Piaci beavatkozások a lakosság kárára

Növeli a külföldi beruházók és a tőzsdei befektetők szemében a magyar cégekhez kapcsolódó kockázatot az, hogy korlátozták a gyógyszer, a gáz vagy az áram fogyasztói árának emelését. A hazai és külföldi befektetők ugyanis úgy gondolkodnak egy-egy beruházás kockázatainak felmérésekor: ha a kormány közvetlenül és indoklás nélkül "belenyúl" egy cég vagy egy szektor "magánügyeibe", mi akadályozza, hogy hasonlóképpen járjon el bármelyik másik iparág vagy vállalat esetében? Mindehhez a közgazdászok azt is hozzáteszik: a külföldi beruházók elbizonytalanodását súlyosbítja, hogy alig vannak olyan magyar intézményi befektetők, amelyek betölthetnék a kockázatnövekedés miatt kivonuló külföldi és hazai befektetők után keletkező űrt.

"Ilyenek lehettek volna például a magánnyugdíjpénztárak, de a hozzájuk kerülő jövedelemhányad befagyasztása miatt szűkösek a forrásaik" - magyarázta Akar László, a GKI vezérigazgatója.

A gyógyszer, az élelmiszer és az energia fogyasztói árainak kialakításába világszerte rendszeresen beavatkoznak a kormányok. A parlamentáris rendszerű államokban megengedhetetlen lenne ugyanis, ha például a gázárak hirtelen megugrása miatt háztartások ezrei válnának fizetésképtelenné vagy ha a betegek azért nem jutnának gyógyszerekhez, mert azokért megfizethetetlenül sokat kérnek a gyártók.

"Önmagában az nem baj, ha a kormány beavatkozik az árak alakításába. A kérdés csak az, hogy ezt milyen módszerrel teszi" - fogalmazott Simai Mihály, a Világgazdasági Kutatóintézet munkatársa.

Az árak szabályozására rengeteg olyan módszer létezik, amely kellő óvatossággal kezeli a cégek és a fogyasztók közötti esetleges ellentétet. Ezeknek tekintélyes része piackonform, azaz az állam csupán a verseny és más piaci tényezők szabályozó hatását kiegészítő döntéseket hoz, nem szól bele közvetlenül a vállalatok vagy szektorok "belső ügyeibe". Ha a gazdaság csaknem felét "hajtó" gáz, a villamos energia vagy éppen távközlés fogyasztói árát túlzottan magasnak látják a kormányok szakértői, közvetett módszerekkel élénkíthetik a versenyt (például új piaci szereplők behívásával) vagy támogatással is segíthetik a rászoruló fogyasztói rétegeket. Éppen ezért tartja indokolhatatlannak a közgazdászok nagy része, hogy a magyar kormány közvetlenül avatkozik be a magántulajdonban lévő cégek árképzésébe.

"Piaci alapon működő gazdaságokban nem teheti meg az állam, hogy szociálpolitikai kiadásait áthárítsa magánvállalatokra vagy a magánszektorra. És erre mégis több kirívó példa is volt az elmúlt egy-másfél év során" - mondta Akar László.

Kötőfék a gázszámlára

A háromnegyed részt magán- és negyedrészt állami tulajdonú hazai olajipari óriásnak, a Mol Rt.-nek a gázárak kapcsán gyűlt meg a baja a kormánnyal. Utóbbi túlzottan magasnak tartotta a gázpiacon monopóliumot élvező cég árait. Éves szinten 6 százalékban (azaz a több mint 9 százalékos tavalyi inflációnál is alacsonyabb mértékben) határozták meg a gázáremelési plafont. Ezzel a tavalyi év egészére nézve 117 milliárdos, az idei év első negyedére pedig több mint 35 milliárdos veszteséget okozva a Molnak. Az árkorlátozási döntést követően (még tavaly) a vezető tőzsdei cég részvényeinek árfolyama zuhanni kezdett, s a Budapesti Értéktőzsde a BUX-indexet is hosszú időre lenyomta a tőzsdézők szerint "irracionális" intézkedés. Emellett hazai és külföldi szakértők is hevesen bírálták a kormány az energiaárakba való ilyetén beavatkozását.

Óriási veszteség az MVM-nél

Szintén nagy feszültséget keltett az energiaiparban a villamos energia fogyasztói áremelkedésének 6 százalékos korlátozása. Az "áram-nagykereskedő" Magyar Villamos Művek Rt. (MVM) a kormány e lépése nyomán várhatóan mintegy 50 milliárdos veszteséggel zárja majd az évet. Igaz, az MVM állami tulajdonú cég, tehát a kormánydöntés miatti vesztesége nem sérti a magánszektor függetlenségét, ám ennek finanszírozása valószínűleg költségvetési többletforrásokból történik majd. Azaz: az adófizetők pénzéből úgy költhet a kormány végső soron szociálpolitikai célokra, hogy a parlamentnek nem lesz ezt alkalma jóváhagyni.

Orvosság a gyógyszerárra

A kormány a gyógyszerek árával kapcsolatban is szükségét érezte a beavatkozásnak. Nagyjából a Mol "megregulázásával" egy időben nagy hullámokat vetett a tőzsdén, hogy a - szintén a vezető részvénypapírok közé tartozó - Richter és a többi gyógyszergyártó szembekerült a kormányzati akarattal. A gyártók gyógyszereik árainak emelésére kértek engedélyt, de a kormány gyakorlatilag fél évre egyszerűen befagyasztotta az árakat az akkori szinten. Nemrégiben pedig a gyógyszerészek keltek ki magukból amiatt, hogy a kormány (szerintük alacsony) felső határt szabott a kiskereskedelmi árrésnek.

Korlátozottan fejlődő magánkasszák

Szakértők szerint azonban a kormány piaci beavatkozásai közül a magánnyugdíjpénztárak "kifejlődésének" korlátozása bizonyulhat a legkárosabbnak. A nyugdíjtörvény értelmében a magánnyugdíjpénztárakhoz 1998-ban az odatartozók jövedelmének 6 százaléka került, ez az arány két év alatt 8 százalékra emelkedett volna. Ám a kormány intézkedései nyomán úgy tűnik, legalább 2003-ig továbbra is csupán a dolgozók nyugdíj- és társadalombiztosítási kiadásainak kisebb részét, jövedelmük 6 százalékát utalják a magánpénztáraknak. Pedig ezek - például a tőzsdei hullámzásokat kihasználva -számottevően gyarapíthatnák széles körű tagságuk vagyonát. A fejlett magánnyugdíjpénztárak egyébként világszerte az intézményi befektetők élvonalába tartoznak. A pénztáraknak óvatosan kell bánniuk a rájuk bízott nyugdíjforintokkal, ám megengedhetik maguknak, hogy csak hoszszabb távon kamatozó beruházásokba is beszálljanak. Ugyanakkor a pénztárak forrásainak kormányzati megnyesegetésével végső soron az állampolgárok járnak rosszul. Egyrészt azért, mert - a GKI szerint - mintegy 80 ezer forintos veszteséget okoz minden tagnak az átutalandó jövedelemhányad 6 százalékon tartása. Másrészt pedig a tőzsdéről fél év alatt "eltűnt" 700 milliárd forint egy része az ő pénzük volt. S a tőzsde bizonytalanságai szakértők szerint nem kis részben a kormány beavatkozási hajlandóságának "köszönhetőek".

Jótékony intézkedések a húsárak letörésére

A kormányzat közvetett módon többször is beavatkozott a különféle agrártermékek piacának működésébe. A legemlékezetesebb például az volt, amikor Torgyán József földművelésügyi miniszter meghatározta a vágósertés legalacsonyabb felvásárlási árát. A húspiac szereplői azonban Torgyán távozása után is szembekerültek az állammal. A kormány ugyanis úgy szerette volna megfékezni az elszabaduló húsárakat, hogy megvonja a kiviteli támogatást a sertéshústól, ezáltal az árakat letörő túlkínálatot idézve elő belföldön.

Dóra Melinda Tünde

(Népszava)