"Növekedés, de nem holttesteken keresztül"

Lengyelországban új gazdaságpolitika körvonalazódik a kormányváltás után. A helyzet azonban koránt sem tiszta, ugyanis a kisebbségi kormányt támogató kis pártok szociális intézkedéseket követelnek és EU-ellenes jelszavakat hangoztatnak. Az [origo] Marek Zuberrel, Marcinkiewicz miniszterelnök gazdasági tanácsadójával készített interjút a kialakult helyzetről és a lengyel gazdaság kilátásairól.

A lengyel kormányzatot rendre azzal támadja a világsajtó, hogy populista, nincs önálló gazdaságpolitikája. Hogy néz ki ez a kérdés Varsóból nézve?

Azért érik rendszeresen támadások a lengyel kormányt, mert a prognózisok egészen más kormányt jeleztek előre a hatalomba került Marcinkievicz-kabinet helyett. A reményekhez képest, egészen más jellegű kabinet alakult, populista hátszéllel. A kérdés jelenleg az, hogy kitartanak-e a Jog és Igazságosság Párt (PIS) "pszeudokoalíciós" partnerei, hogy a párt végigvihesse a kis populista partnerek ígéreteivel gyakran ellentétes gazdasági programját.

Azonban, ha a tényeket nézzük, a lengyel és a nemzetközi gazdasági szereplők a kezdeti bizalmatlanságot követően, sokkal jobban reagáltak a Marcinkievicz-kormány hatalomra kerülésére, mint azt a nemzetközi sajtó várta. A zlotyi erősebb mint valaha, a varsói tőzsde is szárnyal, a piacot úgy tűnik, nem érdekli a pártpolitika.

A kormányzat kis külső támogatói: az Önvédelem, illetve a Lengyel Családok Ligája gyakran használ erősen EU-ellenes retorikát. Mennyiben veszélyezteti ez Lengyelország csatlakozását az eurózónához?

Véleményem szerint 2009-ben az ország csatlakozik az eurózóna előszobájának számító ERM 2-höz. Mindent el kell követni azért, hogy az ország megfeleljen a maastrichti kritériumoknak, mert ezek a lengyel gazdaság számára is előnyösek. A magánvéleményem az, hogy Lengyelország 2010-12-re készen áll majd arra, hogy a valutaúnió teljes jogú tagja legyen. A britektől eltérően, a közép-kelet-európai új tagállamoknak nincs választásuk, be kell, hogy lépjenek a valutaúnióba.

Ön úgy nyilatkozott korábban, hogy a szabad piac szószólójának tartja magát. Ez tehát a prioritás Marcinkiewicz miniszterelnök számára?

A kormányzat a gazdaság stabilizálását tekinti feladatának. Konzultáltunk a vállalkozókkal, mit tekintenek rossznak, miről gondolják azt, hogy lassítja a gazdaság fejlődését. Három területen követelnek mielőbbi változásokat: átláthatóbb adórendszert, jobb minőségű infrastruktúrát, ugyanakkor nehezményezik, hogy igen magasak a béreket terhelő járulékos költségek.

A kormány 2006. márciusára dolgoz ki egy gazdaságélénkítő csomagot, amely adó- és járulék-csökkentéssel segíti majd a vállalkozásokat. Az intézkedéssel egyelőre várni kell, mert a pénzügyminisztériumból például csak mostanra jutottunk, ténylegesen értékelhető adatokhoz.

Marcinkiewicz miniszterelnök ugyanakkor szociális intézkedéseket is ígért: családtámogatást, lakásépítési programot. A kormányt támogató kis pártok is elvárják az ilyen jellegű intézkedéseket.

Csak akkor tudunk segíteni, ha már megteremtettük erre a megfelelő alapot. Ezt csak a gazdaság megerősítésével tartom lehetségesnek. Azonban megfelelő növekedést nem holttesteken keresztülgázolva kell megteremteni. Tudjuk, hogy vannak segítségre szorulók. De csak akkor tudunk rajtuk segíteni, ha már kellőképpen erős a gazdaság. Az is nyilvánvaló, hogy ha a társadalom nem támogatja a változásokat, az intézkedések szinte biztos, hogy sikertelenek maradnak.

Az elgondolás a következő: a költségvetési hiányt blokkolni kell és létre kell hozni az alapot a gyorsabb gazdasági fejlődéshez, akkor fokozatosan 2009-re (GDP arányosan a szerk.) 3 százalék alá megyünk. Meg lehet kísérelni a drámai változtatásokat is, de ha a társadalom ellenében történnek, nem biztos, hogy egyáltalán sikerülnek.

Említettel, hogy a vállalkozók a megfelelő infrastruktúrát is hiányolják. Lengyelországban mindössze 400 kilométer autópálya épült eddig. Hogyan akar javítani a helyzeten a Marcinkiewicz-kabinet?

Lengyelországban nem a pénzszűke a baj, hanem az, hogy nem vált be az eddigi koncessziós rendszer. 2006. első negyedévében a kormány új koncepcióval áll majd elő. Fontolgatják, hogy állami kötvény-kibocsátásból finanszírozzuk majd az útépítést. Az ilyen módon összeszedett pénzhez jön hozzá az EU-s támogatás, összesen mintegy tízegynéhány milliárd eurót kapunk autópálya-építésre. Mindenképpen nagyobb szerepet szánunk az államnak az autópálya-építésekben.

Lengyelországnak egyik legnagyobb gyengeségeként, az átlagosnál jóval magasabb munkanélküliségi mutatót szokás emlegetni. Ez 2004-ben 19,5 százalékon állt. Tényleg ennyire drámai a helyzet?

Ahogy a magyarok a lengyel államháztartási hiányt, úgy a lengyelek a magyar munkanélküliségi mutatókat nézik irigykedve. De kimutatások szerint Lengyelországban amúgy is magasabb a munkanélküliség "természetes" aránya az Unióban megszokott 4-4,5 százalékhoz képest. Úgy vélem, ha a piacélénkítő intézkedések hatásosak, 6-7 éven belül 8-9 százalékra lehet leszorítani ezt a mutatót.

Hogyan látja a lengyel gazdaság jövőjét? Miben lehet Lengyelországnak esélye a kiugrásra?

Optimista vagyok. Véleményem szerint most a legfontosabb az, hogy javítsuk a vállalkozói környezetet. Hosszú távon pedig mindenképpen növelnünk kell a kutatás-fejlesztésre fordított összegeket. Ebben maximálisan támogatjuk Tony Blair EU-elnököt. Ez az egyetlen esély, hogy az EU és benne Lengyelország, megfeleljen az Amerikából, és a Távol-Keletről jövő kihívásnak.

Barsi Szabó Gergely