A Mol-Szurgut ügyet boncolgatja az orosz sajtó

Magyarországon sokkot okozott, hogy az orosz Szurgutnyeftyegaz az osztrák OMV-től megvásárolta a MOL részvényeinek 21,2 százalékát és ezzel belépett azon orosz cégek sorába, amelyeket  Európában a nemzetbiztonságot fenyegető veszélynek tekintenek - írta csütörtökön a Kommerszant, míg a Vedomosztyi a magas árral kapcsolatban annak a gyanújának adott hangot, hogy azt nem csak a részvényekért fizették.

A Kommerszant szerint botránnyá fajult a vásárlás. A lap részletesen idézte a Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója által a parlamenti meghallgatáson és az AFP francia hírügynökségnek mondottakat - elsősorban azt, hogy az üzlet nem tekinthető barátságosnak -, továbbá a Szurgut által eredetileg kiadott közleményt, valamint a Mol válaszát, amely pénzügyi befektetőnek minősítette az orosz céget és rámutatott, hogy semmiféle kapcsolatfelvétel nem volt a MOL és a Szurgut között és ilyet nem is terveznek. Emellett a Kommerszant Molnár Csaba energetikai minisztert és a FIDESZ állásfoglalását idézve megállapította, hogy a politikusok támogatják a Mol vezetőinek álláspontját, s hozzátette, hogy az orosz konszernnél hétfőn nem kívántak nyilatkozni a kérdésről.

Haszonnal járhat a Szurgut megjelenése

Gyenyisz Boriszov, a Solid befektetési társaság elemzője a lapnak nyilatkozva úgy vélekedett, hogy a Szurgut megjelenése a magyar konszern részvényesei között haszonnal járhat a Mol számára, amennyiben érintheti a Mol számára szükséges kőolaj árát, és garanciául szolgálhat arra, hogy a Barátság kőolaj-vezetéken a szállítások folytatódnak akkor is, ha Oroszország megépíti a BTSZ-2 vezetéket, és a ma még Kelet-Európába küldött olajat a Baltikum felé tereli el.

Valerij Nyesztyerov, a Troika Dialog elemzője szerint a Mol finomítói számára vásárolt kőolaj a kikötőkben drágább lesz a mostani árnál, de Kelet-Európa politikai mentalitásánál fogva hagyományosan élesen fellép az ellen, hogy az orosz tőke behatoljon belgazdaságába, mert Európa fél a monopolhelyezetek kialakulásától - írta a lap és jó néhány példát felhozott arra, hogy az orosz vállalatok - köztük a Lukoil és a Gazprom - milyen akadályokba ütköztek többek között Lengyelországban és Nagy-Britanniában, amikor helyi cégeket akartak megvásárolni.

Végül a cikk a The Independent című brit lap alapján idézte Jonathan Simpsont, a Paul Hastings cég elemzőjét, aki rámutatott: "A Mol még magyar kezekben van, de bármit mondjanak is az oroszok, az általános trend nyilvánvalóan az, hogy Oroszország ellenőrzést szerezzen a térség felett".

A Vedomosztyi című gazdasági napilap a kommentároknak fenntartott oldalon A hét gazdasági társasága rovatában rámutatott: valóságos szenzációt keltett, hogy a Szurgut, a gazdagságáról és zárkózottságáról híres egyik legnagyobb orosz kőolajipari konszern komoly külföldi vagyontárgy vásárlására szánta el magát. Mindeddig ugyanis főleg arra költött, hogy saját részvényeit kivásárolja a zálog-árveréseken, a kilencvenes évek közepén 16,6 százalékos tulajdonrészt szerzett az Oneximbankban, főleg hogy saját számláit ellenőrizze, majd ellenőrzése alá vonta a UTair légitársaságot, amelyet aktívan használ is. A vállalat valamilyen okból befektetett egy médiaholdingba - amelynek szolgálatait egyáltalán nem használja - és tulajdonrészt vásárolt a szentpétervári Rossia bankban. Egész idő alatt azonban főleg koncessziókra, műszaki berendezésekre és technológiákra költött, nem pedig működő projektek, vagy részeik megvásárlására.

Vlagyimir Bogdanov, a Szurgut fösvény vezérigazgatója mindig arra hivatkozott, hogy az ilyesmi mostanában drága, és senki nem kínál semmit ésszerű áron, de a konszern kész az átvételekre, s e célra elkülönítette saját részvényei 37 százalékát. Ám az elkülönített összeg valahogyan elszivárgott a résztulajdonosokhoz. Bármennyire igyekeztek, mégsem sikerült azonban titokban tartani az évtizedek során felhalmozott tartalékot, s kíváncsi emberek a konszern mérlegében megtaláltak 22 milliárd dollárt, amely az orosz kőolajipar legizgalmasabb rejtélyévé vált. Egyesek arra számítottak, hogy a konszern egyszerre csak előlép és felvásárolja a versenytársakat, mások úgy vélték, hogy majd a Szurguthoz megy el valaki a milliárdokért, s a konszern összeolvad az elszegényedett Rosznyefttel.

Ilyen körülmények között különösen kérdéses, hogy mire jó a konszernnek a mostani akvizíció. A Mol komoly védelmi rendszert épített ki az OMV-vel folytatott küzdelem során, emellett megmutatta az új részvényesnek, hogy hol a helye, amikor pénzügyi befektetőnek minősítette. Szinergia jelenleg nincs a két cég között. Ugyanakkor a Surgutneftegas a tőzsdei árfolyamhoz képest kétszeres áron vette a MOL-csomagot, ami nagyon nem illeszkedik Bogdanov vezérigazgató filozófiájába. "Ezért nehéz szabadulni attól a feltételezéstől, hogy az összeggel nem csupán a részvényekért fizettek" - írta a lap.