Illúziónak bizonyulhatnak a hosszabb távú előnyök, amiért az országok vállalták az áldozatot, hogy eleinte kiesés várható adóbevételeikben. Elsők között a három balti ország vezette be az egykulcsos rendszert még a kilencvenes években, majd Oroszország, Ukrajna, Szlovákia és Románia is követte a példát.
Szlovákiában a nagymértékű egységesítés (19 százalékos lett az szja, a társasági nyereségadó és az áfa is) következtében a reformot követő első évben a bruttó hazai termék (GDP) 0,7 százalékával csökkentek az szja- és 0,4 százalékkal a társaságiadó-bevételek. Hasonló tapasztalatai vannak Romániának is.
Problémát jelent, hogy az egykulcsos rendszerrel nem lehet megfelelően kezelni a nemzetközi szinten mobil tőkejövedelmeket, továbbá az is, hogy politikailag nem igazán népszerű a magas jövedelműek számára kedvező lineáris szja.
Magyarországon is felmerült már az egykulcsos adó gondolata, az SZDSZ választási programjába is belevette az elképzelést. Terveik szerint 2009-től megvalósítható lenne az egységesen 20 százalékos szja, áfa, társasági adó és nyugdíjjárulék.
Elemzők szerint azonban Magyarországon több ok is amellett szól, hogy ne legyen egykulcsos a rendszer. Heinczinger Róbert, az Ernst & Young adószakértő partnere kifejtette:
Magyarország nettó tőkeimportőrként úgy maradhat vonzó a külföldi befektetők előtt, ha a forgalmi típusú adók súlya továbbra is felülmúlja a jövedelem típusúakét.
Másrészt, ha egységes lenne az adókulcs, az adópolitika elvesztené azt a lehetőségét, hogy prioritásként jelölje meg a szociálpolitikát vagy a befektetések ösztönzését - mondta a szakértő.