Az olajár húzza a brit inflációt

Vágólapra másolva!
Megközelíti az idén a 30 százalékot a kiskereskedelmi üzemanyagár-infláció Nagy-Britanniában, ahol szerdai londoni elemzések szerint a teljes kosárra számolt fogyasztói infláció is több mint a kétszerese lesz a kormány által előírt célnak. A lakossági gáz várhatóan 20 százalékkal drágul ősztől.
Vágólapra másolva!

A Barclays Capital, a City egyik legnagyobb, rendszeres olajpiaci előrejelzéseket is közlő befektetési háza szerdai elemzésében azt írta: legutóbbi prognózisa óta a nyersolaj-határidők árfolyamgörbéje még magasabbra kúszott. A cég ezért 2008 egészére most már 122,70 dolláros, 2009-re 137,70 dolláros hordónkénti globális olajár-átlaggal számol, az eddigi 120,70, illetve 133,90 dolláros prognózis helyett.

Ennek alapján a Barclays Capital londoni elemzői az idei második félévre, éves összevetésben 27,6 százalékos átlagos nagy-britanniai benzinár-inflációt jósolnak, a jövő év egészére pedig 11,5 százalékost, az eddig várt 26,8 százalék, illetve 10,7 százalék helyett.

A földgáz-határidők szintén folyamatosan drágulnak, ezért a ház az eddigi 13 százalékról 20 százalékra emelte az általa őszre várt nagy-britanniai lakossági gázáremelés mértékét.

A gáz drágulásának hozzávetőleg kétharmada érvényesülni fog a háztartási áramszolgáltatás árában is, amely a Barclays Capital szerdai előrejelzése szerint a második félévben 12,5 százalékkal fog növekedni; a cég eddig 8,2 százalékos lakossági áramáremelést várt erre az időszakra.

Mindezek alapján a ház azzal számol, hogy az átlagos brit fogyasztói infláció az idén 3,5 százalék lesz, és jövőre is csak kis mértékben, 3,3 százalékra süllyed vissza, az eddigi 3,4, illetve 2,9 százalékos prognózis helyett.

A szerdai elemzés szerint az idei brit infláció várhatóan októberben tetőzik, 4,4 százalékos éves összevetésű ütemmel.

Az inflációs célról a kormány, a kamatról a jegybank dönt

A munkáspárti brit kormány 1997-ben saját hatásköréből a jegybankra ruházta át a kamatszint meghatározásának jogkörét, és az inflációkövetést szabta meg a Bank of England fő feladatául.

Az inflációs célt azonban továbbra is a kormány szabja meg: előírása értelmében a jegybanknak 2 százalékos tizenkét havi inflációs rátát kell folyamatosan célnak tekintenie.

A bank kormányzója a sajtóban is közzétett levélben köteles magyarázatot adni a pénzügyminiszternek, ha a tizenkét havi infláció egy százalékpontot meghaladó mértékben eltér a céltól, bármely irányban.

Mervyn King jelenlegi jegybanki kormányzó éppen most volt kénytelen elküldeni első ilyen levelét Alistair Darling pénzügyminiszternek - a Bank of England félfüggetlenné tétele óta is csak a második ilyen levél született -, miután a héten közzétett adatok szerint májusban rekord szintre, 3,3 százalékra emelkedett az éves visszatekintésű infláció Nagy-Britanniában az előző havi 3 százalékról.

King mindazonáltal az importált energiahordozó- és élelmiszerár-inflációval magyarázta a kiugrást, és az ilyen ellátási oldali sokkok ellen általános jegybanki felfogás szerint pénzügypolitikai szigorítással nem sok tehető.

Ennek jegyében a kormányzó maga is azt jósolta, hogy az infláció az év végéig "legalább" négy százalékra emelkedik. Darlingnak küldött levelében - amelynek az egyik vezető londoni gazdaságelemző ház, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) szerdai kommentárjában a "Sorry, Darling, not my fault" (Ne haragudj, drágám, nem tehetek róla) címet adta (darling angolul: drágám) - a Bank of England vezetője ugyanakkor nem tett utalást várható jegybanki kamatemelésre.

King egyebek mellett azzal érvelt, hogy valószínűtlen egy meredeken emelkedő ár-bér spirál kialakulása, mivel az EU kelet-európai bővítése révén jelenleg összehasonlíthatatlanul nagyobb a munkaerő-kínálat a brit munkapiacon, mint a 70-es, 80-as évek olajár-sokkjai idején volt.