Visszaszorultak a kgst-piacok, terjedőben a feketemunka

Miközben az úgynevezett kgst-piacok elterjedtsége tekintetében az elmúlt években nem történt változás, a kutatók szerint azok mérete és üzemideje jelentősen csökkent Magyarországon - áll a Társadalomkutatási Intézet Rt. (TÁRKI) és az MTA Közgazdaságtudományi Kutatóközpontja által támogatott, közelmúltban elkészült tanulmányban. A tanulmány szerzője, Sik Endre összefoglaló megállapításai szerint a feketemunka elterjedtsége nő, ugyanakkor az emberpiacoké csökken.

A TÁRKI önkormányzatok körében végzett kutatásai rávilágítottak arra, hogy az elmúlt öt évben az informális gazdaság három jelenségének, vagyis a kgst-piacoknak, a feketemunkának és az emberpiacoknak a területi elhelyezkedésében nem történt változás, valamennyi a nagyobb településekre jellemzők leginkább.

A kgst-piacokkal kapcsolatban a tanulmányban kiemelik: 1995 és 1999 között átlagosan minden hetedik önkormányzat területén megtalálható volt ilyen piac. A méret tekintetében 1995 és 1997 között növekedés, ezt követően viszont jelentős csökkenést tapasztaltak. Hasonló tendencia figyelhető meg a nyitva tartással kapcsolatban.

A feketemunka - minden ellenintézkedés dacára - tovább terjed az országban. Míg 1997-ben a települések 37 százalékában, 1998-ban 47 százalékában, addig tavaly 62 százalékában érzékelték az önkormányzatok szakemberei a feketemunka jelenlétét - áll a tanulmányban.

Az emberpiacok száma 1997-hez képest évente és településenként átlagosan eggyel csökkent. Ez utóbbi típus jelenléte főként a dél-keleti régióban és a közepesnél nagyobb községekben volt jellemző. A tanulmányban megjegyzik, hogy csupán informális adatok alapján tudják megbecsülni a feketemunka béreit. Annyi azonban bizonyosra vehető, hogy növekednek a bérek közötti eltérések és az is egyértelmű, hogy az építőiparban dolgók valamivel többet keresnek, mint a mezőgazdaságban alkalmazottak.

Múlt évben például az önkormányzati becslések szerint a feketén foglalkoztatottak között a legmagasabb 5200 forintos napi keresetet az ország észak-nyugati régiójában érték el a kőművesek. Igaz, az észak-keleti területeken már 2200 forintos napi bérért is elvállalták a munkát e szakma művelői. Mezőgazdasági napszámost az ország legtöbb térségében már naponkénti 1200 forintért is lehetett alkalmazni, bár a nagyobb településeken, illetve az észak-nyugati területeken 2100 forintot is kialkudhattak ezek a munkások. Az építőipari segédmunkások napi bére a illegális gazdaságban a becslések szerint 1400 és 2600 forint között mozgott.

(MTI)

Ajánlat:

Társadalomkutatási Intézet Rt.

MTA Közgazdaságtudományi Kutatóközpontja