Inkább politikai, mintsem közgazdasági vitát váltott ki olvasóinkból a jegybank csütörtöki, radikális kamatemelése. Összeállításunkban a pró és kontra elhangzó közgazdasági érvekből válogattunk.
Nem jó, de kellett
A kamatemelés elmaradása esetén a forint a sáv gyenge oldalára került volna, ahol a további zuhanást már nagyon nehéz megállítani; a jegybank eurótartalékai végesek, vagyis felvásárlással a központi bank nem állíthatta volna meg a forint további gyengülését - véli egyik olvasónk. Szintén a kamatemelés melletti érv, hogy elmaradása - vagyis a forint további gyengülése - jelentősen felpörgette volna az inflációt.
A kamatemelés ugyanakkor vonzóvá teheti a magyar állampapírokat, melyekre a befektetők jóval magasabb kamatot kapnak, mint például Európában - ez pedig egyik olvasónk szerint csak a külföldi tőkések gazdagodását szolgálja.
Hitelét vesztette a gazdaságpolitika
A termelékenység javítása monetáris eszközökkel a valódi gazdaságpolitikai koncepció hiányát jelenti - véli egyik olvasónk. Szerinte mindez ennek ellenére akár eredményes is lehet, bár kockázatot jelent, hogy a legfontosabb exportpiacnak számító Európai Unió gazdasága a recesszió jeleit mutatja. Nem biztos tehát, hogy felvevőpiacot jelent az olcsóbb, ezért versenyképesebb magyar kivitelnek.
Másik olvasónk szerint a gyengülő forint nem feltétlenül használ a magyar vállalkozásoknak: nem segíti a tőkefelhalmozást, és az exportpiacokon csak az erős kapcsolatokkal rendelkező világcégek profitálhatnak a drágább euróból.
Mások a kapkodó lépések (a sáveltolás és a kétszeri, összesen 3 százalékpontos kamatemelés) miatt kritizálják a gazdaságpolitika irányítóit: szerintük a gazdaságpolitika annyira elveszítette hitelét, hogy a külföldi befektetők ilyen magas alapkamat mellett sem térnek vissza az országba. Úgy vélik, hogy a pénzügyi kormányzatnak nem saját korábbi lépéseit kellene korrigálnia, hanem hagynia kéne működni a piacot.