Sokba kerül a verseny nélküli árampiac

Vágólapra másolva!
"Január elsejétől megindult a verseny a teljes egészében liberalizált magyar árampiacon" - fogalmaz a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, amely szerint a szabályozás alkalmas arra, hogy idén már csak finomhangolásra legyen szükség. Apró szépséghiba, hogy a szakértők szerint éppen az hiányzik, ami az egésznek értelmet adna: a verseny. A szabad árazás intézménye így több tízszázalékos drágulást hoz a gazdasági szereplőknek.
Vágólapra másolva!

Egyértelműen sérülnek a magyar gazdaság versenyképességi szempontjai - válaszolta a piacnyitás sikerességét firtató kérdésünkre Nagy Márta, a Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyettese. A nem lakossági és állami fogyasztók "minden jel szerint" 20-60 százalékos áremelkedésre számíthatnak - ezt már a KPMG könyvvizsgálati, adó- és üzleti tanácsadási cég írja. Így tehát például a magyar vegyiparnak óriási többletkiadásokat okoz az energiaszámla a régiós versenytárs lengyel cégekkel szemben, ahol a villamosenergia-költség hozzávetőleg a fele a magyarénak.

Pedig a liberalizáció egyik célja éppen a valódi (ár)verseny megteremtése lenne. Hogy akkor ki jár jól a "piacnyitással"? Annyiban a lakosság is, hogy egyelőre "csak" 10 százalék körüli tarifaemelést kell menedzselnie. A lakossági árakat ugyanis továbbra is fölülről ellenőrzik, a hatósági árazás megszűnésének időpontjáról nincs szó hivatalos forrásokban sem.

A GKM 3-4 éven belül számít valódi versenyre a lakosságot ellátó egyetemes szolgáltatói piacon. Tény, hogy Magyarországon a háztartások továbbra is olcsóbban kapják az áramot, mint a legtöbb európai országban, de ennek súlyos ára van, amit közvetetten a lakosság is fizet. Az itt visszafogott áremelést ugyanis a vállalkozások, cégek fizetik meg. Igaz, az áram mindenhol drágul, mivel azt nagyrészt még mindig az olaj ára határozza meg. A magyar ipari áramárak viszont még európai összevetésben is igen magasnak tűnnek, ráadásul a KPMG szerint ez a különbség tovább nőhet.

Késve és rosszul

A teljes piacnyitást az Európai Unió 2007. július elsejére írta elő, Magyarország ezt eleve féléves csúszással teljesítette - súlyos hiányosságokkal. A nem lakossági fogyasztók választási lehetősége ugyanis egy gyakorlatilag változatlan háttér előtt áll fenn: a hosszú távú áramvásárlási megállapodások (htm) továbbra is élnek - dacára annak, hogy már az előző gazdasági miniszter, Kóka János is kifejezte a megszüntetésükre irányuló szándékát.

A hazai kínálat döntő többségét pedig továbbra is a villamos művek kontrollálja. Az MVM saját erőművei (Paks, Vértesi Erőmű, gázturbinás erőművek), a htm-ek, és a kötelező átvételű villamos energia (ide tartozik például a megújuló forrásból termelt áram) révén domináns pozícióban van a nagykereskedelmi ármeghatározásban is. A nem lakossági fogyasztók számára tehát egyfajta kínálati verseny nélküli piacnyitás valósult meg - mondja Nagy Márta. A kapacitások árverésen való értékesítése pedig önmagában árfelhajtó hatású.

A liberalizáció egyelőre Európában is a térségi piacok kialakulásánál és a belső erőfölények mérséklésénél tart. Magyarországon még nemigen látszik annak az esélye, hogy valamilyen nagyobb régiós piacba tagozódva nagyobb kínálati verseny indulhatna. Nagyobb baj, hogy a belső viszonyok sem nagyon változtak, a hálózatüzemeltetést ugyanis nem sikerült elkülöníteni a termelő kapacitások irányításától. A hálózatüzemeltető (Mavir) az MVM leányvállalata - mondja Kaderják Péter, a Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának (REKK) vezetője, a Magyar Energia Hivatal korábbi elnöke.

Különleges magyar helyzet

Igaz, más európai országban is meghatározó szerepben maradnak a korábbi monopol szereplők, de a magyar helyzet azért elég különleges, máshol ugyanis legalább sikerült a hálózatüzemeltetést és a termelést elválasztani. Európában kevés példa akad a magyar htm-ekhez hasonló problémákra is, talán csak Bulgária jár hasonló cipőben - mondja Kaderják.

Portugáliában két éve rendezték, Lengyelország pedig idén tavaszig kapott haladékot az uniós versenyszabályokkal össze nem egyeztethető megállapodások felbontására. A htm-ek fenntartása éppen a hatékonysági kényszer hiánya miatt igen sokba kerülhet. A felbontás miatt elvileg kérhetnek kárpótlást az érintett erőművek, de Kaderják szerint ezt az összeget "ab ovo kifizetik a fogyasztók" a htm-ek tovább élésével.

Forrás: [origo]
Forrás: [origo]

Az EU-ban három regionális nagykereskedelmi, országok közötti piac körvonalazódik - Magyarország egyikhez sem tartozik. Akár egy új, kelet-európai piac is létrejöhetne, egyelőre azonban ennek sincs jele. Pedig a szűkös hazai piacon értelemszerűen amúgy is kevesebb a lehetőség, ezért lenne fontos egy nagyobb, országok közötti piacra lépés - mondja Nagy Márta.

Az importkínálat jelenleg igen szűkös, ráadásul az olcsóbb szlovák és lengyel áram előtt ezek az országok lezárták a határokat, vagyis nem igazán lehet tőlük több villamos energiára számítani, mivel ott is szűkösek a kapacitások. Nehezíti az ügyet, hogy a regionális piac kialakítása egyúttal bizalmi kérdés is, hiszen megvalósulása esetén nem nemzeti vállalat, hanem egy közös rendszerirányító felügyelné a mondjuk magyar, szlovák, osztrák, szerb, román piacot.

Belátás vagy kényszer

A villamosenergia-törvényen (vet) tehát változtatni kéne, ez egyébként a gazdasági tárca szándéka is - mondta Ábrahám Gergely, a tárca szóvivője. A tovább élő kettős modell megreformálását vagy a politikai belátás, vagy az uniós eljárások fogják kikényszeríteni. A szakemberek szerint a htm-eket ki kéne dobni, a termelőket pedig versenyre kéne kényszeríteni.

Az erőműveknek közvetlenül kellene kínálatot nyújtani a kereskedők, felhasználók részére, ugyanis ez ösztönözne a hatékonyság növelésére; az áramárverések helyett pedig jobb megoldás lenne az áramtőzsde. Nem tudjuk, mekkora a jelenlegi hatékonysághiány, de vannak erőművek, amelyek több rendelkezésre állási díjat kapnak, mint amilyen értékben villamos energiát leadnak - és így is nyereségesek. Sajnos, az energiapiacon nincs olyan technológiai verseny, mint például a mobilkommunikációban, ahol gyakorlatilag a szolgáltatók versengése önmagában is egészséges versenyt teremtett - véli Nagy Márta.

A liberalizáció elvben a hatósági ár megszűnését vonná maga után, de verseny híján nem szabad a lakosságra szabadítani az árakat - mondja Kaderják Péter. A REKK egyébként tavaly év végén készített egy anyagot az idei évre várható árakról, és az a jelenleginél nagyobb verseny mellett úgy kalkulált, hogy az áraknak nem feltétlenül kellene elszabadulniuk. Most még nincs átfogó jelentés a piacra kényszerülő fogyasztók villanyszámláinak emelkedéséről, de a visszajelzések a KPMG-t igazolják. Egyes nagyobb cégek - jobb alkupozícióban - megússzák 20 százalék körüli drágulással, de vannak, amelyeket egészen kellemetlen meglepetés érhet.