Hatvan éve fizetünk forinttal

Hatvan évvel ezelőtt vezették be Magyarországon az új fizetőeszközt, a forintot. Az új pénz megjelenése a világtörténelem egyik legnagyobb inflációjának vetett véget. A forint azóta túlélt egy rendszerváltást, és egy több100 százalékos inflációt. Az EU-csatlakozás miatt mindenképpen búcsút kell intenünk a nemzeti valutának, a kérdés csak az, hogy mikor. Járai Zsigmond, jegybankelnök a forint születésnapjára tartott keddi konferencián azt mondta: még a 2013-as euró bevezetés is álom.

Megváltás volt a hiperinfláció után

A világtörténelem egyik legbrutálisabb hiperinflációja után 1946. augusztus elsején vezették be Magyarország új fizetőeszközét, a forintot. A világháborúban teljesen megsemmisült hazai gazdaság miatt a pengő sem bírta sokáig. Az infláció 1945 nyarán lódult meg. A "Havi 200 pengő fixszel/Az ember könnyen viccel" dalszöveg a háborút követően már nem volt érvényes.

A dollár árfolyama 1945 júliusában 1320 pengő volt. Őszre egy dollár már 108 000, 1946 januárjában 795 000 pengő volt. Az infláció ezt követően lódult meg igazán: májusban egy dollár már 59 milliárd pengőt ért, júliusban 4 600 000 quadrillió pengőt, ez az elképzelhetetlenül magas szám a 10 a 27-ik hatványa. Az infláció csúcsán egy pár cipő ára 120 milliárd jobb minőségű adópengő vagy 120 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 pengő volt.

Hogy a bankjegyek tartani tudják a tempót az inflációval, a Magyar Nemzeti Bankban egy idő után bélyegeket ragasztottak rájuk, majd egymilliós szorzót alkalmazva bocsátották újból ki a bankókat, ezek voltaka milpengők. Egy-egy bélyeg felragasztása bizonyos mennyiségű nullát adott a pénzre írt számhoz. Nyilvánvaló volt azonban, hogy a pengő, mint pénzegység tarthatatlan, új pénzre van szüksége az országnak. A hiperinfláció egyébként a bankrendszert is térdre kényszerítette.

Az új nemzeti valuta elnevezése nem volt zökkenőmentes: a végül kiadott sorozattal párhuzamosan egy tallérsorozat tervei is elkészültek, végül azonban a forintra esett a választás. Nem ez volt az első alkalom, hogy Magyarország hivatalos fizetőeszköze a forint lett.

A forint a firenzeiek által a XIII. században vert, liliomos aranypénz, a Fiorino d'Oro nevének eltorzult változata. Károly Róbert a firenzei érmék mintájára adta ki a maga Anjou-liliomos aranyforintjait 1325-ben. 1857 és 1892 között szintén forint volt az Osztrák-Magyar Monarchia hivatalos fizetőeszköze, igaz, ezt külföldön Osztrák Guldenként ismerték. Akkoriban a forint váltópénze a krajcár volt.

Az 1946-os pénzreformot Tildy Zoltán kormánya a 90004946. MESZ. Rendelettel indította el. Az új árrendszert elszakították a világpiactól, és a háborút megelőző árakhoz képest állapították meg a forint vásárlóértékét. A forgalomban lévő, összesen 47,4 quadrillió pengő, a forint kibocsátásakor 0,01 fillért ért. Az új rendszer szerint egy mázsa búza negyven forinttal volt egyenértékű.

Sokat segített a pénzügyi rendszer konszolidálásában, hogy néhány nappal a forint bevezetése után, augusztus 7-én az amerikai hadsereg visszaszolgáltatta a nyilasok által nyugatra hurcolt MNB-aranytartalékot. Az összesen 28 tonnányi arany szolgált az új valuta fedezetéül.

A kibocsátáskor a kommunista párt politikusai ültek a legfontosabb pénzügyi és gazdasági miniszteri székekben, ezért a pénzreform sikeréből természetesen a kommunisták kovácsoltak politikai tőkét.

Bod Péter Ákos az MNB ünnepi konferenciáján, kedden elmondta: az új rendszer hátulütője az volt, hogy a pénzügyi reformmal együtt elkezdődött a magyar bank- és pénzügyi rendszer lebontása és szovjetizálása. A volt jegybankelnök figyelmeztetett: az akkori rekordinfláció - amely normális esetben hatalmas társadalmi sokkot okozna - akkor sok baj között elsikkadt, és ezért a magyar monetáris politikát azóta sem jellemzi masszív törekvés az árstabilitásra.

Bod Péter Ákos elmondta: a forint ugyan megőrizte működőképességét - ellentétben a környező államok valutáival - azonban pont ezért nem történt drasztikus valutareform. "A magyar társadalom mintha nem lenne hajlandó végiggondolni a tanulságokat" - summázta a helyzetet a volt jegybankelnök

Elszántan védték

Hogy a gazdaság stabilitását megőrizzék, a kibocsátott pénzmennyiséget csak lassan hozták forgalomba. Az első címletek a tíz- és százforintosok voltak. A teljes skálát csak a következő években sikerült bevezetni, ugyanis a Nemzeti Bank ekkor jutott megfelelő mennyiségű, jó minőségű papírhoz a bankók kinyomtatásához. Az 1946-os tízesen egy kalapácsos munkás, illetve az akkori Kossuth-címer volt látható. A százforintosra egy sarlót és kalászt tartó nő képét, és egy kalapácsot és kalászt markoló kezet nyomtattak.

A következő, 1947-es széria vált véglegessé egészen 1992-ig. A csapat: 10 forintos - Petőfi Sándor, 20 forintos: Dózsa György (hátoldalán Pfeiffeir Mihály, aki sokáig a pénzjegynyomda női dolgozóinak a kedvence vol), az 1953-ban kiadott 50 forintosra II. Rákóczi Ferenc, a százasra Kossuth Lajos képét nyomtatták.

A forint stabil valutának számított a bevezetést követően. A szocialista gazdaság egyre nyilvánvalóbb működésképtelensége azonban a nemzeti fizetőeszközre is kihatott. A hetvenes években meglódult az infláció, amely a nyolcvanas években folytatódott. Jó fokmérője ennek a gombóc fagyi árának alakulása: az induló 50 filléres árról, nagyjából két évtized alatt kapaszkodott fel a ma ismert 100 forint körüli gombóconkénti árig. A forint igazi nagy értékvesztése a rendszerváltást követő években történt: a nemzeti valuta a kilencvenes évek elején évente átlag 35 százalékot veszített értékéből.

Az infláció miatt kellettek a nagyobb címletek

A hetvenes évektől beinduló infláció tette szükségessé az addiginál nagyobb címletek kibocsátását. Az 1970-ben kiadott lila 500 forintosra Ady Endre portréját nyomtatták, az 1983-as kiadású zöld ezrest Bartók Béla arcképe díszíti. Már a rendszerváltás után nyomtatták a széria legnagyobb címletű pénzét, a Széchenyi István gróf képével díszített ötezrest. A pénzeken természetesen a címerváltozások is nyomon követhetők: 1949-ig Kossuth-címerrel, majd 1957-ig Rákosi-címerrel, végül 1991-ig a Kádár címerrel nyomták a forintot.

1992-ben bocsátották ki az újjátervezett forintérmesorozatot, ez volt a ma is forgalomban lévő érmék első megjelenése. Az akkori sorozat 100 forintos tagját azonban nemsokára le kellett cserélni a ma ismert, kétszínű százassal, ugyanis igen sokan összekeverték a túl nagyra, és nem túl szépre sikerült érmét a húszforintossal. Ugyanakkor szintén le kellett állni a 200 forintos gyártásával, mivel az ezüstöt tartalmazó érme túl drága volt, ráadásul sokan nemesfém-tartaléknak tekintették fizetőeszköz helyett. A ma ismert, Lengyel György és Vagyóczky Károly tervezte papírpénzeket 1997 és 2001 között bocsátotta ki a jegybank. A fillért, a forint váltópénzét 1999-ben vonták ki végleg a forgalomból.

Hogy a forint megéri-e a hetven évet, az leginkább a konvergenciaprogram sikerén múlik. A legtöbb szakértő szerint a dolgok mostani állása mellett, legkorábban 2011-12-ben vehetünk búcsút a forinttól.

Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank elnöke azonban a konferencián azt mondta, az euróbevezetés 2013-as dátumát is túl optimista célnak tartja. - Bíztam benne, hogy a hatvanéves forintot a nyugdíjba vonulása alkalmából köszöntjük, de a nyugdíjkorhatára ismeretlen időre kitolódott - fogalmazott az MNB elnöke, hozzátéve, hogy közép- és hosszú távon rossz pályára állítja a gazdaságot a Gyurcsány-csomag. Márpedig amíg a magyar gazdaság nem  versenyképes, nem szabad bevezetnünk az eurót - jelentette ki.

Barsi Szabó Gergely