költségeiben (a TKM mutatóban is) ezeknek a kockázatoknak az ára is megjelenik: minél nagyobb összegű haláleseti kifizetést igényel valaki, annál drágább lesz a termék. Ez olyan szempont, amely miatt eltérhetnek a biztosítók az MNB ajánlásától, és legfeljebb 2 százalékponttal túlléphetik a költségplafont.

A jegybank azt számolta, hogy pillanatnyilag – tehát még az ajánlás átültetése előtti állapotban – egy nyugdíjbiztosítás kétszer-háromszor drágább az alternatív megoldásokhoz képest. Egy 15 éves szerződést vizsgáltak meg önkéntes nyugdíjpénztár, nyesz-számla (ez a bankoknál nyitható nyugdíj-előtakarékossági számla, amely tulajdonképpen egy speciális értékpapírszámla) és nyugdíjbiztosítás esetében. Az önkéntes pénztár költségszintje 1,87 százalék lett, a nyesz-számláé 0,73, a biztosításé pedig 2 és 6 százalék közötti.

Más kell a profiknak

Ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek a nyesz-számla az ideális. Igaz, hogy ez a legolcsóbb, de itt kell a legönállóbbnak lenni, hiszen mindenki a maga ura, saját maga dönt a befektetéseiről, és viselnie is kell ennek következményeit. Egyébként itt is felmehetnek a költségek a már említett 0,73 százalékos szintről, ha ugyanis valaki sokat variálja a portfólióját, extrém befektetési aktivitást mutat, akkor már 3,3 százalékos költséget számolt a jegybank.

Az önkéntes pénztár relatíve olcsó és kényelmes: bizonyos befektetési lehetőségek között választhat az ember, de nem kell profinak lennie. Egyszerű a csatlakozás is, még akkor is, ha valaki önállóan teszi ezt meg, és nem a munkáltatója lépteti be valamelyik pénztárba, de azért ez feltételez már némi tudatosságot és felelős gondolkodást, ami nélkül igazán széles tömegeket mégiscsak a rábeszélés, a személyes ügynöki munka mozgat meg.

Ezért is nagyon fontos a jegybanki ajánlás azon eleme, amely a biztosításközvetítőkre vonatkozik. Nagy Koppány ugyanis azt ígéri, hogy az MNB a jövőben sokkal jobban fogja figyelni, hogy valóban olyan terméket adnak-e el az ügynökök, amelyek az adott ügyfél igényeihez a legjobban passzolva a legolcsóbbak-e, és ha valami drágábbat próbálnak rájuk sózni, azt alaposan meg kell tudni indokolni. „Szakmai hibának” fogják tekinteni azt, amit az ügyfél esetleg átverésnek érezhet, és ennek már komolyabb szankciói lehetnek.

Kampányok indultak

Mivel az adókedvezmény és a költségek mellett a befektetési hozam az a másik elem, ami a legjobban szokta érdekelni a nyugdíjra takarékoskodókat, erre is van jegybanki ajánlás. Júliustól az MNB elvárja, hogy a biztosítók a befektetéseknél vegyék figyelembe a biztosítottak életkorát és életciklusát, a nyugdíjkor felé haladva egyre kevésbé kockázatos eszközökbe fektessék a pénzt, tegyék világossá, hogy ki viseli a kockázatokat, és választási lehetőségként minden nyugdíjasnak kínálják fel a valódi nyugdíj-kiegészítést jelentő járadékszolgáltatást is az egyösszegű kifizetések mellett. Mindez a válság után pár évvel különösen jogos, hiszen pont a unit-linked biztosítások voltak azok, amelyek például a 2009-es hatalmas tőzsdei áresések következtében sok hazai leendő nyugdíjas vagyonát leapasztották. Utána szerencsére visszajöttek a befektetések, de azért komoly lecke volt ez azoknak, akik felkészületlenül vagy az ügynökök fals jóslataira hagyatkozva ugrottak bele egy hosszú távú elköteleződést igénylő szerződésbe.

A nagyobb szigor most azért is jókor jön, mert a biztosítók és üzletkötőik éppen mostanában indítottak új kampányokat. Az év eleji adóváltozások – vagyis, hogy januártól már az újonnan kötött nyugdíjbiztosításokra is ugyanúgy 20 százalékos adókedvezmény jár, mint a nyugdíjpénztári vagy a nyesz-számlás befizetésekre – rég nem látott lendületet adtak az ügynöki társadalomnak.

Sajnos a villámgyors sikereket remélő üzletkötők is újra a placcon vannak, és például a régebben kötött biztosítások felmondására és egy új megkötésére biztatják a kevésbé járatos biztosítottakat. Ilyenkor nem árt résen lenni: pusztán az az érv, hogy az új szerződésre már adókedvezmény jár, és esetleg olcsóbb is a réginél, még nem minden esetben jelenti azt, hogy a cserével jobban jár az ember. Sőt az esetek többségében inkább jó nagyot bukik azzal, hogy még egyszer megfizeti az ügynöki jutalékot.