érmepénzfizetőeszköz
unegyed

A pénzek, amelyek sosem inflálódnak

2001.12.03. 8:34

Mindnyájan szeretünk pénzt gyűjteni, ám a numizmaták ennél azért lényegesen többet tesznek: olyan érméket és érmeket gyűjtenek, amelyek többnyire ma nem elfogadott fizetőeszközök az üzletekben. Akadnak azért kivételek, ezekről is esik szó a numizmatikát mint a régiséggyűjtés egyik műfaját bemutató írásunkban.

A numizmatikai ritkaságok gyűjtése jelentős átalakuláson ment át az elmúlt években Magyarországon. Minden műtárgy- és régiségtípust érintettek valamilyen módon az állami korlátozások a rendszerváltást megelőző évtizedekben, az érmék forgalmazása különösen sok akadályba ütközött. Részben a szigorú devizaszabályok, részben pedig az arannyal való kereskedelem korlátja szabott határt a gyűjtésnek: nyugati valutát csak elenyésző mennyiségben, aranyat pedig szinte egyáltalán nem tarthattunk otthon. Hivatalosan sem eladni, sem venni, sem cserélni nem lehetett aranypénzt, kivéve, ha a célállomás a Magyar Nemzeti Bank volt. A korlátozások - ahogy ez lenni szokott - egyfelől megállítják a piacot, másrészt pedig beindítják a feketekereskedelmet. A gyűjtők egymás között csereberéltek, illetve valamilyen módon kijuttatták az országból az értékeket, így a korlátok feloldása után, a 90-es évek közepétől alapos változások következtek be a műkereskedelemnek ebben a szektorában.

A legális piac életre hívott nagyszerű, ma is életképes üzleteket és aukciós házakat, ennek nyomán pedig szépen lassan visszatértek az egykor kicsempészett magyar kötődésű darabok. Ma már nem kell engedély az aranypénzek vásárlásához és tartásához, csak hónapról hónapra egyre több pénz. Egy gyűjtő, Nudelman László sokat tett a régi pénzek, kitüntetések, emlékérmek felértékelődéséért: előbb Budapesten, majd a bécsi Sacher Szállóban rendezett "világraszóló" árveréseket a 90-es évek közepén, második felében.

Az aukciós katalógusok általában időrendi sorrendben, majd típusok szerint közlik a tételeket. Az antik darabok közé a római, a kelta, a görög, a bizánci fizetőeszközök tartoznak, amelyek olykor korukat meghazudtolóan olcsók, értékük általában nem éri el a százezer forintot. Van belőlük jócskán a piacon, feltehetően az "amatőr régészek" szorgalmának köszönhetően.
Az első magyar pénz Szent István dénárja volt, majd jönnek az Árpád-házi veretek és a vegyes házak pénzei, dukátjai, forintjai. A mai legértékesebb darabok az Erdélyi Fejedelemség korából származnak, talán a kiváló minőségű aranyat és a míves veretet fizetik meg az emberek, esetenként több millió forinttal. Az erdélyi pénzverés fénykora a 16. század közepétől a 17. század végéig tartott.

A későbbi korokból származó fizetőeszközök értékét az anyag (arany, ezüst, bronz, ón, réz), illetve a ritkaság határozza meg. Léteznek próbanyomatok, piaci forgalomba sosem került pénzdarabok, amelyek ritkaságfokát a katalógusok jelzik. (Minél több az "R", annál ritkább a példány, különösen, ha felkiáltójel is áll mögötte.) A magyar aukciós rekordot a Pannónia Terra árverésén II. Rákóczi Ferenc második aranyforintja érte el. Ebből összesen három példány készült 1707-ben, mert a fejedelem a próbaveretek elkészülte után leállíttatta a sokszorosítást. A három példányból kettő közgyűjteményben van, a harmadikat ősszel árverezték el hétmillió mai forintért.

És ha már a törvényes fizetőeszközöknél tartunk, nem feledkezhetünk el az apróról. A negyed- és félkrajcárosok ugyancsak jóval többet érnek, mint évekkel korábban, még ha nem tartoznak is az árverések kiemelt tételei közé. Essék szó még azokról a veretekről, amelyeket nem feltétlenül fizetőeszköz gyanánt dobtak a piacra, hanem valamely becses személyiség vagy évforduló emlékére készíttettek el. Készültek ilyenek a törökök kiűzése után, a felszabadult várak, városok adtak ki visszafoglalási emlékérmeket. A Kossuth-kultusz is bőséges választékot kínál. Ma is lehetőség van ilyen érmeket kiadni, a numizmatikai árverésekkel foglalkozó Globe Galéria például a saját évfordulójára veretett ezüstérmeket. Ezek mind limitált példányban készülnek, kellő érdeklődés esetén pedig akár napok alatt névértékükön fölül cserélhetnek gazdát. Idén augusztus 20-án a millennium tiszteletére kibocsátott emlékpénzeket 100 ezer forintos névértéken lehetett megvásárolni (összesen 300 példányban készült), ma a piacon akár már 30-40 százalékot is kereshet rajta tulajdonosa. Kevesen tudják, hogy ezek törvényes fizetőeszköznek számítanak - persze csak névértékükön.
Az árverési katalógusban külön kategóriát képeznek a kitüntetések. Különösen a Horthy-korszak járt élen ebben, és mivel olyan sok idő nem telt el azóta, ezért ebből bőségesen van a piacon.

A numizmatika sem mentes a hamisítványoktól. Az egykori, eredeti verőkövekről később készült veretek felismerése szakértelmet kíván, olykor csak műszerekkel állapítható meg az érme tényleges kora. Aki pedig mostantól kíván pénzek gyűjtésébe kezdeni, nem árt, ha tudja: az 1702 előtt készült darabokat nem lehet kivinni az országból.

Gréczy Emőke

Most
Top 12 óra
Olvasnivaló