Még több pénz kerülhetne ki a parlamenti ellenőrzés alól

Élesen támadják a hároméves költségvetés gondolatát a gazdaságkutatók. Szerintük Orbán Viktor felvetése vitatható. A magyar gazdaságnak, amely még nem olyan fejlett, mint a nyugatiak, rugalmasabb költségvetési politikára lenne szüksége ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjon a gyorsan változó viszonyokhoz. A hároméves büdzsé arra lenne alkalmas, hogy még kevesebb közpénz elköltéséről dönthessen a parlament.

Tovább növelné a kormány közpénzek elköltésével kapcsolatos mozgásterét és csökkentené a parlament ellenőrzési lehetőségét, ha Orbán Viktor felvetésének megfelelően hároméves lenne a költségvetés - állapítják meg szakértők. Minél hosszabb időre szól ugyanis az államháztartási költségtervezet, annál bizonytalanabb a költségvetést megalapozó gazdasági mutatók alakulása. Ennélfogva növekszik a valószínűsége annak is, hogy komoly eltérések lesznek a valóság és a terv között. A hiányt vagy többletet általában kormánydöntés alapján "osztják szét", így a közpénzek sorsa a parlament ellenőrzése nélkül dől el. A jelenlegi magyar kormány eddigi gazdaságpolitikájából arra lehet következtetni: a "távoli" jövőre vonatkozó költségvetést valószínűleg alulterveznék (például az infláció mértékének a várhatónál magasabbra tervezésével), azaz jelentős többletbevételek felett rendelkezhetnének - vélik gazdaságkutatók.

A Nemzetközi Valutaalap nemrégiben megjelent tanulmányában éppen a költségvetési többlet kezelési módját kifogásolta. A nemzetközi pénzügyi szervezet szakértői - akik amúgy méltatták a magyar államháztartás viszonylagos átláthatóságát - megjegyezték: a költségvetési pénzek elköltésének jogi háttere nem felel meg a nemzetközi gyakorlatnak, mivel a kormánynak túlságosan nagy a mozgástere ezek "újracímkézésében" és a többletbevételek elosztásában. Hasonlóképpen bírálták a hazai sajtóban a kormány házipénztáraiként emlegetett Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.), a Nemzeti Autópálya Rt. (NA Rt.) és a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) forrásai feletti parlamenti kontroll hiányát is. "Nagyobb figyelmet kellene arra fordítani, hogy valamennyi kormányzati költés szerepeljen a parlament által megszavazott költségvetési törvényben vagy rendkívüli pótköltségvetésekben" - jegyezték meg a tanulmány készítői.

Hegedűs Miklós, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatója szerint a többéves költségvetések készítése két esetben lehet veszélyes: ha betartják, és ha nem. A keretszámokhoz való ragaszkodás azért kockázatos, mert azok esetleg nem tükrözik a gazdasági valóságot. Az utóbbi pedig azért, mert félrevezető lehet. Hozzátette: a Magyarországhoz hasonló átmeneti gazdaságokban különösen fontos lenne, hogy a gazdasági környezet gyors változásait megfelelő tempóban, kifinomult eszköztárral igazgassa és kövesse a gazdaságpolitika. Ennek csupán egyik "pillére" a költségvetés, ám hatása széles körű. Az egyéves költségvetéseknél a többéves tervezet merevebb kereteket szab, rugalmatlanabb a konjunkturális ingadozásokhoz való alkalmazkodás szempontjából. Más szakértők azt hangsúlyozzák: a kétéves költségvetésnek, csakúgy, mint a háromévesnek, nem csupán hátrányai, hanem előnyei is vannak. Az előre meghatározott keretszámok növelik a gazdaság stabilitását, és vonzóbb befektetési tereppé tehetik az országot.

Ez azonban nem csak a költségvetés előre kitalált számain múlik - szögezik le szakértők. Ahogy Hegedűs Miklós fogalmazott: aki azt hiszi, hogy a költségvetés a gazdaságpolitika egyetlen és leghatásosabb eszköze, téved. A költségvetés stabillá teszi a költségvetési intézmények gazdálkodását, de az, hogy ezek vezetői hatékonyabban tudják beosztani forrásaikat, legfeljebb csak áttételesen hat az üzleti életre. Igaz, amíg van államháztartási hiány, és emiatt az állam hiteleket vesz fel, az ezekből hasznot húzó befektetők éberen lesik, mi történik a költségvetéssel. Számukra is előnyös az "előretervezés" biztonsága. De az állampapírokkal kereskedők is csupán kis részét képviselik a gazdaságnak.

Egyes szakértők egyenesen úgy vélik: a többéves költségvetésről legfeljebb a laikusok hihetik el, hogy a gazdaság stabilitását jelképezi. Egy kormány gazdaságpolitikáját a befektetők és az üzleti élet más szereplői akkor tekintik stabilnak, ha az kiszámítható és következetesen képvisel valamilyen gazdaságfilozófiát. A kritikusabb szakértők szerint, ha a kormány valóban stabillá kívánná tenni gazdaságpolitikáját, akkor tagjai nem tennének "megjegyzéseket" a külföldi befektetőkre, nem beszélnének arról, hogy a forint olyan erős lesz, mint amilyen erőssé teszi a jegybank, nem tennék ki az exportáló vállalatokat a hirtelen sávszélesítés "sokkjának", és nem "önkényes" direktívákkal igyekeznének meghatározni az infláció mértékét. Az azonban érthetetlen, hogy a kormánytagok nyilatkozataik szerint a következetességre, a stabilitásra törekszenek, tetteik mégis gyakran rögtönzésnek tűnnek. Olyan, mintha a büdzsé "megmerevítésével" igyekeznének gazdaságpolitikájuknak "gerincet" adni - fogalmazta meg a költségvetési politika egyik bírálója. Abban azonban a többéves költségvetést ellenzők és támogatók is egyetértenek: a költségvetési többletbevételekkel kapcsolatos politikai, és a befektetési környezetre vonatkozó gazdasági vitájuk végső soron akkor dől majd el, ha letelik a kétéves büdzsé második éve. A hároméves költségvetés megvitatásával addig várni kellene.

A Fideszen kívül a parlamenti pártok kétkedéssel fogadták a hároméves költségvetés gondolatát. Az MSZP elnöke szerint a parlamenti demokráciában az évenkénti költségvetési vita a legfontosabb alkalom a kormány tevékenységének parlamenti ellenőrzésére, hiszen az Országgyűlésnek kell döntenie arról, hogy a kormány mire költi az adófizetők pénzét. Tavaly ősszel a Fidesz már keresztülerőltetett egy hamis adatokra és előrejelzésekre épülő kétéves költségvetést a parlamentben. Kovács László szerint ennek következménye, hogy a kormány parlamenti ellenőrzés nélkül gazdálkodhat a szándékosan alacsonyabbra tervezett infláció miatti többletbevételekkel, "kénye-kedve szerint osztogathatja az adófizetők milliárdjait" és elkerülheti mindezek számonkérését, mert ősszel nem lesz költségvetési vita.

Az MDF frakcióvezető-helyettese azt tartaná célszerűnek, hogy előbb értékeljék ki a kétéves költségvetést, s csak akkor érdemes egyáltalán elgondolkodni az ötleten, ha már kiderült, a magyar gazdaság elbírja a hosszú távú tervezést. Font Sándor emlékeztetett arra, hogy képviselőcsoportja nem értett egyet a kétéves költségvetés alapgondolatával, csupán nem kívánt akadálya lenni a kormány szándékának. Font ma is úgy gondolja, hogy a jelenlegi megoldás csak kísérlet, amely akkor lehet sikeres, ha az éves zárszámadásokban kezelhetőek lesznek a kétéves költségvetés korrekciói.

Az FKGP nem támogatja a hároméves költségvetés gondolatát, mondta lapunk kérdésére Gyimóthy Géza, a párt főtitkára. A gazdasági környezet és a magyar adórendszer állandó változása miatt ugyanis nem lehet három évre előre tervezni a gazdaság folyamatait. Gyimóthy emlékeztetett arra, hogy a kétéves költségvetéssel sem értettek egyet, de a koalíció érdekében megszavazták azt. A kisgazdapárt azonban "eljutott egy falig", amelynél tovább erkölcsi okokból nem tud és nem is akar hátrálni - mondta a főtitkár.

Komolytalannak nevezte a hároméves költségvetés gondolatát az SZDSZ frakcióvezetője. Szent-Iványi István szerint már a kétéves büdzsé is megbukott, csak arra alkalmas, hogy a Fidesz mielőbb megszabaduljon a koalíciós partnerekkel szembeni kötelezettségeitől. A politikus szerint hétről hétre az bizonyosodik be, hogy nem lehet ilyen hosszú távra tervezni a lényeges számokat, így az infláció alakulását sem. Szent-Iványi úgy látja, hogy már jó ideje nem tölti be a költségvetés eredeti funkcióját: azt, hogy a parlament kontrollja mellett költekezzen a kormány. Mindemiatt már most felborult az elfogadott büdzsé.

A MIÉP közgazdászai szerint csak látszólag lesz kényelmes a kormánynak a hároméves költségvetés, ugyanis a mai változó világban nem lehet ilyen hosszú időre megjósolni a világgazdasági folyamatokat. Győri Béla, a párt szóvivője szerint érdemesebb lenne ötéves terveket készíteni, de azokat sem sikerült soha-sem maradéktalanul teljesíteni.

Horváth Zsolt, a Fidesz frakcióvezetője szerint a kétéves költségvetés megalapozott volt, ezt az eddig eltelt idő is igazolja, és a 2003-2005-re szóló hároméves költségvetés is kívánatos lenne az ország számára. Úgy vélte, a gazdaságnak meghatározó és fontos, hogy minél hosszabb időtartamra világos és egyértelmű irányvonalat kapjon a politikától.

Németországban a törvények szerint a kormánynak évente kell beterjeszteni, a Szövetségi Gyűlésnek pedig évente kell elfogadnia a költségvetést. Az elfogadásra minden évben november vagy december folyamán kerül sor. Ausztriában ugyancsak évente kell költségvetést készíteni. Az alkotmány azt írja elő, hogy a büdzsét a pénzügyminiszternek legkésőbb az előző év október 22-ig a parlament elé kell terjesztenie, a parlamentnek pedig a tárgyév kezdetéig el kell fogadnia. Ha ez nem történik meg, "költségvetési provizórium" (átmeneti állapot) lép életbe, melynek folyamán az állami pénzeket csak igen körülhatárolt keretek között lehet elkölteni. 2000 februárjában új kormány jutott hatalomra Ausztriában, és ezért ugyanarra az évre új költségvetés készült (ezt a törvények lehetővé teszik). Ősszel aztán elfogadásra került a 2001-es költségvetés is. Sőt, politikai szinten a kormányzó pártok egy kétéves - 2001-re és 2002-re szóló - büdzsében állapodtak meg. A kétéves költségvetés 2002-re szóló euróban számolt részét a parlamentnek természetesen még külön el kell fogadnia.

(Népszava)