Terror és tőzsde

2005.10.01. 16:54

Ha pár héttel a londoni robbantások után visszanézzük a tőkepiaci árfolyamgörbéket, meg sem tudjuk mondani, hogy mikor történt a tragédia. Megszoktuk volna a terrort? Aligha. Ellenben a súlyos bizonytalanság ellenére sem szakadtak meg a kedvező tőkepiaci trendek - olvasható a Manager Magazinban.

Terrorizmus

Visszahívlak a vonalason - mondta a londoni City egyik legnagyobb bankjának munkatársa, amikor az első londoni robbantás utáni nap érdeklődtem, hogy megvan-e, mit tud mesélni a szörnyűségekről, a helyszínről. "Véletlenül hagytam bekapcsolva a mobilomat, most csak vonalason kommunikálhatunk. Korrektek voltak a főnökök, nem hazudtak. Megmondták, hogy most mindent le akarnak hallgatni, és a vonalasnál adott a rögzítéses technika" - mesélte, amikor visszahívott.

Előző nap, július 7-én, csütörtökön, amikor London történetének legnagyobb terrortámadása során reggel, 56 percen belül három metróállomáson és egy emeletes buszon robbantak a bombák, még súlyosabb volt a helyzet. Ekkor ugyanis biztonsági okokból teljesen leállították a mobilszolgáltatásokat. A visszakapcsoláskor azután annyira megnövekedett az SMS-forgalom, hogy a növekmény anyagilag bőven kárpótolta a mobilcégeket. Ugyanígy alapvetően nem befolyásolta a brit gazdaságot néhány, egyértelműen a terroreseményhez köthető hatás sem, mint például az, hogy a hét végén visszaesett az éttermi és a kiskereskedelmi forgalom.

Voltaképpen magán a tőzsdén sem történt igazán érdemleges. Amikor a börzei közvélemény először értesült az eseményekről, és még nem volt világos, hogy valóban terrortámadásról van szó, zuhanni kezdett a londoni index, a FTSE. "A brókerek a szokott szenzációhajhász módon azonnal eladásra serkentették ügyfeleiket, például odasózták a biztosítói papírokat" - meséli egy londoni bankár, ám 177 pontos napon belüli esés után - amikorra kezdett tisztulni az információs köd, és kiderült, hogy a hatóságok kontrollálták a mentési munkálatokat - az index emelkedni kezdett.

Még aznap visszajött 100 pont, másnap újra 40, és három nap múlva már 5250 ponttal, 2002 óta nem látott magasságba jutott. Két hét múlva, július 21-én pedig, az újabb merényletkísérletek idején, alig-alig rezgett a léc, mintha mi sem történt volna. Ilyen volt gyakorlatilag a többi európai tőzsde reakciója is: a német DAX vagy a magyar BUX 3,5-4 százalékot esett, ám a nap végére visszatáncolt. A később nyitó New York-i börze meg sem érezte a londoni terrort.

Madrid utáni korszak

Mi történt? Miért nem reagált annyira idegesen a tőkepiac, mint akár 2001. szeptember 11. után az Egyesült Államokban, akár 2004. március 11. után a Spanyolországban végrehajtott merényletek hatására? Kezdjük néhány alapvető különbséggel! "A londoni merényletek sok szempontból nem mérhetők a WTC-támadáshoz" - véli Suppan Gergely, a Takarékbank Rt. elemzője.

Kevésbé volt brutális, nem kifejezetten a piacgazdaság jelképeit támadta, a gazdasági növekedésre, a GDP-re nem volt hatása, és a média megjelenése sem volt olyan sokkoló: "le sem jutottak a metróba a kamerák". Nagy-Britanniában az IRA korábbi akciói miatt ráadásul volt is már némi terrortapasztalat, a "leglelkesebb" amerikai szövetséges pedig amúgy is hosszú ideje készen állt arra, hogy előbb vagy utóbb Londont is támadás éri.

Mindez bizonyára igaz, de ha nemcsak a terror elemzése felől, hanem a gazdasági környezet oldaláról közelítünk, egyéb lényeges szempontokat is találhatunk. Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő Rt. befektetési vezetője szerint más volt a hangulat 2001-ben. Akkor alapvetően recesszió volt, a világ tőkepiacai lefelé tartottak, így az újszerű kockázati tényező csak felgyorsított egy erős korrekciót. Most a világ optimistább, nehezebb kilendíteni ebből az alaphangulatból.

2005 nyarán eleddig elképzelhetetlen likviditásbőség uralkodik a világon, soha nem látott mennyiségű pénz keres magának helyet. A két legnagyobb különbség a négy évvel korábbi helyzethez képest: egyrészt a spekulatív alapok súlya robbanásszerűen megnőtt, másrészt a fejlődő világ devizatartalékai megugrottak, ami stabilizálólag hat. Duronelly Péter szerint a hedge fundok nagy áttételekkel, rengeteg pénzt kezelnek, alapvetően felelnek a világméretű részvénypiaci árrobbanásért.

Mivel minden arbitrázslehetőségre "rámennek", eltüntetik az értékelési különbségeket és csökkentik a piacok változékonyságát, kilengéseit. Persze mindez csak addig igaz, amíg vásárolnak: amíg minden jó, addig az alapok hatására minden még egy fokkal jobb lesz. Ha azonban egyszer eladásba kezdenek, akkor abból könnyen katasztrófa is lehet.

Forrás: [origo]
A devizatartalék az egyik legerősebb stabilizátor

Talán még erősebb stabilizátor a devizatartalék. Suppan Gergely elmondása alapján 2001 és 2005 között olyan drasztikusan nőttek meg az ázsiai és orosz devizatartalékok, hogy ez szinte teljes egészében képes finanszírozni az USA ikerdeficitét, vagyis a folyó fizetési mérleg és a költségvetés párhuzamos hiányát.

Valószínűleg nagyon kevesen gondolnák, hogy az amerikai gazdasági növekedést nagyrészt Kína és Oroszország finanszírozza. Kína külkereskedelme masszívan szufficites az USA-val szemben: 2004-ben 160 milliárd, 2005-ben várhatóan 220 milliárd dollár kereskedelmi többlete keletkezik, amely a központosított országban leginkább a jegybanknál csapódik le.

Ehhez jön még az éves szinten mintegy 60 milliárd dollárnyi Kínába áramló nemzetközi működőtőke. Ilyen számok ismeretében nem meglepő, hogy Kína devizatartaléka, amelyet 60-70 százalékban dollárban jegyeznek, három év alatt 400 milliárd dollárral növekedett, és jelenleg 710 milliárdra rúg. Japánban egészen más oka van a hatalmas devizatartaléknak, bár a kereskedelemhez ennek is van köze. A világ vezető gazdasági régiói - leszámítva az Egyesült Államokat - exportversenyben vannak, ezért igyekeznek gyengíteni saját devizájukat a versenyképesség növelése érdekében.

Európában a verbális intervenció a módi, ám Japánban a kőkemény beavatkozás: a jen gyengítése érdekében az elmúlt három évben 300 milliárd dollárt vett a jegybank, ezzel 820 milliárdra tornászta fel devizatartalékait. Végül Oroszország a hatalmas nyersanyagboom nyomán a válság idején, 1998-ban még gondot okozó vékonyka, akkor 10 milliárd dolláros tartalékait megsokszorozta: ma 140 milliárdos az állomány.

Mi következik mindebből? A dollártartalékok a legkonzervatívabb befektetőnek számító jegybankok kezelésében az amerikai kötvénypiacon, elsősorban hosszú államkötvényekben találnak helyet, emiatt a kötvényhozamok nagyon alacsonyak, az egyéb befektetőknek kevésbé vonzóak, és kínálat sem igazán marad másnak. Ez a kiszorító hatás.

A nyugdíj- és a befektetési alapok, az egyéb professzionális befektetők, de még a magánszemélyek is "kiszorulnak", legfeljebb a részvénypiacokra vagy a kockázatosabb kötvények felé mehetnek. Egyszerűen annyi a tőke, hogy stabilabb maradt a világ, nem tud úgy hatni a terrorizmus, nincs hová menekülni a tőkével.

Előző
  • 1
  • 2
Következő