A britek szerint a munka árt az egészségnek

A nők inkább szoronganak, a férfiak inkább lesérülnek a munkájukhoz köthető betegségek és balesetek miatt. Az Európai Unióban a brit férfiak a legidegesebbek, és az építőipar a legveszélyesebb foglalkozás. A 25 és 50 közötti dolgozó brit férfiak 40 százaléka gondolja azt, hogy a munkája károsítja az egészségét.

A világon évente 1,2 millió ember veszíti el életét munkahelyi balesetekben és a foglalkozásukhoz köthető betegségek miatt. Összesen több mint 250 millió munkahelyi baleset történik egy év alatt, és 160 millióan betegszenek meg munkájuk miatt - így számol a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO). Az esetek zömét a fejlődő országokban regisztrálják, a Közel-Keleten és Ázsiában csaknem négyszer-ötször annyian sérülnek vagy betegszenek meg, mint például az Európai Unióban. És természetesen egyes állások is veszélyesebbek, mint mások: az építőipari munka egészségügyi kockázata csaknem tízszerese a pénzügyinek.

Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat nemrégiben kiadott jelentéséből az is kiderül: a férfiak által elszenvedett munkahelyi balesetek száma majdnem háromszorosa a nőkének. Százezer férfiból körülbelül 5300 hiányzott négy napnál többet a munkájához kapcsolódó balesetek és betegségek miatt, míg a 100 ezer nőből csak 1900. Utóbbiak azonban jobban megszenvedik (vagy gyakrabban vallják be) a munkához kapcsolódó pszichés problémákat. A felmérés tanúsága szerint ugyan mindkét nemnél a második leggyakoribb munkához kapcsolódó egészségügyi panasz a stressz, a depresszió, illetve a szorongás, ám az unióban magukat munkahelyi ártalom miatt betegnek valló férfiak átlagosan 16,5 százaléka nevezte így meg panaszát, míg a nők 20,2 százaléka tette ezt. A különbségeket azonban a tanulmány szerzői szerint az is okozhatja, hogy a két nem általában más típusú állásokat vállal: az építőiparban dolgozó nő körülbelül annyira gyakori jelenség, mint az óvó bácsi.

Továbbra is a csonttörések, ízületi problémák és izomsérülések állnak első helyen az uniós munkahelyi balesetek gyakorisági rangsorában. Nagy-Britanniában viszont a férfiak 30,5 százaléka vett ki szabadságot munkahelyi stressz, depresszió vagy szorongás miatt, és ennél alig 14 százalékponttal többen panaszkodtak csont- vagy izomsérülésekre. (A brit nőknél csak 4 százalékpont volt a különbség.)

Szakértők szerint a fejlett világban egyre nagyobb munkaidő-kiesést okoz a munkából fakadó pszichológiai túlfeszítettség. A mentális egészséggel foglalkozó brit Mind alapítvány kutatása szerint az emberek úgy látják: a munkahelyi stressz nagyobb eséllyel okoz pszichológiai vagy pszichiátria betegséget, mint a válás, a gyász vagy az egyedüllét. A 25 és 50 közötti dolgozó férfiak 40 százaléka gondolja azt, hogy a munkája károsítja egészségét. Pluszkilóikat, mozgáshiányukat és fáradtságukat, idegességüket egyaránt munkahelyük számlájára írják.

Magyarországon változatlanul a megbetegedések eltitkolására kényszerülnek a munkavállalók

Míg az unióban kártérítés jár valamennyi foglalkozási megbetegedésért, idehaza mindenkinek hasznosabb, ha eltitkolja a munkahelyi ártalmakat. Az EU-ban minden, a munkavégzéssel kapcsolatba hozható betegségért kártérítés jár a dolgozónak, Magyarországon viszont a megbetegedésnek szinte 100 százalékig a munka következményének kell lennie, és csak 35 foglalkozási megbetegedésnél írnak elő kártalanítást a jogszabályok. Ez is közrejátszik abban, hogy a statisztikák szerint a hazai munkavállalók még a skandináv országokban élőknél is kevesebb munkahelyi ártalomnak vannak kitéve, és az elmúlt 30 évben a foglalkoztatási megbetegedések száma csaknem az egyötödére csökkent.

Az adatok azonban valójában nem tükrözik a valóságot

Példa rá a daganatos megbetegedések esete. A legóvatosabb nemzetközi becslések szerint is a daganatos halálozás 4 százalékáért a foglalkozási eredetű megbetegedések a felelősek. Magyarországon évente mintegy 33 ezer ember hal meg rákban, ebből tehát körülbelül 1300 esetben a munkahelyi ártalom is közrejátszik a végzetes kimenetelű kór kialakulásában, viszont évente legfeljebb tíz-húsz ilyen esetet jelentenek.

Szakértők szerint pedig a csökkenő szám oka inkább az, hogy az esetek jelentésében jelenleg sem a munkáltatók, sem a dolgozók, sem az üzemorvosok nem érdekeltek.

A foglalkozás-egészségügyi szolgálat átalakítása, 1995 óta ugyanis a munkáltató feladata az üzemorvosok finanszírozása, így saját "munkáltatójával" is szembekerülhet az az orvos, aki egy dolgozónál foglalkozási megbetegedést diagnosztizál. A munkavállalók ugyanakkor munkahelyük elvesztésétől félnek.

Dóra Melinda Tünde

(Magyar Hírlap)