<P>Érdemi konszenzus nélkül módosul a Munka törvénykönyve </P>

Vágólapra másolva!
Csak részletkérdésekben egyeztek meg a szakszervezeteknek és a munkaadói érdekképviseleteknek a Munka törvénykönyve uniós jogharmonizációval kapcsolatban. Nem alakult ki egységes álláspont a munkaidő-keretről, a túlóráról és a heti pihenőidőről sem. Az eldöntetlen kérdésekben a kormány saját hatáskörében dönt.
Vágólapra másolva!

Az Országos Munkaügyi Tanács (OMT) pénteki ülésén a munkaadók és a munkavállalók megegyeztek abban, hogy a dolgozókat évente maximálisan 44 napnyi időtartamban lehessen más munkahelyre átirányítani; a munkaadói és kormányzati oldal eredetileg 60 napot javasolt. Egyezségre jutottak abban is, hogy az átirányítás, a kirendelés és a kiküldetés éves együttes időtartama maximálisan 110 nap lehet. A munkavállalói oldal eredeti igénye a 80 napra történő korlátozás volt.

A felek megegyeztek arról, hogy a csoportos létszámcsökkentésnél csak a vezetőket számítsák be a többi dolgozón kívül a leépített létszámba, a nyugdíjas munkavállalókat ne. A szakszervezetek azt szerették volna elérni, hogy a nyugdíjasokat is figyelembe kelljen venni abban a létszámban, amelynél már csoportosnak számít a létszámleépítés. Végül csak annyit sikerült elérniük, hogy a leépítendő vezető beosztásúakkal is számoljanak a csoportos elbocsátásoknál. A munkáltatói oldal elfogadta azt a szakszervezeti javaslatot, hogy munkaerő-kölcsönzésnél a munkáltatóknak tájékoztatást kelljen adniuk a munkavállalói képviseleteknek.

Nem jött létre egyezség a munkaidőkeret témakörében. A szakszervezetek fenntartották igényüket a jelenlegi kéthónapos munkaidőkeretre, azzal, hogy speciális munkaidő-beosztásoknál kollektív szerződés esetén maximálisan egy éves keret határozható meg. A munkaadói oldal ugyanakkor más alkutényezőket is figyelembe véve nem engedett abból, hogy átlagosan négy hónapra emeljék a munkaidőkeret mértékét, a speciális munkaidő-beosztásoknál pedig hat hónapra. A kollektív szerződés esetén egyéves keretre tartottak igényt a munkáltatói érdekképviseletek. A munkaidőkereten belül átlagosan kell megfelelniük az uniós irányelveket kielégítő maximális heti 48 órás munkaidőnek. A négy hónapnyi keret lehetővé tenné, hogy két hónapig heti hat alkalommal túlóra nélkül 12-óráztassák a dolgozókat, igaz aztán két hónapig heti hat alkalommal csak négy órát kellene dolgozniuk, ha a pihenőnapokat pénzben megváltja a munkáltató.

Fennmaradt a különbség az éves túlórakeret meghatározásában is. A szakszervezeti oldal annyit elfogadott volna, hogy a jelenlegi éves 144 órás keretet 200 órára, kollektív szerződés esetén 300 órára emeljék.

A munkáltatók elsőként az éves korlát bevezetését sem akarták tudomásul venni, hivatkozva arra, hogy az uniós irányelveknek megfelelő, a túlórával együtt számított, napi maximálisan 12 órás munkaidő, illetve ugyancsak az uniós elvek szerint meghatározott, a munkaidőkeret átlagában heti 48 órás munkaidő megfelelő korlátokat ad. Később már elfogadták volna az általános, éves 300 órás túlórakorlátot, ha a kollektív szerződésekben ez 400 órára emelhető

lenne. A heti pihenőidőnél a munkavállalói oldal fenntartotta igényét arra, hogy a jelenlegi 42 órás legkisebb heti pihenőidőt 48 órára növeljék. Szerintük e nélkül a munkáltatók rendszeresen hatnapos munkaheteket alkalmaznak majd. A munkaadói oldal ugyanakkor az uniós irányelvekre és a gyakorlati igényekre hivatkozva 35 órára kívánta csökkenteni ezt a mértéket. A kormányzati oldal a legutóbbi törvénymódosítási javaslatában a szakszervezeti igényeket is figyelembe véve, 40 órát jelölt meg.

A kormányzati oldal képviselője az ülésen rámutatott: a jelenlegi Munka törvénykönyve szerint akár tíznapnyi munkavégzés is elrendelhető speciális esetekben. A módosítás ezt korlátozná hat napra. Mindez viszont nem jelenti, hogy általánosságban hat napot kell majd dolgozni a munkahelyeken, ez csak a maximum, amit nem lehet túllépni, ugyanúgy, mint a módosítással bevezetett napi 12 órás munkaidőt, illetve a heti 48 órás munkaidőt.

Az ülésen a kormányzati oldal kifejezte: a megállapodásoknak megfelelően módosítja az államigazgatási egyeztetésre továbbküldendő törvényjavaslatot. Azokban a kérdésekben, amelyekről nem született megegyezés, saját felelősségi körében dönt. Amennyiben a szociális partnerek a törvénytervezet parlamenti vitájának ideje alatt további pontokon is egyezségre jutnak, a kormányzat megkeresi a megfelelő technikát ezen változások képviseletére.