Vége az olcsó hitelek korának

Az amerikai másodrendű jelzálogpiac összeomlása végleg ellehetetlenítette az olcsó hitelek nyújtását, erre hosszú távon a fogyasztóknak is fel kell készülniük. A bankok feltehetően visszatérnek az egyszerűbb gyakorlathoz.

Valószínűleg soha nem tér vissza az olcsó pénz kora sem a nagybani, sem a kiskereskedelmi hitelpiacon, mivel jó eséllyel végleg beszűkült a kockázatterítés (és így költségcsökkentés) céljából értékpapírosított, egyre bonyolultabb pénzpiaci származékos hiteltermékek kereslete - mondta szerdán a brit bankfelügyelet (FSA) vezérigazgatója.

Hector Sants a BBC rádiónak nyilatkozva annak a véleményének adott hangot, hogy a bankok vissza fognak térni a "régi vágású, egyszerűbb hitelezési gyakorlathoz", és tartózkodni fognak az összetettebb, strukturált termékektől, amelyek lehetővé tették számukra többféle kockázatú követelésállomány egybecsomagolását és továbbadását a kockázatból részt vállalni hajlandó befektetőknek.

Sants szerint az ilyen strukturált pénzpiaci termékek forgalmazása valószínűleg a jövőben is lehetséges lesz, de a bankok várhatóan egyszerűbb, érthetőbb csomagokat fognak kínálni, amelyekben a befektetőknek nagyobb bizalmuk lesz.

A FSA vezetője szerint mindez azonban nyilván növelni fogja a hitelek hozzáférési költségeit fogyasztói szinten. Hozzátette ugyanakkor: a legutóbbi hónapok hitelpiaci fejleményeit tekintve a "könnyű pénz" hosszú távon nem feltétlenül hasznos sem a fogyasztónak, sem a gazdaságnak. Sants szerint a bankoknak szigorúan kerülniük kell a nem megfelelő értékesítési gyakorlatot, és biztosítaniuk kell, hogy az ügyfelek pontosan értsék, mit vesznek.

A tavaly nyár óta súlyosbodó globális pénzpiaci likviditási válságot a másodrendű amerikai jelzálogkölcsön-adósok törlesztési képességével kapcsolatos aggodalmak okozzák. Az Egyesült Államokban - jórészt jutalékos ügynökök által erőszakosan terített, csábítóan kedvezményesnek tűnő ajánlatok hatására - milliók mentek bele olyan jelzálog-konstrukciókba, amelyekről később, a kedvezményes törlesztési időszak lejártával derült ki, hogy valójában nem engedhették volna meg maguknak.

Ezeket a kötelezettségeket a befektetési bankok - nemcsak az amerikaiak - még a tömeges törlesztési gondok felmerülése előtt különböző súlyozással származékos befektetési termékekbe csomagolták, és ezeket kockázatterítési céllal kínálták világszerte.

Az amerikai lakóingatlan-piac megingása nyomán azonban e termékek ára összeomlott, súlyos veszteségeket okozva a befektetőknek. A terjesztő bankok is pórul jártak, mivel hatalmas mennyiségű elértéktelenedett adósságkonstrukció ragadt be eladhatatlanul kínálati portfoliójukban, és az emiatt szükségessé vált leírások értéke már meghaladja a 100 milliárd dollárt.

Ráadásul a bankok a rövid távú nagybani likviditáspiacon is megszorultak, ugyanis - nem tudván, hogy kinek milyen mértékű az érintettsége az értékpapírosított, ám nem teljesítővé válással fenyegető másodrendű kötelezettségek piacán - vonakodnak rövid távú finanszírozást nyújtani egymásnak a bankközi piacon.