Ha baj van, nemesfémekbe menekül a pénz

Arany, platina, palládium - nemesfémek a javából. Áruk a pillanatnyi kereslettől-kínálattól, valamint a világ politikai és gazdasági bizonytalanságától függenek. Ékszeralapanyag szerepük mellett a sárga fém mint általános tartalék, a szürkék pedig a modern ipar kellékeiként veszi körül életünket - pláne a kamatok és tőzsdei árfolyamok mai lassulásakor.

Az őskor óta vonzza az emberiséget az arany csillogása. Könnyű alakíthatósága és kis kínálata - és így magas ára - miatt generációk halmozták fel, és menekültek vele, ha kellett. Civilizációk, mint az egyiptomi vagy a maja, hatalmasak lettek általa, de Károly Róbert vagy a spanyol uralkodók országuk valós gazdasági hátteré-nél többet tehettek - egyszerűen azért, mert rengeteg aranyuk volt.

Az Európát alapjaiban megrázó inflációk is velük kezdődtek - addig az arany volt a mérce, de mérhetetlen túlkínálata Erdélyből vagy az Újvilágból letörte az árát.

Mindettől függetlenül az arany az maradt, ami volt - a gazdagság mércéje és a biztos befektetés bizonytalan időkben. A II. világháború után többször is egekbe szökött az ára - így volt ez a hetvenes évek olajválságai idején, a berlini fal leomlásakor, vagy a boszniai és szomáliai polgárháborúkkor. Az arany ára tavaly szeptemberben is megugrott - a kedélyek megnyugodásakor azonban, mint mindig, visszatért a megszokott kereslet-kínálat által meghatározott 300 dollár/uncia szintre.

Amikor viszont gazdasági fellendülés, és így nyugalmas idők köszöntenek be - az arany kissé háttérbe szorul. Ilyenkor globális szinten a dollár és a tőzsde lesz az első számú befektetési célpont - 1915 óta megfigyelhető, hogy a New Yorki-i tőzsdeindex a 30 legfontosabb vállalat papírjainak árfolyamát tükröző Dow Jones (Dow Jones Industrial Avarage, DJIA) értéke ellentétesen mozog az arany árával.

Az ezredfordulóra egyre erősödő Észak-Dél vagy leegyszerűsítve gazdag-szegény ellentét, a globális háborúk helyett helyi fegyveres konfliktusok, a terrorizmus felbátorodása mellett még egy elem erősíti az arany általános tartalékszerepét. 1990 óta az évi 85 millió uncia (1 uncia = kb. 32 gramm) értékű új bányák nyitásával felbukkanó új kínálat folyamatosan csökken. Ez egyrészt az afrikai lelőhelyek körüli bányászat ellehetetlenülésével, másrészt a készletek lassú kimerülésével magyarázható. Nem telik el sok idő, és az arany ára a mainak a sokszorosára ugrik fel.

A lelőhelyek mellett két lényeges "helyen" található még arany. Az egyik a nemzeti bankok széftermei, a másik sok százmillió ember személyes aranytárgya a karikagyűrűtól a láncokon és karikákon át az aranyfogakig.

A köztudatban az aranyhoz hasonló szerepet betöltő nemesfém, a platina helyzete kissé más. Míg az aranyat már nemigen használja az ipar, a platina ára, és így felhasználása is a világméretű konjunktúrához köthető. Ennek elsődleges oka, az autók katalizátorához platinát és a platinához hasonló tulajdonságokkal bíró palládiumot használnak. Amenynyiben az amerikaiak vagy az európaiak kevesebb új gépkocsit vásárolnak, a két fém iránti kereslet is visszaesik. A kilencvenes években a palládium volt az olcsóbb fém, így a katalizátorokba, de még a drágább kategóriájú karórákba is ez került. Az 1999-es 350 dolláros unciánkénti ár 2001 januárjára 1000 dollár fölé kezdett emelkedni, így a katalizátorok gyártói a platinára álltak át, ami rendesen felhajtotta az árakat. A piac árkiegyenlítő szerepe azonban nem sokáig váratott magára - először a platina ára emelkedett, majd mindként fém zuhanni kezdett a nemzetközi piacokon, hogy mára az 1998-as árszintre essenek vissza. Az ok, az aranyhoz képest erőteljesebb kilengés, a tartalékok hiánya. Míg ha az aranybányák leállnának, 16 évre elegendő készlet állna rendelkezésre, platinából és főleg palládiumból ennél lényegesen kisebb tartalékokat őriznek világszerte. Az történhetett, hogy a háromszoros platinaár-emelkedéskor sok spekuláns - így állítólag Soros György is - néhány hét alatt 250 százalékot keresett.

Rajczy Gábor

(Magyar Hírlap)