A cégek többsége elégedett az APEH-hel

Meglehetősen kritikusan vélekednek a kis- és közepes vállalkozások az üzleti szektort érintő intézményi és szabályozási környezetről, a közszolgáltatások minőségéről. Az intézmények közül a legjobb vélemény az APEH és a vámhivatal, a legrosszabb pedig a kormányzat és a parlament tevékenységével és munkájának minőségével kapcsolatban fogalmazódik meg - írja a Világgazdaság.

A közigazgatás, a vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos ügyintézés és szabályozás hatékonysága, a közszolgáltatások és az oktatás színvonala mind olyan tényezők, amelyek a vállalkozói és befektetői környezet formálásán keresztül közvetetten, de számottevően befolyásolják a hosszú távú gazdasági kilátásokat.

A kelet-közép-európai országok versenyeznek a gazdaság reálparaméterei és infrastruktúrája alapján felállított ranglisták első helyeiért, és ez a verseny az uniós csatlakozásnak és a felzárkózási folyamatnak köszönhetően az elmúlt években tovább erősödött. Az összehasonlító elemzők ugyanakkor figyelmüket már nemcsak a konjunkturális teljesítmény felé fordítják, hanem a vállalkozások helyzetét befolyásoló intézményi környezetre is egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek.

A Világbank évente 155 országban végez felmérést az intézményi és jogi környezet és a szabályozás helyzetéről. A külföldi beruházók, a befektetési döntés meghozatala, azaz a célország megválasztása előtt nem mulasztják el az ilyen összehasonlító elemzések tanulmányozását.

A magyar intézményi környezet megítélése régiónk országaival szemben többnyire tűrhető képet mutat, de több szempont szerint is szembetűnő a lemaradásunk, különösen Csehországgal és Ausztriával szemben. Hazánkban például kiemelkedően magasak egy vállalkozás beindításának költségei, és rendkívül nagyok az adózási kötelezettségek, engedélykérések, regisztrációk és bevallások adminisztratív terhei és az ezekkel kapcsolatos költségek.

Hasonlóan hátrányosan befolyásolja a vállalkozások hatékonyságát és versenyképességét a szerződések betartásának kikényszerítéséhez szükséges jogi procedúrák nehézkessége és időigényessége. A gazdaság hatékonyságának növeléséhez szükségszerűen ki kell alakítani a vállalkozásbarát szabályozási környezet kereteit, és ehhez elengedhetetlen az intézményi reformok elindítása, a dereguláció, az ügyintézési idő és a procedúrák számának csökkentése. Ezáltal nemcsak a befektetői környezet javul, hanem értékes termelői és gazdaságfejlesztési kapacitások is felszabadulhatnak.

Ezt támasztja alá a Gazdaság és Vállalkozáselemző Intézetnek a kkv-körkép (a Figyelő, a Volksbank és a GVI közös kutatása) keretében végzett legutóbbi felmérése is, amelyben kis- és közepes vállalkozások vezetői mondták el véleményüket az üzleti életet, a piaci kapcsolatokat befolyásoló intézményi környezetről. Az eredmények szerint a legrosszabb vélemény a kormányzat és a parlament tevékenységével és munkájának minőségével kapcsolatban fogalmazódott meg.

Ellenben a felvétel eredményei megerősítik a vállalatok - korábban már kimutatott - viszonylag jó véleményét az APEH-ről és elégedettségét a hivatal által nyújtott szolgáltatások minőségével. Az adóhivatal megítélése ugyanakkor nem egységes a cégek között. Az exportáló cégek, amelyeket közvetlenül érintett a "Draskovics-hatás" (az áfakifizetések visszatartása), sokkal rosszabb véleménnyel vannak, mint a csak belföldre termelők. Az APEH-en csattant tehát az ostor, a pénzügyminiszter által elrendelt áfavisszatartás mellékhatásként ténylegesen is rombolhatta az APEH - mint az ellenőrzést végrehajtó apparátus - megítélését.

A Magyar Nemzeti Bank munkájára leadott osztályzatok 3,4-es átlaga arra mutat, hogy a cégek többsége inkább jó, mint rossz minősítést társít a jegybank teljesítményéhez. Jóval kedvezőtlenebb a kormányzat teljesítményének megítélése (2,84-es átlagos osztályzat), míg a legrosszabb vélemény az Országgyűlés tevékenységével kapcsolatban fogalmazódik meg. Tíz cég közül négyen hármast, négyen kettest adtak és tízből egy a lehető legrosszabb, azaz elégtelen osztályzatot adott a magyar parlament teljesítményére.

Az iskolarendszeren belül a szakképző intézmények kapták a legrosszabb értékelést, ez megerősíti más vállalati felvételek eredményeit: a magyar cégek szerint a szakiskolák által nyújtott képzések színvonala csak kevéssé felel meg az üzleti szféra által támasztott követelményeknek.

A szabályozási feltételek közül kiemelendő a korrupció elterjedtségére utaló vélemények viszonylag nagy súlya. Erre mutat az is, hogy a cégek közel háromnegyede szerint nem teljesül a szabályok egyértelműségének és kiszámíthatóságának nyilvánvaló követelménye. Az állami hivatalokban jelen lévő korrupció minden második vállalkozó szerint közepes vagy jelentős akadályokat gördít a cég működése, illetve növekedése elé. A felmérés eredményei arra is rámutatnak, hogy a kis- és közepes vállalatok számára leginkább a magas adóráták, az állami hivatalnokoknál a lassú ügyintézés, az adójogszabályok, a munkaerő nem megfelelő képzettsége és az EU-szabályok által támasztott követelmények jelentenek akadályokat.

Az államigazgatást gyakran érik bírálatok a közalkalmazottak nagy létszáma és az ebből következő alacsony hatékonyság miatt is. Magyarországon 2004-ben 10 ezer lakosra 863 közalkalmazott jutott. Azt gondolhatnánk, hogy ezzel európai összehasonlításban nem állunk rossz helyen, mivel a 8-16 milliós népességű "közepes" országok közül például Csehországban, Hollandiában és Svédországban is 10 ezer lakosra vetítve többen dolgoznak a közszférában. Igaz, a Svédországban regisztrált közalkalmazottak kimagasló aránya a kiterjedt szociális háló fenntartásához szükséges széles közigazgatási apparátussal magyarázható.

A magyar közszféra helyzete az új EU-tagországokkal szemben is kedvezőnek tűnhet, bár a népesség mérete alapján csak Csehországot tekinthetjük megbízható összehasonlítási alapnak. A kedvező megítélést beárnyékolja, hogy hazánkban a közalkalmazottak számában növekvő tendencia figyelhető meg, ez csak 2004-ben mérséklődött - feltehetően csupán a minisztériumi tevékenységek kiszervezése és a szerződéses foglalkoztatottak létszámnövekedése következtében.

A közszféra megfelelő hatékonyságát az a tény is megkérdőjelezi, hogy a 8 millió lakosú Ausztriában - ahol a közszféra a GDP ugyanakkora arányát (49 százalékát) osztja el vagy használja fel, mint hazánkban - 2004-ben hazánkhoz képest közel 300-zal kevesebb, 579 közalkalmazott jutott 10 ezer lakosra, ráadásul a létszám 2000 óta folyamatosan csökken. A probléma többek között abban keresendő, hogy Magyarországon számos olyan közigazgatási területet nevezhetünk meg, ahol egyszerre több intézmény hasonló vagy ugyanolyan funkciót tölt be, azonos feladatokat lát el, rosszabb esetekben az együttműködés és összehangoltság teljes hiánya mellett.