A britek még mindig fizetik a hadikölcsönt

Nagy-Britannia 2006. december 31-ig visszafizeti második világháborús kölcsönei maradékát, amelyeket az Egyesült Államoktól vett fel. Az európai győzelem napjának (május 9.) 61. évfordulója után egyes országok még mindig nem törlesztették az USA-nak amúgy igen kedvező hadikölcsöneiket. Sőt, akad még rendezetlen első világháborús adósság is.

Év végéig Nagy-Britannia körülbelül 83 millió dollárnak megfelelő összegű fontot fizet vissza az Egyesült Államoknak, így letudhatja második világháborús kölcsönei maradékát, amit tengerentúli szövetségesétől kapott.

Modern nézőpontból nehéz megbecsülni a konfliktus csillagászati költségeit és gazdasági rombolását. Nagy-Britanniának 1945-ben az újjáépítéshez és az élelmiszer-importhoz égető szüksége volt pénzre évekig jegyrendszeren koplaló nemzetei számára.

"Dióhéjban: minden, amit a második világégés alatt Amerikától kaptunk, ingyen volt" - mondja Mark Harrison gazdaságtörténész professzor a Warwick Egyetemről. "A kölcsönök inkább a háború utáni helyreállításban segítették Britanniát. Ez a helyzet eltért az első világháborútól, amelyben a pénzt nagyrészt a háborúra kölcsönöztük."

A britek a háború kezdetekor sok pénzt költöttek a fizesd és vidd ("cash and carry") amerikai rendszerén belül, amelyik egyenesen eszközök kifizetésére ment. De voltak határidős ügyletek is, amelyek sok bírálatot kaptak az azóta eltelt években. Nagy-Britannia 1941-ben veszélyes financiális helyzetbe került, és a kölcsönbérletet ("Lend-Lease") végeredményben ekkor vezették be - írta a BBC.

Az úgynevezett kölcsönbérleti törvény (Lend-Lease Act) 1941-ben az Egyesült Államokban született meg, és lehetővé tette, hogy az USA fegyvereket és egyéb hadianyagokat szállítson szövetségeseinek. Az USA ezzel adta fel végleg tövényekben is rögzített semleges álláspontját. A kölcsönbérleti törvény egyébként nem csak kölcsönbérletbe adásra hatalmazta fel az elnököt, hanem azt is lehetővé tette számára, hogy "eladjon, jogcímet átadjon, cseréljen, kölcsönbérletbe adjon, kölcsönözzön vagy egyéb módon átruházzon" hadi és egyéb felszereléseket minden, az USA védelme szempontjából fontosnak ítélt állam számára. A Szovjetunió leginkább a német előrenyomulás alatt vette igénybe az amerikai segítséget. A nagyságrendet érzékeltetendő, ám a teljesség igénye nélkül: a háború végéig közel 15 ezer repülőgép, több mint 7 ezer tank, 51 ezer terepjáró, 375 ezer teherautó, 4,5 ezer tonna élelmiszer, 106 ezer tonna pamut, és 15,5 millió pár katonai csizma érkezett az Egyesült Államokból a Szovjetunióba.

A hadianyagot "Liberty" hajókon vitték a frontra

Az Államok a felszerelés előállítási költségeinek csak egytizedére tartott igényt, és ehhez még pénzt is kölcsönzött volna, hogy szövetségesei könnyebben kifizethessék (a kölcsönbérleti törvényről és a támogatásokról bővebben a Wikipédiában).

Az Egyesült Államokra ráadásul komoly terhet rótt a hadianyag elszállítása is. Az Atlanti-óceánt kezdetben Dönitz admirális tengeralattjárói uralták, amelyek súlyos veszteségeket okoztak a tankokat, repülőket, élelmiszert szállító konvojoknak. Az amerikaiak végül az igencsak igénytelen kinézető, de rendklívül olcsó és gyorsan legyártható "liberty ship" programmal nyerték meg az atlanti csatát. Az amerikai dokkokban egy idő után több hajó épült, mint amennyit a német tengeralattjárók el tudtak süllyeszteni. Az építés ára, bárhova szállította a hajó később a hadianyagot, szintén az USA-ra hárult.

Így aztán az Egyesült Királyság 586 millió dollárért vett fel hitelt (az 1945-ös átváltási árfolyam alapján mintegy 145 millió font), és egy további 3,75 millió dolláros hitelkeretet. A kölcsönt az 1950-ben kezdődő törlesztés 50. évfordulójára kellett volna visszafizetni, de ezen időszak alatt volt hat olyan esztendő, amikor a törlesztés szünetelt politikai vagy gazdasági nehézségek miatt.

Az angoloknak persze bosszúságot okoz a gondolat, hogy legközelebbi szövetségesük fizetséget kér a felszerelésekért, ahelyett, hogy azt a néhány milliót nélkülözné mint ajándék. Ám a kölcsön feltételei szerfelett nagylelkűek voltak, például fix, kétszázalékos kamatláb terhelte. Ennek ellenére sok brit a faragatlanság jeleként értékeli, hogy az amerikaiak törlesztést kérnek. Egyesek elvárták, hogy az Államok ajándék gyanánt kamatmentes kölcsönt biztosítson, amelyik befedi Britannia háború utáni fizetési egyensúly(talanság)át. Persze, a britek arra az amerikai forrású aranyköpésre is hivatkozhatnak, miszerint, "hadianyagot úgy ad kölcsön az ember, mint rágógumit - nem kéri vissza".