Ahhoz, hogy az európai uniós csatlakozásig - a következő négy évben - a hazai, magyar tulajdonban lévő vállalatok fejlődni tudjanak, összesen 17-18 milliárd dollár működő tőke bevonására lenne szükség - állítják a szakértők. Ma évi 770 milliárd forint az az összeg, amellyel az itt működő multinacionális és külföldi tulajdonú vállalatok az adózás és az osztalék levonása után szabadon rendelkeznek, vagyis visszaforgathatnak a termelésbe. Ez azt jelenti, hogy évente ennyivel növelik tulajdoni hányadukat. Eközben munkahelyeket is teremtenek, de ezek egy részét a fejlett technológiák bevezetésével mindjárt meg is szüntetik. Valójában a hazai beszállítói kör, a kis és közepes méretű vállalatok fejlődését sem segítik, hiszen egyre nehezebben tudnak megfelelni a multik növekvő minőségi követelményeinek. Ezt jelzi az a tény is, hogy egyre több multi választja azt a megoldást, hogy beszállítói hátterükről saját bázisuk kiépítésével gondoskodnak. Ha ez a tendencia nem változik meg, valóban fennáll annak a veszélye, hogy elsorvadnak a magyar tulajdonú vállalatok. Helyzetüket a kormány a forint sávszélesítésével is megnehezítette, hiszen ez a kör az, amelyik nem importból, hanem főként hazai alapanyagból dolgozik, és késztermékeiket exportálják. A drága forint éppen azokat a vállalatokat fenyegeti tömeges csődökkel, amelyeket a hazafias retorikával "védeni" kívánnak. A privatizáció lezárásával az államra hárul a feladat, hogy a gazdaság fejlődéséhez szükséges évi 4-4,5 milliárd USD "friss" tőkét biztosítsa. Az egyik legkézenfekvőbb forrás a tőzsde lehetne, ha működését éppen a kormány beavatkozásaival nem hozta volna a jelenlegi vegetáló helyzetbe.
Adódik a kérdés, vajon a változatlan - nem valorizált - adók, emelkedő bérek és bérköltség, lanyha tőzsde, közepes minőségi színvonalú termelés, elfogyott privatizálható vagyon mellett miként lehet biztosítani az évi 4-4,5 milliárd dollár tőkebevonást. A téma szakértője, Suchman Tamás úgy véli, hogy ebben a helyzetben az államnak sajátos pozíciót kell betöltenie. "Nem egyszerűen kezdeményeznie kell a különféle beruházásokat, fejlesztéseket, hanem ideiglenesen részt is kell vennie ezekben. A lakásépítésre, az infrastruktúra fejlesztésére, a zöldmezős beruházásokra, amelyek során új munkahelyek létesíthetők - mondta a Horn-kormány privatizációs minisztere. A multinacionális cégek megtelepedésével - újabbak aligha várhatók - és a privatizáció lezárása után az államnak nem kényszerekkel, hanem gazdaságdiplomáciával és egészséges protekcionalizmussal kell egyensúlyba hoznia a hazai és a külföldi tőke arányát. Ez a gazdaságpolitikai, stratégiai lépéssorozat a világon mindenütt konform. Suchman úgy gondolja, hogy ez nem hadüzenet, mert a tőke úgy is oda megy, ahol a számára legelőnyösebbek a feltételek, hanem olyan cél, amelyet gazdaságstratégiával kellene elérni, vagyis megteremteni a hazai gazdaság számára kívánatos helyzetet. Szakértők közül néhányan úgy vélik, a hiányzó tőkét megtermeli a gazdaság, nincs szükség pótlólagos tőkebevonásra. Mások azt vallják, Magyarország fizetőképessége jó, tehát hitelből is megszerezhető a hiányzó összeg. Európai uniós politikusok ugyanakkor annak veszélyére figyelmeztetnek, hogy Magyarország csak hitelekből lesz képes a csatlakozási feltételeknek eleget tenni. Suchman is elfogadhatatlannak tartja a hitelfelvételt és az ország eladósodásának növekedését. Szerinte olyan gazdaságpolitikai célokat kell kitűzni, amelyek valódi stratégiai célt, vagyis nem egyszerűen gazdaságfinanszírozást, hanem közös kockázatvállalást jelentenek. Az állam részt vesz a fejlesztésekben, ám ez a részvétel provizórikus, bizonyos nagyságrendben - 5-10-15 százalékban - néhány évig tart, majd ezeket a pénzeket visszaforgatja. Más út nincs - véli -, mert a növekedésből származó fejlesztési pénzek korlátozottak, rossz bázison számítják, ezért az évi négy- öt milliárd dollárra nem hitelként, nem privatizációs bevételként, hanem ilyen eredeti tőkefelhalmozást helyettesítő eszközként van szüksége a gazdaságnak. - logika alapján hiszi Suchman, hogy még fog keletkezni állami vagyon, és úgy, mint más nyugati országokban is, dialektikusan kell gondolkodni, vagyis az állam létrehoz, kiszáll, eladja, visszaforgatja befektetését. Ez a folyamat a piacgazdasági tendenciák közé egyértelműen beilleszthető. A pénzvilág ilyen jellegű valódi üzenetekre vár, és megvan bennük a készség, hogy megfelelő politikai stabilitás, gazdasági stratégia mentén Magyarországot jó helyzetbe hozzák. Tudják, hogy ha a gazdasági fejlődés nem mozdítható előre, vagy az egyenlőtlenségek tovább nőnek mind a gazdaságban, mind a társadalomban, akkor a kelet-európai országokban és nálunk is feloldhatatlan konfliktusok keletkeznek - állítja az ex privatizációs miniszter.
G. Barta Ágnes
(Magyar Hírlap)