Két világ között őrlődik az iszlám gazdaság

Az extrém gazdagság és a nyomor egyaránt a Közel-Kelet arcai, az arab országoknak azonban többnyire égető gazdasági és társadalmi reformkényszerrel kell szembenézniük. Az olaj ugyanis - bár hordónkénti ára sorra dönti a történelmi rekordokat - nem hozhat megoldást minden problémára, sokkal inkább a globális piacgazdaságba való csatlakozás - szakértők szerint azonban ezzel éppen ellentétes folyamat zajlik a térségben. A kapitalista rendszer megbukott, és az iszlám rendelkezik a gyógyszerrel - legalábbis az iszlám közgazdaságtan szerint, amit azonban sokszor az arab államok sem tartanak be.

Az arab országok a szárnyaló olajárakból - a Goldman Sachs 2008-ban 105 dollár hordónkénti árat prognosztizál - keletkező bevételeiket már nem annyira külföldi bankszámlákon pihentetik, hanem egyre előrelátóbban fektetik be. A tőzsdék szárnyalnak; Szaúd-Arábia részvénypiaci indexe például 200 százalékot erősödött az elmúlt 5 évben, míg az egyiptomi lenyűgöző, 1700 százalékos növekedést produkált - erre pedig az európai és amerikai befektetők is egyre jobban felfigyelnek.

Az olajjal kapcsolatos sztereotípiákat azonban gyengíti az a tény, hogy az arabok kétharmada olyan országban él, amely nem rendelkezik komolyabb olajkivitellel. Az olajat és a turizmust leszámítva pedig az arab világ egy hosszabb távú antiglobalizációs folyamatban van, és a térség országai ma sokkal elszigeteltebbek, mint akár 2 évtizeddel ezelőtt is - írja a Newsweek. A régió részesedése a világkereskedelemből és befektetésekből az elmúlt negyed században felével csökkent, és bár az utóbbi időben nőtt, ez szinte teljes egészében az olajnak köszönhető.

Hiányzó munkahelyek

Ha nem számoljuk a nyersanyagokat, az iszlám országok globális exportban való részesedése nem éri el az 1 százalékot sem. A technológiai szabadalmi díjak befizetései stagnálnak, míg máshol gyorsan nőnek - ez a szám mutatja, hogy egy társadalom milyen gyorsan fogad be új találmányokat, eljárásokat. A Közel-Kelet már így is a legalacsonyabb foglalkoztatási arányokat mutatja a világon, a munkaképes korú lakosságnak ugyanis mindössze 47 százaléka dolgozik. Hogy lépést tartson egyre gyarapodó populációjával, a térségnek 2020-ig legalább 55 millió új munkahelyet kellene létrehoznia, de inkább 70 milliót, ha a munkanélküliségi szintet a világ átlagára akarják leszorítani - állítja a Világbank.

Az utóbbi idők gazdasági fejlődése nem eredményezte új állások létrejöttét. Míg Egyiptom 39 helyet ugrott előre a Világbank üzleti környezetet rangsoroló listáján, 2 helyet rontva már csak a 108. a foglalkoztatottsági kategóriában, de Szaúd-Arábia és Szíria még lejjebb csúszott. Jordániában, Kuvaitban és az Egyesült Arab Emírségekben az új állások zömét külföldiek töltik be, és a helyi munkanélküliség az erős világgazdasági konjunktúra ellenére csökkent az elmúlt 5 esztendőben. A foglakoztatottság az olyan népes államokban is stagnált, mint Marokkó és Algéria, további bátorítást adva a nagyrészt illegális, és főként Európába irányuló kivándorlásnak.

Iráni forradalmi gárdista

Az ipar, amelynek talán a legnagyobb potenciálja van új munkahelyek teremtésére, lemaradóban. A korai '60-as években Egyiptom - az arab világ legnépesebb országa - egy főre vetítve még nagyjából annyi terméket exportált, mint Dél-Korea, vagy Tajvan. Most ezek a távol-keleti államok három nap alatt több árucikket szállítanak külpiacokra, mint Egyiptom egy egész év alatt. A 85 milliós Fülöp-szigetek pedig tízszer annyi terméket exportál, mint a 75 milliós Egyiptom, tavalyi exportbővülése önmagában is nagyobb, mint a piramisok országának teljes kivitele.

A cirka 65 millió lakosú Thaiföld egymagában több gyártott terméket exportál, mint a teljes arab világ, annak ellenére, hogy népessége mindössze negyedét teszi ki. Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és más olajexportálók újabban ugyan mérsékelten növelték kivitelüket a finomítási tevékenység, petrolkémiaió és alumíniumkohászat révén, ezek azonban olyan tőkeintenzív iparágak, amelyek nem képesek sok új munkahelyet teremteni.

Az oktatási rendszerre is költeni kéne

Az ipar gyengeségét több tényező is magyarázza: szegényes technikai jártasság az elavult egyetemi rendszer miatt (a világ legjobb iskolái között nincsenek arab intézmények), a szellemi tulajdonjog gyenge védelme, valamint az iparban továbbra is megfigyelhető állami dominancia. E faktorok együttesen késleltetik az új technológiák létrehozását és befogadását - amelyek viszont magasabb szintre emelhetnék a termelékenységet. A Fülöp-szigetek egyedül többet költ technológiákra, mint a teljes arab világ.

Az arab országokba irányuló közvetlen külföldi tőkebefektetések (FDI) az elmúlt öt évben közel 30 milliárd dollárt tettek ki, de ennek nagyobb része az Arab-öböl országainak olajpénzeiből ered. Így ez a pénz csak csekély mértékben szolgált új technológiák meghonosítására. Egyiptom például 2001 és 2006 között 12-szeresére, 6,1 milliárd dollárra tudta növelni a területére érkező FDI mértékét, ez még mindig 3 milliárd dollárral kevesebb, mint a svédországi külföldi tőkebefektetések értéke - pedig Egyiptomben kilencszer annyian élnek, mint a skandináv államban.

Forrás: EPA

Ezen gondokat gyakran az arab, vagy iszlám kultúrával magyarázzák; de az iszlám sem képes megmagyarázni az arab nemzetek között mutatkozó nagy eltéréseket. Szaúd-Arábiában például háromszor annyi időbe telik beindítani egy üzletet, mint Marokkóban; Egyiptomban pedig csaknem háromszor tovább tart szerződni, mint Jordániában.

Egyes arab kormányok mindezzel együtt hatásosan próbálkoztak azzal, hogy csatlakozzanak a világgazdasághoz. Dubai például arra készül, hogy a Közel-Kelet Szingapúrjává válik, a nemzetközi társaságok nyugodt és hatékony bázisaként. Önmagában a reformálási szándék azonban a Közel-Keleten sem elég a sikerhez. A palesztin és iraki konfliktus, a terrorizmus és a merényletek kockázata továbbra is elkedvetleníti a külföldi befektetőket. A Newsweek kutatása szerint pusztán a terrorizmussal kapcsolatos üzleti (biztonsági) költségek csökkentése 20-30 százalékkal fokozhatja a befektetési hajlamot.