"A nemzetközi közösség nem dőlhet hátra" - interjú Afrika problémáinak megoldásáról

Afrika jövője függ a világ legfejlettebb ipari államainak skóciai konferenciájától. Az afrikai országok a G8-tól olyan intézkedéseket várnak, amelyek segítségével végre beindul a sokat szenvedett kontinens gazdasága. Mire van azonban ténylegesen szüksége az afrikai államoknak? Elegendő-e az a segítség, amelyet a G8-ak most felajánlanak? Erről kérdezte az [origo] Nsongurua Udombana nigériai professzort, a Közép Európai Egyetem (CEU) emberi jogi központjának vezetőjét.

A G8-ak csúcstalálkozója előtt felmerült, hogy elengedik a legelmaradottabb afrikai államok adósságait, mintegy negyvenmilliárd dollárt. Az Afrikai Unió ugyanakkor teljes adósságelengedést követel. Szép gesztus ez a G8 részéről, vagy valóban hatásos segítség?

Afrikai szemmel nézve szép gesztus, de nem elég mélyreható. A problémát három részre kell bontani: adósság, segély és kereskedelem.

Az eladósodásban igen sok tényező játszik szerepet: a gyarmati múlt, amely Afrika kizsákmányolásához vezetett, imperializmus, hidegháború - mind-mind hozzájárultak a fejletlenséghez. Napjainkban a globalizáció, a piaci liberalizáció súlyosbítja a helyzetet. Az ebben élen járó intézmények - a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vagy a Világkereskedelmi szervezet (WTO) - politikája nem túl előnyös afrikai szemszögből.

Ezek illetve a rossz kormányzás, katonai rezsimek miatt Afrika hatalmas adósságokba verte magát. A negyvenmilliárdos adósság-elengedés csak a jéghegy csúcsa. Az Afrikai Unió azt mondja: ha a G8 komolyan gondolja a segítséget, az egész 350 milliárdos adósságállományt el kell engednie. Ez ugyanis lehetőséget teremtene arra, hogy tiszta lappal indulhassunk.

A második a forrásátirányítás, amelyet segélynek szokás nevezni. Az Afrikáról szóló jelentések mind-mind "masszív" segélyezésre szólítanak fel, anyagi és technológiai értelemben. A globális falu olyan része vagyunk, amely szűkölködik, és segítségre van szüksége, hogy továbbléphessen.

Harmadik, és legfontosabb a globális kereskedelmi szabályok újrafogalmazása. Afrika sohasem gyakorolhatott nagy hatást a világkereskedelmi-rendszerre. Az igazságtalanság oka a WTO. Több afrikai tudóssal együtt én is szolgalmazom a Világkereskedelmi Szervezet demokratizálását. Az alapelv ellenére, amely egy szavazatot ad minden tagnak, a WTO-t gyakorlatilag a Nyugat uralja. Ehhez jön még a nyugati protekcionalizmus és öntámogatás. Ha a testület jóval fejlődésorientáltabb lenne, az valószínűleg a kiutat jelentené Afrika számára a válságból.

Ezért mondom azt, hogy nem szabad az adósságot önmagában nézni, az adósságot össze kell kötni a segély, a monetáris politika, a WTO kérdésével. Lehetőséget kell biztosítani Afrikának, hogy képes legyen versenyezni.

Afrika csak piac

Érdekében áll ez a Nyugatnak? A nagy szavak és a lelkesedés mögött úgy tűnik, hogy a vezető gazdasági hatalmaknak nagyon is kényelmes csak az adósságokról beszélni, és közben megakadályozni a valódi gazdasági fejlődést Afrikában. Hogy látszik ez Afrikából nézve?

Nyugatról nézve Afrika csak piac. Egészen a legutóbbi időkig nem vettünk részt a globális gazdaságban. Ha beindítják Afrika gazdaságát, az azt jelenti, hogy Afrika képes megállni a saját lábán. Ez viszont elvezet oda, hogy képes lesz versenyezni a multinacionális cégekkel, amelyek jelenleg uralmuk alatt tartják a világgazdaságot. Ugyanakkor a legtöbb afrikai probléma: rabszolgaság, gyarmatosítás, imperializmus és a hidegháború miatt a nyugati nemzeteknek morális kötelessége segíteni Afrikai fejlesztését.

Tony Blair brit miniszterelnök a G8 előtt nem sokkal Üzleti Összefogás Afrikáért néven a világ legnagyobb vállalatait próbálta mozgósítani, hogy Afrikáért lobbizzanak. Működhet ez a kezdeményezés?

Szép kezdeményezés, de Blair bizottsága nem az első. A múltban is voltak ilyen kezdeményezések, azonban minden esetben hiányzott mögülük a politikai akarat. A hetvenes években ott volt az Új Gazdasági Világrend. Az lett volna a célja, hogy teljesen megváltoztassa a nemzetközi gazdasági rendet. Nem működött a politikai elszántság hiányában.

1986-ban az ENSZ kinyilvánította a fejlődéshez való jogot. Az alapötlet szerint a fejlődő országok talpra állítását segítették volna ezzel. Ennek sem volt hatása. Miért nem? Az eladósodás, a segélyhiány, a világkereskedelem igazságtalanságai miatt. Szép és jó ötlet, de az Üzleti Összefogás Afrikáért mögé politikai akarat kell. Meg kell nyerni a kormányzatokat, és a nemzetközi pénzügyi intézeteket, hogy tehessenek valamit Afrikáért.