A biztonság ára ronthatja a versenyképességet

Erősebbé válik a politika és a gazdaság közötti kapcsolat, a társadalmi kérdések eldöntésében a politika felértékelődik a korábbiakhoz képest - állapította meg Chikán Attila, azt taglalva a Magyar Hírlapnak, hogy a szeptemberi terrortámadás következtében jelentősen drágul a gazdaság világszerte. A Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem rektora szerint bizonyos esetekben a versenyképesség romlását is előidézik a nagyobb költségek.

A drágulás most már általánosan jellemző a gazdaságra. Chikán Attilának, a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem rektorának, az Orbán-kormány korábbi gazdasági miniszterének tavalyi jóslata beteljesedett. A professzor a Magyar Hírlap kérésére most azt is kifejtette, hogy a szeptember 11-ei terrortámadás után előállt helyzetben a gazdaság általános költségemelkedést szenved el a bizonytalanság növekedése miatt. A világ jólétnövelő képessége csökken, de legalábbis nem bővül úgy, mint eddig. A tőke nagyobb hozamot vár el azoktól az ágazatoktól, ahol a költségek magasabbak, s ösztönözni kell a tőkét a befektetésekre. Szembe kell nézni azzal, hogy nem azonos mértékben érinti a drágulás az egyes gazdasági ágakat, illetve országokat, régiókat, ami újfajta differenciálási erőként fejti ki hatását.

A költségnövekedés másik, reálfolyamatokhoz kapcsolódó oka az, hogy a folyamatok lebonyolítása drágul meg. Chikán Attila emlékeztet rá, egykoron nagy heurékával üdvözölték az Európai Unió országai az 1993-as belső piacnyitást, azt, hogy megannyi adminisztratív feladatnak lehetett búcsút mondani. Kevesebb költséggel, fizikai és papírmunkával járt a vámügyintézés, megszűntek a várakozások a határátkelőknél. Akkoriban a logisztikai költségek csökkenése 2-4 százalék között volt. Most az ellenkező tendenciák a jellemzők, illetve az, hogy egyre több pénzbe kerül az adminisztráció, az ellenőrzés, a határokon való várakozás. Érzékletesen emelkedik a biztosítások ellenértéke is, s maguk a biztonsági szolgáltatások is többletkiadásokkal járnak. Magyarországon például 1990 előtt ismeretlenek voltak az őrző-védő cégek, azóta egyrészt alkalmazzuk őket, másrészt szeptember 11-e után többletszolgáltatásokat veszünk igénybe tőlük. A költségnövekedésnek nem csupán ágazati jellemzői vannak, hanem regionális dimenziói is: értelemszerűen az Egyesült Államokban és még számos országban nagyobb a gazdaság drágulása. Általánosan következik ebből - vonja le a következtetést a rektor -, azokon a területeken, ahol a költségnövekedés nagyobb, romlik a versenyképesség is.

A szeptemberi események miatt világszerte felértékelődött az államok szerepe a társadalom és a gazdaság működésében. A 80-as évek liberális irányzata után a 90-es években itt ellentétes folyamatok indultak el, a terrortámadást követően pedig lényegesen felerősödtek, felgyorsultak. Chikán Attila a Magyar Hírlapnak kifejtette, hogy ilyen helyzetben teljesen természetesen várnak nagyobb biztonságot, más nem lévén, az államtól. Mindemellett megannyi változtatásra - például a határok védelmére - valóban éppen az állam jogosult. Erősebbé válik a politika és a gazdaság közötti kapcsolat is, a társadalmi kérdések eldöntésében a politika felértékelődik a korábbiakhoz képest. Mindennek következménye az, hogy mivel a megnövekvő állami szerepvállalásnak költségei vannak, az adófizető polgárok nyúlnak mélyebben a zsebükbe, s végső soron ezáltal is csökken az általános jólét.

A magyar gazdaságpolitika eddig képes volt jól követni a nemzetközi porondon bekövetkezett változásokat. Elegendő utalni az 1998-as orosz, később a délszláv válságra. Chikán Attila jóslatokra mégsem vállalkozik, hiszen választás előtti időszakban nem csak a külső hatásokra reagál a politika. A szeptembert közvetlenül követő folyamatokra mindenesetre megfelelően válaszolt a gazdaságpolitika. Tény azonban, hogy évekre kihat a terrortámadás világgazdaságra gyakorolt hatása. A rektor ilyen összetevőkre is visszavezetve szögezi le, 2002 Magyarország számára rendkívül sok bizonytalanságot hozhat. A gazdaság szempontjából az a legfőbb kérdés, hogyan reagálnak a nemzetközi és a hazai helyzetre a magyar export mintegy 70-80 százalékában érdekelt multinacionális vállalatok. Erről egyelőre viszonylag keveset lehet tudni.

Gergely László

(Magyar Hírlap)